5Móz 2,26–37 és Lk 1,57–80 (ÚSZ) „Vele együtt örültek" (58). Együtt örülni a másikkal, vagy örülni a másiknak... A másik ember sikerének, a másik ember eredményeinek, gazdagságának, a másik ember örömének. Nem is olyan könnyű ez: szívből örülni és hálát adni Istennek. Halljuk meg, hogy ma arra kér minket az Úr, hogy ha felfedezünk akár egy csepp irigységet, féltékenységet, keserűséget a szívünkben, mert a szomszédunk, barátunk, házastársunk, testvérünk, munka- vagy iskolatársunk Isten kegyelmében, irgalmában és áldásában részesült, akkor azt vessük ki magunkból. Örüljünk az örülőkkel, mert csak így lesz igazán hálás és örvendező életünk. Sőt áldjuk és magasztaljuk Istent mindazokért a jó dolgokért, amelyeket másoknak, a mellettünk élőnek, a környezetünknek megadott.

Fohász: Uram! Keserűség van a szívemben, de ha jobban megvizsgálom, akkor látom, hogy az irigység és a féltékenység miatt. Köszönöm, hogy jöhetek Hozzád, és kérhetlek, hogy segíts megszabadulni ezektől, hogy örvendező életem lehessen. Magasztallak, Uram, mindazért a testi és lelki jóért, amelyet a környezetemben élő embereknek adtál és adni fogsz. Ámen.