A kerek évforduló alkalmából egy nagyszabású megemlékezést tervezett  a Calvin J. Teológiai Akadémia közösen a Református Teológiai Karral. Az egykori végzős hallgatók részéről azonban elenyésző számban érkezett visszajelzés a konferencián való résztvételt illetően, így a szervezők végül elálltak annak megvalósításától.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a Kulturális és Közművelődési Központ által október 14. és 16. között Berekfürdőre szervezett országos lelkésztovábbképzését viszont jó alkalomnak találták arra, hogy a tervezett megemlékezés, még ha szerényebb körülmények között is, de megvalósulhasson. Így került be az őszi országos továbbképzés programpontjai közé az egykori hallgatók, ma már jelentős beosztással rendelkező lelkipásztorok által összeállított visszaemlékezés a sok élményt és jelentős tapasztalatot is adó harminc évre.

A megemlékezési programban elsőként Lévai Attila, a Calvin J. Teológiai Akadémia jelenlegi igazgatója, a Református Teológiai Kar akkreditációért és minőségbiztosításért, valamint külkapcsolatokért felelős dékánhelyettes osztotta meg gondolatait.

Az elején tájékoztatta a hallgatóságot arról, hogy egyfajta egyháztörténeti felvezetésben tekint vissza a megalakulásra. Elárulta, hogy elkészült a visszaemlékezése, azonban mégsem azt osztja meg a jelenlévőkkel, hanem a korábban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara szeptemberi diplomaosztó, doktoravató és lelkészkibocsátó ünnepi istentiszteleti alkalma előtt, az akadémia egykori épületének falán elhelyezett emléktábla előtt elmondottat.

Tíz év bizonytalanság

„Minden évben át szoktunk ide jönni, ehhez az épülethez, hogy megemlékezzünk pár percben és egy csendes főhajtás keretében azokról, akikről úgy hisszük, nekik is köszönhető a komáromi magyar nyelvű egyetemi oktatás.”

Beszéde elején kihangsúlyozta, fontos a visszatekintés, hiszen a közös múltunk fontos helyszínét látjuk az egykori épületben. De talán többet is mint helyszínt: látjuk benne az embereket s az emberi sorosokat, melyek 1994 és 2004 között ide kötődtek valamilyen formában.

„Látjuk azokat a tevékenységeket, örömmel megélt alkalmakat, de a küzdelmes időszakokat is, amelyek részei voltak a mindennapoknak abban a közegben, ahol a jövendő református lelkészek és hitoktatók képzése folyt. A 10 esztendő alatt, amíg csak a református egyház tekintette magáénak ezt az intézményt, számtalan alkalommal kellett szembenézni azzal a bizonytalansággal, amely azt kérdeztette velünk: lesz-e vajon valaha otthona valamely egyetem keretein belül ennek az intézetnek” – idézte fel az akkoriban gyakran feltett kérdést a teológusképzés jövőjét illetően.

A Mindenség Ura 10 éven át edzette a várakozókat a váradalmaik és a reménységek közepette. Közben azért mindig eszükbe juttatta (leginkább néhai szeretett dékánuk, Dr. Molnár János által) azt az igét, amelyet az emléktáblára is őriz, Jeremiás Siralmai könyvének 3. része 22. versét: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk.”

A dékánhelyettes utalt arra, hogy évtizedek múltán is minderre visszagondolva elmondhatói: valóban az Ő kegyelmessége volt. „S aztán az is az ő kegyelmességének, szeretetének és gondviselésének volt köszönhető, hogy adott embereket, akik a rendelt időben elkezdtek egy egyetem létrehozásáért dolgozni. Adott embereket a rendelt időben, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy jóváhagyjanak egy olyan törvényt, melyről tudták: a magyar egyetemet hagyják ezáltal jóvá. S aztán azóta is mindig ad – rendelt időben, helyen, módon embereket, akaratot, szellemi és anyagi tőkét, amivel mindazt, ami 30 éve valahol itt megalapozódott, működtetni lehet. Ezért is szükséges ezen a mai napon is hálát adni mindezért” – hangsúlyozta Lévai Attila.

