Mennyi az annyi?

2024. október 24., csütörtök

Az október közepén Berekfürdőn megtartott országos lelkésztovábbképző egyik programpontjaként szerepelt az aktuális kérdések megbeszélése. Ennek fő gerincét az állami költségvetésből érkező, az egyházak finanszírozását biztosító pénzcsomag nagysága, illetve ebből adódóan a lelkipásztorok jövő évi bérének a kiegészítésére vonatkozó különféle források bevonásának a lehetősége tette ki.

Géresi Róbert püspök tájékoztatása szerint az elmúlt öt évben az állami költségvetésből érkező támogatás összege már nem tudja felvenni a versenyt a minimálbér alakulásával, aminek következtében egyre bővül azon lelkipásztoroknak a száma, akiknek csak az államilag meghatározott minimálbért tudják garantálni. A meghatározott keret összegét sem az inflációnak, sem a minimálbér emeléséhez nem igazították az utóbbi években.

A Szlovákiában működő egyházak közösen fordultak Martina Šimkovičová kulturális miniszterhez (SNS-jelölt) azzal a kéréssel, hogy az állami támogatás mértéke a minimálbér növekedési üteméhez legyen igazítva, illetve még egyszeri kompenzációt is kértek az elmúlt öt év aránytalanságaira, a pénzromlásra és a minimálbér fokozatos változásaira hivatkozva.

Géresi Róbert püspök elmondta, hogy az egyszeri kompenzáció lehetősége már nem került a kormány elé, csak az a javaslat, miszerint az állami támogatás mértéke a minimálbér növekedési üteméhez legyen igazítva, melynek célja a kisebb egyházakkal való szolidaritás növelése, valamint a finanszírozás jobb kiszámíthatóságának és átláthatóságának biztosítása.

„Újra deja vu érzésem van, hogy ismét lelkészek béréről kell beszélnem, ezért a mondanivalómnak Mennyi az annyi alcímet adtam”- ezzel a bevezetővel kezdte el részletes tájékoztatását a lelkipásztorok bérének alakulásáról az elmúlt öt évre vonatkozóan Molnár Sándor zsinati főtanácsos. Megemlítette, hogy az állami támogatás összege az egyházak számára a 2019-es évtől változott meg jelentős mértékben köszönhetően annak a törvénynek, amely felváltotta az egyházak finanszírozásáról szóló 1949-es törvényt.

„Az állami költségvetésből érkező támogatás összege 2019-től 2024-ig 9,89 százalékkal emelkedett. A minimálbér alakulása ugyanezekben az években viszont már 44,23 százalékot tett ki. 2018-ban, amikor az akkor kormányon lévő Smer a törvényt jóváhagyta, a minimálbér nem 520 euró, hanem 480 eurót volt. A két számnak (9,89 és 44,23 százalék) a különbsége okozza azt a feszültséget, amelybe egyházunk került” – magyarázta Molnár Sándor, aki egy fiktív mutatót talált ki arra vonatkozóan, hogy mint mondta, láttassa a mennyi az annyi különbségét, vagyis rámutasson arra, hogy az adott pénzcsomag hány minimálbéres lelkész alkalmazására elegendő a törvények betartásával.

„2019-ben 2 653 763 euróból gazdálkodhattunk, amely összeget, ha elosztjuk az összes alkalmazott szuperbruttójával, akkor az az adott évben 315 minimálbéres (520 euró volt akkor) személy alkalmazására lett volna elegendő. 

Míg 2019-ben ez a szám 315 minimálbéres alkalmazottat tett ki, egy évvel később, 2020-ban a minimálbér emelésének köszönhetően a kapott összeg már csak 293 minimálbéren foglalkoztatott személy számára volt elegendő. Sajnos minden évben csökkent ez a szám (273, 265, 254, 240 személy). Amennyiben hozzávesszük a 2025-ös évet, amelynek az állami támogatási összege ugyan már ismert, s ha nem lesz ez irányban törvénymódosítás, akkor az idei évi összeget, vagyis 2 945 012 eurót kapjuk az egyházunk működtetésére. 

Ha  elosztjuk a január 1-jén esedékes 816 eurós minimálbérrel, akkor az adott összeg 221 minimálbéres alkalmazott foglalkoztatására lenne elegendő. Egyetemes Egyházunkban 201 lelkész szolgál, valamint még 3,5 nem lelkészi jellegű személyt alkalmazunk, ebből az adódik, hogy majdnem mindenkinek csak minimálbéres fizetésre futná, holott sokkal több lelkésznek vagy alkalmazottnak járna már jóval magasabb bér” – hangsúlyozata a főtanácsos.

