5Móz 2,1–25 és Lk 1,39–56 (ÚSZ) „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki" (45). Boldogság és hit egy mondaton belül. Ki gondolta volna, hogy a kettő összefügg? Igaz? Mi annyi mindentől várjuk a boldogságunkat... Anyagi javak, párkapcsolat, gyermekáldás, egészség, siker, karrier. Annyiféle helyen keressük, kutatjuk. Tisztes és erkölcstelen helyen is. Pedig a boldogságunk, lám nem attól függ, hogy mink és mennyink van, vagy milyen jó dolog történt velünk, milyen szerencse ért minket. Nem! Az igazi,
oly hőn vágyott boldogság nem a külső tényezőktől függ, amelyek állandóan változnak, hanem Istentől, aki tegnap ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8). Az Istenbe vetett hittől. Az ő nekünk adott csodálatosabbnál csodálatosabb ígéreteihez való viszonyunktól. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi vajon hogyan állunk ezen a téren!

Fohász: Csodálatosabbnál csodálatosabb ígéreteiddel van tele a Szentírás, Uram, Istenem, amelyekkel minden körülmények között boldoggá, bizakodóvá, reményteljessé tudod tenni a szívemet. Köszönöm, Neked, Uram, hogy ismerhetem ezeket az ígéreteidet, amelyek nemcsak erre földi létre, de az örök életre is érvényesek. Ámen.