Kitért arra is, hogy az idén harminc éves jubileumot másképp tervezték megünnepelni. Nagyobb szabású alkalmat kívántak megvalósítani, vagyis nagyobb felhajtással szerették volna a 30 éves jubileumot megülni.

Isten azonban valamiért másként akarta

„Isten azonban valamiért másként akarta. Talán még egyszerűbb és még csendesebb így ez a mostani jubileumi, a 30 éves megemlékezés, mint korábban bármikor. Eleinte engem is bántott ez a tény, de túl ezen, elgondolkodásra is késztetett” – osztotta meg a hallgatósággal csalódottságát, majd felelet nélküli kérdéseket tett fel.

„Ma, a Calvin J. Teológiai Akadémia harmincéves jubileumán nekünk is el kell gondolkodnunk szeretett intézményünkkel, a CJTA-val (de a Református Teológiai Karral és a Selye János Egyetemmel kapcsolatban is): hogyan tovább? Mit kell majd tegyünk azért, hogy jobbá, szerethetőbbé és elfogadhatóbbá tegyük ezen intézményeket a jövőben? Mit és kik tegyenek majd azért, hogy a következőleg meghirdetett és reményeink szerint majd meg is élt kerek jubileumainkat többen akarják majd megünnepelni, mint ezt a mostanit? Mit kell tegyünk azért, hogy a volt hallgatók és oktatók, avagy alkalmazottak szeretettel és büszkeséggel gondoljanak vissza „Alma Materükre” és vágyjanak is azt olykor-olykor viszontlátni?

Kérdései után úgy fogalmazott, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a lelkészképzés tudományos mivolta akár a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, akár a Calvin J. Teológiai Akadémia kereteit figyelembe véve vonzóvá legyen, s hogy sokak vágyjanak majd eme közösségek tagjai lenni, avagy újfent megélni a valamikori idetartozás érzését.

Lévai Attila dékánhelyettes végezetül kifejezte hitét abban, hogy a Mindenható Isten kegyelme képes tovább vinni, megerősíteni és megújítani az elkövetkezendőkben, s hogy ez a megújulás új áldásokat eredményezzen majd a jövőben. 

„S hiszem azt is, hogy a következő jubileum alkalmával nem csak a pár nagyon elkötelezett lesz majd jelen az ünnepen, hanem mindenki, aki valaha is itt tanult/tanított/dolgozott. Hiszem, hogy a Calvin J. Teológiai Akadémiának Istentől adott jövője van, s hiszem, hogy olyan múltja, amelyre mindig jó büszkeséggel visszatekinteni. S nem csak keveseknek, hanem mindenkinek, akinek ebben része volt!”

A 30 éves Calvin J. Teológiai Akadémia működéséről, eddigi tevékenységéről Somogyi Alfréd, a Református Teológiai Kar dékánja számolt be  elsősorban Lévai Attilának, a CJTA igazgatója emlékezetére és kutatásai eredményeire alapozva.

Lelkész- és katechéta képzés

„30 évvel ezelőtt az akadémia elsődleges feladata a lelkész- és katechéta képzés volt. A lelkészképzés kapcsán, tudva az igazságot, hogy a jó pap holtig tanul, a teológia kezdetektől fogva többet kínált a kötelezőnél. Az órarendi órákon kívül évről évre egyre több vendég előadó és konvokációs előadás várta a hallgatókat.

Az első évek komáromi teológusai – az úgynevezett aranygyapjasok – Szatmári Sándor több konvokációs előadására is emlékeznek. De volt előadása a komáromi teológián Petr Pokorny újszövetséges professzornak Prágából, Eduard Schweizer svájci teológus professzornak, Ulrich Luz ugyancsak újszövetséges professzornak a berni egyetemről“.

A konvokációkat általában heti rendszerességgel, szerdánként tartották meg. A diákoknak kötelező volt a részvétel, de a teológia tájékoztatta a Komárom környéki lelkészeket is ezekről az alkalmakról, így a lelkipásztoroknak is lehetőségük volt meghallgatni Oscar Cullmann, Jürgen Roloff, Roland Rigolout, A. de Reuver professzorok előadásait.

