A tünet nem hazudik
2024. október 31., csütörtökFelemás érzések támadnak bennem. Reformációt ünneplünk, ám keveseket hoz tűzbe a halottak napja árnyékában szerényen meghúzódó emléknap. Elég, ha bezárjuk a történelem ereklyetartójába? Elég, ha a kilencvenöt tétel kiszögezését jelenti? Egy lázadó cselekedetet, amelyre csak akkor és ott volt szükség?
Rengeteg tünet ma is ugyanazt mutatja: valami létfontosságú hiányzik. Egy régi sorozat borostás, őszinteségéről híres diagnosztája mondta egyszer: „A tünet nem hazudik!”
Valami hiányzik. Mint amikor elakad a levegő, belénk szorul; mohón kapkodunk utána, elfogy; valami akadályozza a szokásos „beszív-kifúj” ritmust. Csak a hiánya tűnik fel. Akárcsak a Lélek hiánya. A tünetek pedig: kiüresedett, fásult élet, szócséplő prédikációk, liturgikus formákká kövesedett hit.
Van, amikor ezek enyhülnek, és fellángolunk, akadályokat kerülgetve lavírozunk, majd újra kialszunk. Buzgóságunk tüze túlélésre elég, megújulásra aligha. Lélek nélkül, Lelketlenül nem megy! Jól tudja ezt Pál apostol, ezért kérdezi: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” (ApCsel 19,2).
Nem lényeges, hogy értik-e az efézusi tanítványok: Ki ez a rejtélyes Lélek? Mi vajon el tudjuk mondani a légköri levegő kémiai összetételét? Pedig percenként tizenhatszor is lélegzünk belőle. Számtalan jól megfogalmazott, dogmatikus magasságokba emelkedő definíciónk van a Szentlélekre, de zavarban vagyunk, ha megkérdezik: „Kaptatok-e Szentlelket?”
Néha beszagolunk a templom évszázados levegőjébe, beengedjük az ige szavát, de a panaszokat nem piszkáljuk. Pedig a tünet az, ami mentén el lehet indulni a megoldás, a gyógyulás felé. Isten felé, aki cselekszik még akkor is, amikor elfelejtjük, s még azzal is, aki nem vesz róla tudomást. Lelke nem olyan, mint a levegő, amely csupán molekulák halmaza, élettelen gáz tervek és célok nélkül. Tapinthatod a rongyosra olvasott Biblia fakó lapjain. Ízlelheted egy falat kenyér és a bor szelíden összemosódó kesernyés ízében. Hallhatod a lustán kúszó zsoltárok dicsőítő dallamában.
Ahhoz, hogy élet támadjon és kezdődjön egy hétköznapi reformáció, nem kell felhajtás. Az igazi megújulás sosincs meghirdetve. Nem egy izzadsággal szervezett rendezvény, nem cikkeznek róla az újságok, még csak külön erre szánt helyszín sem kell. Elég, ha edzenek érinteni, hajtani, űzni a tünetek… békésen nyugtalanítani.
Nagy Komáromy Zsuzsanna felsőlánci beosztott lelkész