„Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”

Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.” Mt 2, 1-12

Kedves testvérek!

Karácsony másnapján a keleti bölcsekről szóló történetet elevenítjük fel. Ha úgy tetszik, a három királyokét. Akik nem királyok voltak, hanem tudósok, bölcsek, mágusok, csillagászok, s még az sem biztos, hogy hárman voltak. Tehetős emberek voltak, ahogy a Jézusnak hozott ajándékaik bizonyítják. Miért és hogyan jöttek? Mi történt velük, mikor megérkeztek? Milyen volt látniuk Jézust? Ezekről beszél nekünk Máté leírása, s kicsit mélyedjünk el a történésekben, hogy így mi is közelebb kerüljünk a karácsonyi történet által ahhoz, hogy leboruljunk Jézus előtt.

Maradjunk annál a ténynél, hogy ezek a messzi látogatók csillagászok voltak, akik a kor eszközeivel figyelték a csillagokat, s próbáltak összefüggéseket találni az égi jelenségek és a földi események között. Aki ismerője a csillagoknak, sok érdekeset tud mondani róluk, egy-egy csillagképhez sok legenda kapcsolódik, Nimród, Göncöl-szekér, Tejút, Sarkcsillag, …stb. Ezek a tudós emberek észrevettek egy nagyon fényes csillagot, ami tulajdonképpen két csillag, két bolygó, a Jupiter és a Saturnus együttállása volt. Legutóbb ilyet, vagy ehhez hasonlót, 2020. december 21-én lehetett látni, ott, ahol nem volt felhős az égbolt, aztán majd 2080 márciusában lesz hasonló, aztán majd a 25. században – mai csillagászok szerint. Az első ilyen magyarázatot Kepler adta 1600-as évek elején.

Akár ezt látták, akár mást, a lényeg, hogy ezek a tudósok úgy vélték, beteljesedik a prófécia, amit a Babilonba hurcolt zsidóktól hallottak, s a csillag megjelenése számukra azt jelentette, megszületett a Királyok királya, s elindulnak, hogy megkeressék, s saját szemeikkel lássák a királyt. Valószínűleg nem voltak már fiatalok, közlekedési eszközül tevéket választottak, s vállalkoztak a nem épp kényelmes, nem épp biztonságos és nem épp rövid utazásra, hogy ezer km-t megtegyenek azért, hogy lássák Jézust. Érdekes, mi néha a pár méterre lévő templomba való rövid, kényelmes, biztonságos utat nem vállaljuk, mert mondjuk esik az eső, vagy nagyon meleg van.

Ezek a tudósok elindulnak, követik a csillagot, s elérkeznek Jeruzsálembe. Hol máshol keresnék a megszületett királyt, mint a királyi palotában? Megjelenésük Heródes előtt nagy félelmet váltott ki a királyban és udvari embereiben. Vérengző, paranoiás ember volt ez a Heródes, ha felbukkant egy-egy ember, aki szerinte veszélyeztette a trónját, mindig gyilkolás, vérfürdő következett.

S képzeljük el, megjelenik ez a messzi tudós csapat, s érdeklődik a született Király felől, hogy megijedhettek! Heródes a saját tudósaival lázasan keresteti, mit jelenthez ez, míg végül rábukkannak a Mikeás-i próféciában, hogy Betlehemben kell megszületnie a Messiásnak. Fondorlatos módon a bölcseket küldi, derítsenek föl mindent, aztán számoljanak be a látottakról, hogy ő is elmehessen megnézni az új királyt. Dehogy akart ő elmenni, megnézni Jézust, meg akarta öletni, ahogy aztán tehetetlenségében minden kicsi gyermeket megöletett.

Nem tudom, mit gondolhattak a babiloni tudósok, látva Heródes reakcióját, de biztosan csodálkoztak. Elmennek, megteszik ezt az utolsó 8 km-t Betlehembe, meg is találják Jézust és leborulva imádják, átadják ajándékaikat a kisgyermeknek.

Leborulva imádják – álljunk itt meg kicsit. Találnak egy kisgyermeket, az édesanyjával, semmi kétségük nincs afelől, hogy ő a Királyok királya. Leborulnak előtte, ami nemcsak egyszerű pukedlit, főhajtást jelent, hanem letérdelve, úgy, hogy homlokukat a földhöz érintik, fejezik ki alázatukat, tiszteletüket, hódolatukat a kicsi gyermek előtt, akiről tudják, Ő a Király. Olyan nagy dolgok vannak e mögött: Itt a pogány világ hódolt a Messiás előtt.

A tudomány hajtott fejet a Krisztusba vetett hit előtt és Krisztus előtt, és a hatalom birtokosai hajoltak meg az előtt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ehhez feltétlenül komoly hit kellett. És mi, egyszerű gyermekei, megtettük-e ezt valaha? Nem kérem, hogy ezt a tornagyakorlatot hajtsuk végre, de azt igen, hogy lélekben tegyük meg; ha először, az sem baj, ha ezen a karácsonyon borulsz le először imádni Jézust, nem baj, sőt, jó, mert az először után jön a másodszor, s az egyre többször, s a mindig. S mikor máskor kezd, ha nem Karácsonykor?

Átadták az ajándékaikat. Jó, hogy ilyen drága ajándékokat hoztak, mert valószínű, hogy Józsefék ezek árából éltek egy darabig a menekülésben, míg Heródes halála után évek múlva visszatérhettek Názáretbe. Hogy mire fordították az ajándékokat, hogy használták fel azokat, az számunkra itt nem is fontos, sokkal fontosabb, hogy a bölcsek átadták kincseiket Jézusnak, illetve letették a kisgyermek elé.

Sok ajándék volt, szépen csomagolva, mindegyikünk karácsonyfája alatt, párunknak, gyermekeinknek, szüleinknek, testvéreinknek, jutott a barátoknak is, talán még a kutyáknak is. A szeretet jelei. Jó adni. Jobb adni, mint kapni. De, mit adtál Jézusnak?

Letetted a kincseidet elé? Mik a mi kincseink? Van, akinek a gyereke, gyerekei; van, akinek az esze, bölcsessége; van, akinek a pénze; van, akinek a kényelme; van, akinek az ősei; van, akinek az elvei; van, akinek az igaza; van, akinek a címe, rangja, tisztsége; van, akinek egy emlék; van, akinek egy még be nem teljesült vágya; van, akinek egy személy, van, akinek egy tárgy; van, akinek egy szokás; van, akinek a házi kedvenc állata….

Letetted Jézus elé? Odaadtad Neki, hogy onnét vedd föl? Átadtad, odaadtad magadat, az életedet? Ha még nem, tedd meg most: borulj le Jézus előtt, imádd Őt, s add át Neki mindenedet. Így lehetsz szabad, boldog, így lesz békességed, teljes életed.

Ámen.

Ambrus Erika, az Ipolypásztó-Garamsallói Társult Anyaegyházközségek lelkipásztora