Komáromba szlovákiai teológusok is meghívást kaptak előadás tartása céljából, úgymint például Karol Gábriš, Igor Kišš, Jozef Jarab, Ladislav Šoltés, Bándy György. Sőt, Magyarországról is érkeztek előadók, – Pásztor János, Herczeg Pál, Fodor Ferenc – akik később a CJTA tanárai is lettek: Gaál Botond, Csohány János, vagy Szűcs Ferenc. „Ha az első évek oktatáson kívüli aktivitását számba vesszük, akkor nagyságrendben 100 konvokációs előadást hallgathattak meg a teológusok“ – hangsúlyozta Somogyi Alfréd.

A CJTA tagja volt a Coetus Theologorumnak, a magyar református teológiák közös fórumának. A testület Komáromban két alkalommal – 1998-ban és 2004-ben – tartotta meg nyári konferenciáját és találkozóját szép számú résztvevővel.

Azonban nemcsak az akadémia, hanem a hallgatók is szerveztek saját alkalmakat. A hallgatókból verbuválódott egy énekkar, amely a meghívásoknak eleget téve több templomban is énekelt a gyülekezeti kiszállások alkalmával, sőt jótékonysági koncertet is adtak. A hallgatók bekapcsolódtak a Kárpát-medencei teológiai karok diákkezdeményezéseibe is, amelynek keretében tíz év alatt háromszor szerveztek Theolimpiát, sportmegmérettetést a teológiák között.

Az első komáromi Theolimpiára az 1997/98-as akadémiai évben került sor. A diákok akadémiai esteket is szerveztek, amelyekre a teológusok maguk hívtak előadókat, vendégeket, nem mindig teológiai végzettségüek. Az egyik ilyen emlékezetes vendég, az ellentmondásos sorsú és kétes küldetésű, magyar gyökerekkel rendelkező bolíviai születésű Eduardo Rózsa Flores volt.

Oktatás és tudományművelés

„Az első fontos határkő az 1997-98-as akadémiai év volt a CJTA életében. Az akadémiai rendszernek megfelelően az eddigi igazgatói és helyettesi tisztség átalakult, dékáni és dékánhelyettese lett a Calvin János Teológiai Akadémiának.

Az oktatók közül hárman doktori fokozatot szereztek. Ugyanebben az évben nyitott a szlovákiai akadémiai közösség irányába is. A tanárok szlovákiai és külföldi konferenciákon vettek részt, amelyeken előadásokkal is szolgáltak, valamint megtörténtek a CJTA könyvkiadói tevékenységének az előkészületei is.“

A teológia működésének 3. évében már rendszeres idősávja volt a konvokációs előadásoknak. Általában szerdánként 11 órától érkeztek a vendégelőadók. 1997-ben létrejött a Nyelvek és Irodalom Tanszéke, amelynek a vezetője Jakab István nyelvész lett. A tanszék magába foglalta a latin, a szlovák és a világnyelvek, valamint a magyar nyelv és irodalom oktatását. Ide sorolták be a számítógépes gyakorlatot, az egyházi zsurnalisztikát és a tudományos kutatás módszertanát is.

Ugyancsak ebben az évben hozta létre a teológia a Hermeneutikai Kutatóintézetet is, amelynek az amszterdami Freie Universitet hasonló nevű intézete lett a testvérintézete elősegítve az Ószövetségi, az Újszövetségi és a Religionisztikai tanszék munkatársainak kutatási lehetőségeit.

Mire az első végzős évfolyam aranygyapjasai kibocsátásra kerültek, addigra a CJTA a teológiai akadémiák mintájára alakította át a működését. Az elsődleges célként továbbra is megmaradt a lelkészképzés, de a tanítás mellé felsorakozott a tudományművelés is.

1999. szeptember 19-én az első tíz végzős átvehette oklevelét, majd novemberben sor került a CJTA történetének egyik legfontosabb rendezvényére: az első nemzetközi tudományos konferenciára Életvédelem-magzatvédelem címmel.