Jelenleg egyházunk számára 3 134 501 eurós támogatási összeg van beterjesztve jóváhagyás céljából, amit, ha elosztunk a 816 eurós minimálbérrel, akkor az 235 minimálbéres alkalmazottra futja – magyarázta, majd hozzáfűzte mintegy előre látva, hogy a sajtó ismét azt fogja hangoztatni, hogy az állam hatalmas támogatást nyújt az egyházaknak. Hozzátette azonban, hogy ez az emelés nem kompenzálja még azt az összeget sem, amivel a minimálbér emelkedett, ugyanis a 2025-ös évben öt minimálbéres lelkésszel tudnánk kevesebbet alkalmazni, mint a 2024-es évben. 

Elmagyarázta azt is, hogy mit jelentett volna, ha az egyszeri, az előző évekre vonatkozó kompenzációt nem kerül ki a kormány elé beterjesztett anyagból. „Az sem egy jókora összeget tett ki, csak egy kicsit jobban álltunk volna. Mellesleg a következő évben már az lett volna a kiindulási alap.”

Szólt arról is, hogy amikor a Zsinati Tanács 2019-ben jóváhagyta a lelkészek fizetésének a bértáblázatát, a C kategóriájú lelkészi jellegű személyek számára, ahová korosztálytól függetlenül a segédlelkészek és léviták tartoznak, csak a minimálbér összege szerepel, és azok nem is számolhatnak emeléssel.

A D kategóriába sorolt lelkészek fizetése ugyan minimálbérrel indul, de háromévente 3 százalékos emelkedést határoztunk meg. Ez 2024-re azonban már úgy módosult, hogy egyházunk 201 lelkészből kénytelenek vagyunk 171 lelkésznek minimálbéres fizetést adni, pontosabban vannak, akik csupán 4 euróval kapnak magasabb összeget, mint a többiek. „Kimutatásomban azonban őket is a minimálbéresek közé soroltam. Az eredmény pedig az, hogy a lelkipásztoraink 85,7 százaléka minimálbéres fizetést kap.”

Magyarázatként elmondta még, hogy amikor nem emelték kellőképpen az állami támogatást, akkor az egyház vezetésének egyetlen egy választása volt: eleget tenni az előírt állami törvényeknek és nem csökkenteni a lelkészi állományt. Ebből adódóan az évek során egyre több lelkész került minimálbéres besorolásba. Ez egyrészt nem igazán jó, másrészt viszont csak ezeknek a lelkészeknek emelkedett a bérük az elmúlt időszakban. Minimálbértől magasabb összeget csak az esperesek, zsinati képviselők, püspök vagy püspökhelyettesek kaptak – tette hozzá.

Ha az eredeti bértáblázatot vennénk alapul és a C kategóriában lévő lelkészi jellegű személyeknél, a lévitáknál és segédlelkészeknél maradna a minimálbér, a lelkészeknél pedig alkalmaznánk háromévente a 3 százalékos emelést, akkor ez azt jelentené, hogy egy 30 éve szolgáló lelkésznek 1060 euró lenne a havi bruttó fizetése a 816 eurós minimálbér helyett, ez 250 eurós növekedést jelentene, amihez nekünk 3 644 784 euróra lenne szükségünk.

Megemlítette, hogy amennyiben az állam a minimálbér emelkedéséhez viszonyítva emelte volna a támogatás összegét, akkor az egyházunk 2024-ben már 3 800 ezer euróból gazdálkodhatott volna, s nem alakult volna ki a mostani helyzet.

Megismételte, hogy jelenleg a 2024-es évre kapott támogatás a biztos, ezt az összeget megkapjuk a következő évre is. Ha a kormányhoz benyújtott rendeletet támogatja a parlament, a 2025-ös évben 218 ezerrel magasabb összeget fordíthatunk egyházunk működtetésére.  Azonban ebben az esetben is csak a minimálbéren lévőknek emelkedne a bére, a többieknek viszont nem, mert arra nem futná az egyházunknak jóváhagyott pénzcsomagból.

Elmondta még azt is, hogy ha valaki 816 eurós minimálbért kap, akkor ez nettóben 572 eurót tesz ki, viszont az egyházunknak ez az összeg 1111 eurót jelent, vagyis ennyibe kerül egy minimálbéren foglalkoztató lelkész. A két összeg közötti különbség – 1111 –  572 euró – visszakerül az államhoz személyi jövedelemadó vagy társadalombiztositás formájában. Részletes magyarázatát azzal zárta, hogy egyelőre nem tudjuk miként dönt a parlament és ezért van nehéz döntéshelyzetben az egyházunk.

Géresi Róbert püspök tájékoztatást adott arról, hogy a Zsinati Tanács által létrehozott bizottság és a Zsinati Tanács magyar tagjai foglalkoztak egy vészforgatókönyvvel arra az esetre, amennyiben az egyházak finanszírozásának az emelését célzó kormányhatározatot nem fogadná el a parlament.

