Géresi Róbert püspök nyitó áhítatának alapigéjéül a Bibliaolvasó vezérfonal szerinti ószövetségi részt, Dániel könyvének 9. fejezetét, Dániel bűnvalló imádságát választotta. Kihangsúlyozva abban, hogy az a világ, amely Istentől függetlenül akarja felépíteni magát, az az enyészetnek és a pusztulásnak van kitéve. A bűnvalló imádság alapján feltette a kérdést, hogy saját életünknek és szolgálatunknak mennyire a része az Isten előtti, igazi bűnvallás, s annak valósága az életünkben.

Emlékeztetett arra is, hogy a reformáció idején vándorprédikátorok járták a Kárpát-medencében lévő falvakat, akik azt hirdették, hogy a török elnyomást az emberek bűnei miatt engedte meg Isten. Utalva ezzel arra is, hogy az egész Izráel népe is megszegte Isten törvényét, mert nem hallgatott a szavára, vétkeztek ellene. Isten beteljesítette a szavát, amellyel fenyegette népét, hogy nagy veszedelmet zúdít rájuk.

Majd felidézte a bűnvalló imádság néhány versét: „Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, és nem hallgattunk Istenünknek, az Úrnak a szavára.”

Magyarázatában elmondta azt is, hogy egyházunk ma a Trianon fájó egyházaként van jelen. „Kicsinyhitűségében lévő egyház tagjai vagyunk. A zsidók hitközössége is kisebbségbe szorult, erről tanúskodik Dániel bűnvalló imádsága. Megélni könnyebb, kimondani nehezebb a súlyos szavakat, hogy saját vétkeink miatt büntetésre vagyunk ítélve, de kérünk, hogy önmagadért fogadj magadhoz” – fogalmazott a püspök.

Géresi Róbert püspök 

A lelkésztovábbképző nyitó áhítata után Enghy Sándor, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektora a bibliai családképről tartott előadást. A közel másfél órás előadásának az elején elmondta, hogy nem volt egyszerű a bibliai családok élete. A nemekkel kapcsolatban pedig kihangsúlyozta, hogy Isten csak két nemet teremtett és nincs harmadik nem, csak férfi és nő van. Majd az ember teremtését vette górcső alá a rabbinikus irodalom alapján.

A bibliai családkép

„A Biblia többes számban ír a teremtésről, ami szigorú következtetést von le: alkossunk, teremtsünk. Arra utal a többes szám, hogy nincs férfi nő nélkül, ami fordítva is ugyanúgy igaz, hiszen nő sincs férfi nélkül, amennyiben gyermekek produkálásáról van szó. A többes szám utal a gyermekekre, akik által megy az élet tovább”.

A teremtéstörténet szerint Isten először a férfit teremtette meg, majd miután kivette az oldalbordáját, a nőt is. De miért a férfi az első teremtmény? – tette fel a kérdést, amit egy viccel válaszolt meg, azért, mert az első a piszkozat. Egy másik magyarázat szerint, itt nem is teremtésről van szó, hiszen Isten visszateszi a férfi bordáját az asszony oldalába, majd érdekességként megjegyezte, hogy a rabbinikus magyarázat szerint úgyis minden az asszonyon múlik.

Enghy Sándor rektor

Miért lehet könnyebben megbékíteni a férfit? – tette fel újabb találós kérdését. A válasza utal a Bibliából is ismert teremtésre, mely szerint az ember porból van, s a port könnyebb meglágyítani, de a csontot, amelyből a nő van, azt már nehezebb.

A Biblia alapján beszélt az asszony jelentőségéről is. Mint mondta, akinek nincs asszonya, annak nincs öröme, áldása, nem is tökéletes, sőt, annak még élete sincs. De miért nem jó asszony nélkül tette fel a kérdést, s mintegy válaszként elmondta, hogy azért, mert nem jó az embernek segítőtárs nélkül lennie. Háznép nélkül nincs öröm, feleség nélkül nincs békesség, de ugyanakkor békétlenség sem. Előadásában hangsúlyozta azt is, hogy aki uralkodik a földön, annak el kell majd számolnia annak, aki őt uralkodóvá tette.

AZÉ zenekar

Az első nap estéjén A zsoltáros esti sétája címmel a zsoltárfordító Szenci Molnár Albertnek emléket állító összeállítás hangzott el az AZÉ zenekar – Farkas Gábor, Fehér Gábor, Felder Frigyes, Szekrényesy Béla, Szebenyi Ágnes, Révész Csilla, Ujláb Gábor – előadásában. Az énekek között elhangzott elbeszélést, melynek szerzője ifj. Bellai Zoltán, Bodnár Erik adta elő.

A család társadalmi szerepe

Kedden Géresi Takács Klaudia, az abaújszínai gyülekezet beosztott lelkésze áhítata után a család társadalmi szerepéről a XXI. században Grezsa István volt miniszteri biztos, a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program koordinálásának felelőse, az egyházunk által tavaly a Pálóczi Czinke István-díjjal kitüntetett nemzetpolitikus osztotta meg gondolatait, aki jelenleg gyermekorvosként praktizál.

„Az előadás alapgondolata, hogy a család elválaszthatatlan az identitástól és elválaszthatatlan a lelki egészségtől is. A rendszerváltás óta, különösen nemzetpolitika másfél évtizeddel ezelőtti még hangsúlyosabbá válása óta, ezek a romboló folyamatok nem vonatkoztathatók el a határon túlra szakadt magyar közösségektől sem, legfeljebb időeltolódással, de előbb utóbb jelentkeznek ott is, sőt, és ezeket a folyamatokat láthatjuk másutt is” – mondta bevezetőjében.