2000 márciusában egy népfőiskolai konferenciával folytatódott, illetve indult el a tudományos konferenciák szervezése is a komáromi teológián. Nem maradt abban a konvokációs előadások gyakorlata sem, sőt politikusokkal is bővült a paletta, mint például a néhai Szigeti László, akkori szlovákiai oktatásügyi államtitkárral.

A teológushallgatók a gyülekezeti kiszállások mellett részt vettek Deregnyőben a Reformációi Ifjúsági Napokon, Budapesten az Ökumenikus Tanulmányi Központ közgyűlésén, Nagyváradon az Oktatási Tanács ülésén és a sajtónapon és a Rudolf Schuster szlovák államfő által szervezett római „nemzeti megbékélési zarándoklaton”. Ugyanebben az évben a CJTA képviselete is megjelent II. Kárpát-medencei Oktatási Fórumon, a Magyar Tudományos Akadémián és számos más rendezvényen és konferencián.

Megoldódott a lelkészképzés, de kevesen emlékeznek a tényekre

A dékán elmondta, hogy a legfőbb cél, az akadémia állami elismertetése továbbra is váratott magára. Ezekben az években parányi reményt jelentett, hogy a hajdani Magyar Koalíció Pártja kormányzati pozícióba került.

 „A politika azonban nem a református lelkészképzés ügyét akarta megoldani, hanem a magyar egyetem kérdésében kívánt eredményt elérni. A CJTA szempontjából ez a két szándék nagyon is egybeesett. Így történt, hogy 2003. október 23-án a szlovák parlament elfogadta a komáromi székhelyű Selye János Egyetem megalapításáról szóló törvényt“ – hívta fel a jelentős eményre a hallgatóság figyelmét a Református Teológiai Kar dékánja.

Már jóval korábban is voltak egyeztetések egyházunk és a CJTA vezetői, valamint a felvidéki magyar politikai vezetés között, így a magyar egyetemről szóló döntés azt is jelentette, hogy megoldódott a református lelkészképzés állami elismertetésének ügye azzal, hogy a magyar egyetemnek lesz egy Református Teológiai Kara.

„A CJTA gyakorlatilag majdnem mindenével: oktatóival, hallgatóival, tudásával, publikációival belépett a Selye János Egyetem kötelékébe és transzformálódott Református Teológiai Karrá. Idén húsz éve, hogy 2004-ben megkezdte működését a Selye János Egyetem és annak Református Teológiai Karán folytatódhatott a református lelkipásztorok képzése.“

Somogyi Alfréd kihangsúlyozta, hogy két évtized távlatából egyre kevesebben emlékeznek a történelmi tényekre, arra, hogy a Református Teológiai Kar volt az egyetem alapító kara. „Ez volt az első teljesen kiépített kar, ami azt jelenti, hogy az első akadémiai évben nemcsak elsős, hanem másod-, harmad-, negyed- és ötödéves hallgatói is voltak.

A Református Teológiai Karon megvalósított teológusképzés volt az első akkreditált tanulmányi programja a magyar egyetemnek. Sőt, az egyetem doktori iskolája is először a Református Teológiai Karon kezdte meg működését és nyerte el a másik két kart megelőzve a habilitációs és inaugurációs jogokat is.

Mint mondta, az egyetem létrejötte újabb határkő volt a CJTA történetében. A Calvin János Teológiai Akadémia átalakult. Kihangsúlyozta, hogy át kellett, hogy alakuljon, hiszen a lelkészképzés átkerült a magyar egyetem égisze alá, s így lett államilag elismert képzéssé.

Új szolgálati terület a lelkésztovábbképzés és tudományművelés

„A CJTA az új szolgálati területét a lelkésztovábbképzésben és a teológia tudományművelésében találta meg. Eleinte, mint továbbképző intézmény definiálta magát, de néhány év elteltével módosult az alapszabálya, mely szerint a Calvin János Teológiai Akadémia a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tudományos intézete. Ennek megfelelően két évtizede nem lelkészképzéssel, hanem a lelkészképzés segítésével és továbbképzéssel, valamint tudományműveléssel foglalkozik. Tudományos konferenciákat szervez, könyvkiadói tevékenységet folytat. 17 éven át, 2023-ig, kiadója volt egy teológiai tudományos folyóiratnak, valamint fenntartja a teológiai szakkönyvtárát és tudományos projektekben dolgozik“.

