Extra szolgáltatásként a háromkirályok adják át az ajándékokat a forgatókönyv szerinti időben. Kiderült, hogy ez csupán egy művészi provokáció volt, mégis több százan érdeklődtek, és rendelték meg a furcsa karácsonyi szolgáltatást.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a karácsonyról alkotott képünk csupa kellemes gondolat.  Szeretjük jól egybegyúrni az első karácsony különböző leírásait: legyenek pásztorok, háromkirályok, angyalok, Mária és József, meg a kis Jézuska. A jászolromantika meghatározza istentiszteleteink légkörét is.

A gyerekek betlehemes jelenete, a feldíszített fenyőfa, a félhomályban megszólaló „Csendes éj”. Legyen tökéletes békesség a családban, bőséges az ünnepi asztal, legyen gazdag a fa alá kerülő ajándékok tárháza.

Valóban ez a lényeg? Erre a törékeny tökéletességre gyúrunk karácsonykor?

Karácsony tökéletessége nem a szép jászolban, nem a napkeleti bölcsek értékes ajándékaiban, nem az angyali jelenésekben és nem is Mária vagy József odaadásában van. Sokkal inkább János evangélista szikáran egyszerű mondatában: „Az Ige testté lett” (Jn 1,14). Nem mi leszünk szeretetteljesebbek és őszintébbek, hiszen csakhamar kiderül, hogy a törekvéseink is törékenyek, elszállnak az első veszekedés alkalmával.

Karácsonykor nem az ember, hanem az Isten lett egészen más. „Testté lett!” – Ez az igazság felülírja az idilli elképzeléseinket, elvárásainkat. Nem akar semmivel sem áltatni, nem akar velünk semmit elhitetni, csak azt az egyet, hogy mesterséges fények nélkül, sok fáradsággal csinált hangulat nélkül, mindenféle giccsparádét mellőzve „az Ige testté lett”.

A többi csak körítés.

Idén nem akarom a szappanoperásított karácsonyt. A szent családot sem szeretném megrendelni szentestére. Nem a jól ismert slágerek egyvelegváltozatára és a tökéletes ünnepre vágyom, hanem a valóságosra, és hagyom, hogy a Tökéletes találjon rám.

Nagy Komáromy Zsuzsanna