Jelentős összeg hiányzik ahhoz is, hogy a lelkészek nagy részének garantálni tudjuk a minimálbért. Az ebból a célból létrejött bizottság javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az anyaegyházközségektől egy lelkészi állás után 816 eurót kellene begyűjteni. Ez képezné azt a keretet, amellyel fedezni lehetne a hiányt. Ha egy anyaegyházközséghez több leányegyházközség is tartozik, akkor közösen járulnának hozzá a meghatározott összeghez. Azokban az anyaegyházközségekben viszont, ahol több lelkész szolgál, ott a lelkészek számával kell megszorozni a 816 eurót. Amelyik gyülekezet anyaegyházként szerepel az egyházi nyilvántartásban, de csak beszolgáló lelkésze van, azokra is vonatkozik a 816 eurónak a befizetése.

„Ez a vészforgatókönyv nehéz helyzetet teremt. A témát egyházmegyei esperesekkel, esperes-helyettesekkel, gondnokokkal és helyetteseikkel is megvitattuk, végigbeszéltük. Kétségtelen, hogy az adódó feszültség megnehezít nem egy lelkészi szolgálatot, de a lelkész és a gyülekezet közötti kommunikációt is. Sőt, tudom, hogy vannak alacsony költségvetéssel működő gyülekezetek, ahol problémát jelent majd a közalapi teljesítés mellett még egy külön keretbe is forrást biztosítani” – osztotta meg aggodalmát a püspök.

„Ha a parlament nem szavazza meg a beterjesztést, akkor nincs más lehetőségünk, mint a gyülekezetektől behozni a rendszerbe 170 ezer eurót. A többi lehetőségről nem is szeretnék beszélni, mert nincs szándékunkban csökkenteni a lelkészi állományt, hiszen szükségünk van a lelkészekre. Amennyiben mégsem a vészforgatókönyv valósul meg és emelést szavaz meg a parlament az egyházak számára, akkor is el kell gondolkodni a hogyan tovább kérdésén”  – tette hozzá.

Elmondta, hogy sokan úgy tudják, a lelkészi állásnak a fenntartása az államnak a dolga, nem pedig az egyház tagjainak. A kommunizmus meghozta a maga döntését, a rendszerváltozás óta azonban eltelt három évtized, de ehhez a témakörhöz az egyház vezetése sohasem tért ki. A hívek 80 százaléka ezért is gondolja úgy, beleértve a presbiterek jelentős részét is, hogy nekik semmi közük sincs a lelkészek fizetéséhez. Ezen a helyzeten lépésről lépésre igyekszünk valamilyen módon változtatni, ami egy nagyon nehéz feladat. Kihívást jelent ez az egész egyetemes egyház, a lelkészi szolgálat és közösen mindannyiunk számára is.

Feltette a kérdést, hogy elinduljunk-e egy olyan úton, amely megpróbál ebben a helyzetben valahogyan változtatni és módosítani. Majd részletesen tájékoztatott arról, hogy a magyar elnökségben már továbbgondolták miként indíthatnának el egy új rendszert a Közalapnak a struktúrájában, alapját képezve egy olyan forrásnak, amelyet szükség esetén a lelkészek fizetésének a kiegészítésére használnának fel. “Ebben az esetben 161 lelkész fizetése a 2019-ben jóváhagyott bértáblázat szerint alakulna” – tette hozzá.

Beszélt arról is, hogy a november 30-ra tervezett zsinati ülésen határozatot kell hozni az egyház finanszírozásának a kérdésében, ugyanis, ha a parlament mégsem szavazza meg a magasabb támogatási összeget, akkor a következő év januárjában a költségvetésünkből 20 ezer euró hiányzik a lelkészek bérére, amelynek pótlására forrást kell találni. 

„Szégyenteljes helyzetben van az egyházunk. Ide jutottunk, hogy egyetemet végzett embereknek, akik már 15-20-30 évet leszolgáltak az egyházi közösségekért tevékenykedve ilyen-olyan plusz feladatokkal megbízva, még a minimálbérüknek a kifizetése is problémát jelent. Szlovákiában az egyházak társadalmi megbecsülése még közép-európai viszonylatban is szélsőségesen alacsony. 20 éven keresztül nem nyitották meg az európai uniós forrásokat az egyházak számára, csak most jutottak hozzá” – mondta Géresi Róbert püspök.

A felvetett kérdéskörrel kapcsolatban több lelkész is elmondta meglátását, felvetését és aggodalmát is. A november 30-ára tervezett zsinati ülésen már a zsinati képviselők vitatják meg egyházunk pénzügyi helyzetére a megoldási lehetőségeket.

Iski Ibolya

Kép: Szarvas László

események továbbiak →