Somogyi Alfréd dékán évekre lebontva mutatta be, hogy a CJTA szervezésében és társszervezésében hány konferencia, nemzetközi konferencia és nemzetközi tudományos konferencia, workshop és szimpózium valósult meg zömében az egyetem Református Teológiai Karával karöltve.

„A CJTA tökéletesen betölti azt a feladatát, hogy a teológiai kar háttérintézménye, a teológusképzés intézményes segítője legyen.“ Az említetteken kívül az utóbbi időszakban lebonyolítója volt egy komoly 2014 és 2017 között futó egyháztörténeti projektnek is: 10 életinterjút készült a felvidéki reformátusság kiemelkedő személyiségeivel, nagy öregjeivel. A lelkipásztorok közül Molnár János dékánnal, Erdélyi Géza püspökkel, id. Pohóczky Bélával, id. Ibos Dezsővel, Liptay Lothárral, Nagy Bélával és Borza Zoltán lelkipásztorokkal, valamint Újpál Árpádné, Cséplő Ferenc, Koronczi Dezsőné Bihary Jolán világi egyháztagokkal.

Az elmúlt évtizedek során számos kiállítás és könyvbemutató tartása is fűződik a Calvin János Teológiai Akadémia nevéhez. A reformáció 500. jubileumi évében és egyházunk megalakulásának 2023-as centenáriumi évében külön kiadványokkal – könyvekkel és konferenciákkal – is eleget tett a felkérésének.

Olyan sajátos rendezvények szervezője is volt, amelyek a CJTA nélkül valószínűleg nem jöttek volna létre. Ilyen például az Uwe Martin Schmidt missziós lelkipásztorra emlékező konferencia, vagy az egykori dékán Molnár János emlékére szervezett konferencia, vagy a tavaly Prágában megtartott Csémy Lajos emlékkonferencia. „A magunk múltját nekünk kell ápolnunk és feldolgoznunk. Ez is tevékenységi körünkbe tartozik“ – tette hozzá Somogyi Alfréd.

Elmondta azt is, hogy köszönettel tartozik a CJTA működését segítő Kulturális és Közművelődési Központnak az éves támogatásért, amelynek köszönhetően és saját pályázati forrásaikból működhet a könyvkiadás és a konferenciaszervezés.

Végezetül megemlítette, hogy 2023-ban a CJTA egy együttműködési megállapodást írt alá a magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottsággal, amelynek jegyében zajlik a 20. század második felének – a kommunista diktatúra időszakának – egyháztörténeti kutatása a szlovákiai és a magyarországi speciális levéltárakban.

A CJTA évekkel ezelőtt felvételt nyert a Magyar Tudományos Akadémia határon túli tudományos műhelyeinek jegyzékébe, regisztrált intézmény a Magyar Tudományos Művek Tárházában, periodikuma jegyzett és elérhető az Arcanum Digitális Adatbázisban.

„Húsz éve a legkézzelfoghatóbb aktivitást a tudományos rendezvények szervezése, a teológiai szakkönyvtár működtetése és a könyvkiadás terén fejti ki“ – mondta összegzésként előadása végén Somogyi Alfréd dékán.

Czinke Zsolt aranygyapjas teológus, bátorkeszi lelkipásztor, a CJTA titkára és főkönyvtárosa ismertette azoknak az egykori tanároknak és diákoknak nevét, akik már eltávoztak az élők sorából:

Doc. Bihary Mihály lelkipásztor (1926. október 21. – 2002. március 7.) szimbolikát és Kálvin teológiáját oktatta, Prof. Dr. Bolyki János lelkipásztor (1931. június 11. – 2011. május 29.) tanszékvezető és az újszövetségi tárgyak oktatója, Búcsi Lajos lelkipásztor (1923. június 25. – 2013. szeptember 9.) a CJTA első könyvtárosa, latin nyelvet oktatott, Dr. Cseri Gyula lelkipásztor (1941. november 23. – 2010. március 21.) ökumenikus teológiát oktatott, Prof. Dr. Csémy Lajos lelkipásztor (1923. július 15. – 2022. október 8.) tanszékvezető tanár és az ószövetségi tárgyak előadója, Prof. Dr. Herczeg Pál lelkipásztor (1939. június 26. – 2017. április 24.) újszövetségi bibliai teológiát oktatott, Ibos Dezső lelkipásztor (1934. június 5. – 2023. január 24.) ószövetségi bevezetést, ószövetségi bibliaismeretet és exegézist tanított, Doc. Dr. Jakab István nyelvész (1928. szeptember 29. – 2013. november 23.) stilisztikát és retorikát oktatott, Mgr. Janovčik Jan püspökhelyettes (1932. december 7. – 2019. július 26.) újszövetségi tárgyakat oktatott, Dr. Kálmán Szabolcs lelkipásztor (1936. – 2024. április 9.) homiletikát és angol nyelvet tanított, Doc. Dr. Darina Marcinková egyetemi tanár (1935 – 2019) a szociálpedagógia alapjai tantárgyat oktatta, Dr. Medgyessy László lelkipásztor (1940. július 20. – 2022. szeptember 6.) általános egyháztörténetet és angol nyelvet tanított, Dr. Mikó Jenő lelkipásztor, püspök (1931. május 17. – 2004. július 1.) tanszékvezető, hitvallásismeretet, teológiai enciklopédiát, dogmatikát, etikát, dogmatörténetet és magyar egyháztörténetet oktatott, Doc. Dr. Molnár János lelkipásztor (1938. január 16. – 2020. november 27.) dékán, tanszékvezető, vallástörténetet, filozófiatörténetet, dogmatörténetet, judaizmust, keresztyénséget, héber nyelvet és ószövetségi exegézist oktatott, Dr. Nagy Lajos lelkipásztor, esperes (1943. június 7. – 2017. szeptember 29.) általános és magyar egyháztörténetet, a SZRKE történetét és filozófiai enciklopédiát oktatott, Prof. Dr. Pásztor János lelkipásztor (1925. május 28. – 2007. április 22.) liturgikát és homiletikai gyakorlatot oktatott, Ing. Dr. Takács Zoltán főgondnok (1925. október 26. – 2009. január 26.) igazgatóhelyettes, dekánhelyettes, görög nyelvet, újszövetségi bibliaismeretet, etikát, egyházjogot és liturgiát tanított, Uwe Martin Schmidt lelkipásztor (1960. december 20. – 2008. április 9.) missziológiát és német nyelvet tanított, Prof. Dr. Szűcs Ferenc lelkipásztor (1942. szeptember 29. – 2020. november 23.) tanszékvezető egyetemi tanár, Prof. Dr. Cornelis Andries Tukker (1938. november 26. – 2007. december 5.) egyetemes egyháztörténetet oktatott.

Calvin J. Teológiai Akadémia elhunyt diákjai

ifj. Ibos Dezső (1963. október 19. – 2002. november 22.) aranygyapjas teológus, Barka lelkipásztora, A. Kis Béla (1964. május 3. – 2014. október 21.) lelkipásztor, a Kálvinista Szemle szerkesztője, Tóth Árpád (1974. december 23. – 2020. szeptember 16.) aranygyapjas teológus, Garamvezekény, Kisölved és Oroszka lelkipásztora.

A Selye János Egyetem Református teológiai Kara elhunyt diákja

Batta István (1955. január 15. – 2014. július 4.) lelkipásztor, politológus.

Czinke Zsolt főkönyvtárosként tájékoztatást adott az Egyetemes Egyház 1994-ben alapított Központi Könyvtáráról is, amelynek első könyvtárosa Búcsi Lajos lelkipásztor (1994-1996) volt. 1996-ban Molnár László búcsi lelkipásztorra bízták a könyvtár vezetését, aki 22 éven át (1996-2018) végezte szolgálatát. Munkáját 1999-től Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor segítette. Molnár László nyugdíjba vonulása után Czinke Zsolt lett a főkönyvtáros, aki jelenleg Erdélyi Zoltán perbetei lelkipásztorral állnak a könyvkölcsönzők rendelkezésére.

A könyvtár gyűjtőköréhez tartozik a teológiai szakirodalom az Ó- és Újszövetség, a rendszeres teológia, gyakorlati teológia, egyháztörténet tárgyköréből. De a filozófiatörténet, vallástörténet, művelődéstörténet, társadalomtudományok, történelem is. Gyűjti a teológiai szakfolyóiratokat és újságokat különös tekintettel a szlovákiai magyar református sajtótermékekre.

Czinke Zsolt megemlítette, hogy különgyűjtemények is gazdagítják a könyvtárat, úgy mint Frithse István idegen nyelvű könyvtára 5928 kötet angol, német, francia szépirodalmi művel, amely jelenleg a SJE Egyetemi Könyvtárának kezelésében van. Kenessy Csaba 1460 kötetet kitevő gyűjteménye, Németh Géza könyvtára 1486 kötettel, valamint Koncsol László folyóiratainak gyűjteménye, amely mintegy 2000 kötet bekötött irodalmi folyóiratot tartalmaz.

„A könyvtár célja  SJE RTK hallgatóinak, oktatóinak és az Egyetemes Egyház lelkészeinek színvonalas szakirodalommal való ellátása és kutatómunkájuk segítése. Jelenleg 20 fő használhatja egyszerre olvasótermünket, ahol internet hozzáférés áll az olvasók és a kutatók rendelkezésére. Jelenleg közel 540 könyvtártagot tartunk nyilván“ – összegezte a könyvtárral kapcsolatos tudnivalókat Czinke Zsolt.   

Rákos Loránt egyetemes lelkészi főjegyző, egykori diák, A Calvin János Teológiai Akadémia hatása a közegyház életére címmel osztotta meg gondolatait.

Elmondta, hogy az akadémiát tudományos intézeteként alapította a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 1994-ben azzal, hogy az intézet azonosul az egyház hitelvi és jogi szabályozásával.

„A CJTA az intézményesség szempontjából az SZRKE tudományos bázisát hivatott betölteni. Historikus síkon ugyanakkor a felvidéki lelkészképzés komáromiság-jellegzetességét fémjelző és őrző attribútum. A 233 éves felvidéki református lelkészképzés szellemi utódlásában az utolsó előtti stációnak minősül. A CJTA tehát a felvidéki református lelkészképzés történetében korszakhistóriát hordoz“ – összegezte röviden Rákos Loránt az akadémia szerepét az elmúlt három évtizedben.

Részletesen ismertette a zsinat által is jóváhagyott működési jogszabályát, annak szerkezetét, személyi összetételét és a feladatát. Megemlítette, hogy a CJTA könyvtára, amely egyaránt nyitott a teológiai hallgatók és a lelkészek előtt, 35 ezer kötetet jegyez.

A könyvtár és a mellette lévő szolgálati épület az SZRKE tulajdonában van. A két könyvtárosnak egyetemes egyházunk a Közművelődési és Kulturális Központon (KKK) keresztül fizetéskiegészítést biztosít.

Legutóbb a Bethlen Gábor Alap és GA és Közművelődési és Kulturális Központ támogatásból korszerűsítették az épületet és tovább fejlesztették. A rezsiköltséget KKK támogatásából  fedezik. A CJTA évi rendszerességgel pályázik a KKK-nál konferenciák, szimpóziumok, könyvkiadás (monográfiák és konferenciakötetek) és szakmai folyóiratának a Teológiai Fórumnak az évi kétszeri megjelenésére.

Erdélyi Zoltán a CJTA könyvtárosa, perbetei lelkipásztor egykori diákként képes beszámolóban emlékezett vissza a diákévekre, ahol barátságok és házasságok is köttettek. Mesélését, első képkockaként Komárom várostáblájával indította, hiszen, mint mondta, minden itt kezdődött.

„Bárhonnan érkeztünk is ide, határon belülről vagy kívülről, ez volt az első, amivel találkozhattunk. Akkor abban az időben még csak pár információnk volt erről a városról. Tudtuk, hogy a régi időkben szebb életet megélt kikötőváros volt, amelyhez szorosan kapcsolódik Klapka György, Lehár Ferenc vagy éppen Jókai Mór személy.

Az emlékek megelevenedtek

Mindezzel keletiként tisztában is voltam, azt azonban nem sejtettem, hogy abban a templomban fogom a következő esztendőkben Isten igéjét hallgatni, vagy éppen szolgálni, ahol a Jókai családnak külön padja volt“ – idézte fel a kezdeteket, majd emondta, hogy abban az időben indítottak egy olyan buszjáratot, amely Királyhelmecről indulva reggel ötkor bejárva az egész országot, Komáromot érintve és tíz óra után érkezett meg Pozsonyba. „Akik ezt a buszjáratot használták, azoknak már magában az utazás egy óriási élmény volt“ – tette hozzá.

A következő képkockákban a város utcáit mutatta be, amelyek elvezettek a Calvin János Teológiai Akadémiához, illetve a templomhoz és a kollégiumhoz. Emlékeztetőül felelevenítette, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház ezt a várost és a helyet találta méltónak és alkalmasnak arra a célra, hogy a felvidéki lelkészképzés és református egyházunk jövőjének megalapozása elinduljon.

„A CJTA indulását követő 10 éveben 71 olyan diákot jegyez, akik az intézményben kezdték és fejezték be, illetve 55 olyan diák, aki itt kezdte, és az időközben létrejött Selye János Egyetem Református Teológia Karán fejezte be tanulmányait. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg szolgáló lelkészek 80 százaléka valamilyen módon érintett a komáromi lelkészképzésben. Bátran mondhatjuk, hogy a felvidéki reformátusság Rómája Komárom. Olyan szintű és mértékű tudományos munka zajlott és zajlik itt, hogy megérdemli ezt a kitüntető rangot“ – hangzott el egyfajta javaslatként.

Szintén képkockákban emlékezett vissza a kollégium és akadémia épületeire, ahol öt éven keresztül éltek és tanultak családias környezetben, egymást segítve. „Reggeli áhítatok, bibliaórák, énekkari próbák, diakóniai szolgálat – ebédkihordás, beszélgetések, közös étkezések, teolimpiák, foci és még hosszan sorolhatnák a programokat. Emlékezetesek a teológus esték, vizsgaidőszakok, az udvaron való grillezések, lángos sütések, vagy a keleti busszal érkező csomagok“.

Különleges helyekként mutatta meg azokat az épületeket, üzleteket, amelyek szintén szerves részét képezték a Komáromban eltöltött időszaknak. Ilyen volt a Vásárcsarnok – élelmiszer és ruházat, a pizzéria, mint a vizsgák megünneplésének egyik székhelye, a Jókai utcában található Éden üzletet, ahol a tulajdonos idős házaspár különleges árkedvezményt biztosított a teológusoknak.

A sok emlékhez fűződő képek után statisztikai adatokkal is fűszerezte előadását, amelyben csak a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban szolgáló, illetve azon belül is a CJTA-s lelkészcsaládokat vette górcső alá.

„Huszonkét lelkészházasság köttetett, amelyből sajnos hat időközben felbomlott. A 22 házaságból 45 gyermek született, illetve a CJTA-n fonódott kapcsolatok 45 gyermeket adtak a felvidéki magyar reformátusságnak“.

Végezetül elmondta, célja az volt, hogy a képeken keresztül a jelen lévő egykori CJTA-sok felidézzék magukban a már-már elfelejtett események kedves pillanatait, mégha azóta sok minden meg is változott a városban.

„Egyvalami nem változott. Isten gondviselése és szeretete, mely kimunkálta bennünk, és képessé tett az Ő igéjének hirdetésére, ma is ugyan olyan intenzitással van velünk. Csak rajtunk múlik hogy élünk-e ezzel a plusz lehetőséggel vagy nem. Ha igen, akkor pedig nem kérdés, hogy jó szívvel és büszkeséggel gondolhatunk vissza az alma materre, a Calvin János Teológiai Akadémiára“ – összegezte előadásának mondanivalóját Erdélyi Zoltán perbetei lelkipásztor.

Iski Ibolya

Kép: Szarvas László