Géresi Takács Klaudia

Az általa felvázolt kép szerint rendkívül sérülékeny lelki állapotok vannak ma Magyarországon. Nyolcszázezer és egymillió közé tehető az alkoholisták száma, s ha ehhez hozzátesszük azt, hogy zömében ezeknek az embereknek van családja, társa, házastársa és gyermeke, akkor ez a magyar társadalom egyharmadát érintő kérdés. Ezek az állapotok értelemszerűen kihatnak a lelki egészségre, szorongásra és depresszióba taszítják az alkoholista karriert elszenvedő családokat.

Ugyanilyen sérülékeny állapotúak közé sorolta azt a négy-ötszázezer gyógyszerfüggőt, beleértve a szorongáscsökkentő nyugtatók hatása alatt álló embereket is. Mindent összevetve kihangsúlyozta, hogy jelentős lelki-biológiai-egészségügyi kockázattal rendelkezik Magyarország lakosságának legalább az egyharmada. Ezek az állapotok azt jelentik, hogy inkább romló, mint stagnálók a mutatók ebben a kérdésben.

Mint mondta, nem segíti a számok csökkenését az sem, hogy a természetes támogató rendszerek fokozatosan sorvadnak el. Ide sorolta a családokat, de az egyházakat is. „Az egész Kárpát-medencében riasztó mértékben csökken a híveknek a száma, az egyházak befolyását pedig tudatosan és önkéntelenül is csökkenteni kívánják a külső erők és időnként mi magunk is” – fogalmazta meg kritikus meglátását a jelen társadalmával kapcsolatban Grezsa István.

Kopp Mária kutatásaira utalva kihangsúlyozta, hogy a biztonságérzet hiánya, a szilárd ragaszkodás nélküli élet, a sodorhatóság is szorongást idéz elő, aminek a következménye a rákos betegség, a szívinfarktus egyik oka pedig a depresszió.

Grezsa István

A család szerepével kapcsolatban elmondta, hogy egyetlen más szociális struktúra sem alkalmas a tradicionális család legfontosabb funkciójának, a fiatalok gondozásának és nevelésének betöltésére. A családnak a lényege pedig a gyermek, mintegy a jövő felé mutató funkciója.

„A társadalom alapvető egysége a család. Funkciói közé tartozik a világra vonatkozó információk összegyűjtése és terjesztése. A család dönti el, hogy mi a jó és rossz. Egyfajta útmutató rendszer is, a világról kialakuló kép, az életfilozófia forrása is. Közbenjár és eligazít a problémák megoldásában. Egyfajta mintát ad, hogyan oldják meg az adódó problémát a családban. De gyakorlati és konkrét segítség forrása is, valamint a pihenés és a regenerálódás színtere is, ahol nem kell megfelelni a külső elvárásoknak. Referencia és kontrollcsoportként is hat. Az identitásunk forrása is a család, az elődök történeteinek az átadásával. Az érzelmi teherbírást fokozza, hiszen ha baj van, akkor összefognak a családtagok.

Mint mondta, a családban fontos az identitás fogalma is. „Az énszerveződés és énműködés legfejlettebb formája, amely a személyiség múltját, érdekeit, céljait folyton és folyamatosan szervezi, amely a magatartást szabályozza.”

Mikos Tamás és André János

A családdal kapcsolatban megemlítette a különféle életciklusokat is, úgy, mint az újonnan házasodott pár családja, amely folytatódik a hároméves kor alatti csecsemős családokkal, a 3-6 éves korig nevelő kisgyermekes családokat, majd az iskoláskorúakkal. Kihangsúlyozta a rituálék is fontosságát is a családban. Ezek közé tartoznak a családi ünnepek, amelyek utalnak az idő múlására is. 

Mint mondta, ma az lenne az igazi nagy politikus és a nemzet igazi jótevője, aki a belső, lelki változást meg tudná teremteni. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy mára már az önazonosság megvallása és megőrzése lassan visszaszorul a családi keretek közé.

„A rendszerváltozás óta bár a szabadságjogunk nőtt, de az alapvető nemzeti sorskérdéseink változtak. Elengedhetetlen építőkockái a magyar megmaradásnak a keresztyén család, a keresztyén etika és a görög-római műveltség megőrzése” – hangsúlyozta Grezsa István, aki előadását azzal zárta, hogy ne vesztegessük fölösleges küzdelemre az erőnket, hanem támogassunk mindent, ami magyar.

Örömök és örömtelenségek a családban

A családi örömökről és örömtelenségekről, illetve a segítségnyújtási lehetőségekről Fodorné Ablonczy Margit családpasztorációért felelős lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa szólt hallgatóságának.

„A családba születünk bele, és abban kell megtalálnunk a helyet ahhoz, hogy jól be tudjuk azonosítani magunkat. A mai fiatalok elbizonytalanodása, hogy kicsodák is ők, abban is keresendők, hogy a család, mint olyan, felemás érték lett. A házasságoknak és a családoknak a nagy része felbomlik, tönkre megy. Ezért a családra nehéz gondolni a szép fogalmakkal” – mondta bevezetőjében.

Fodorné Ablonczy Margit

Előadása elején az örömöt, mint fogalmat vette górcső alá. Az öröm egy fantasztikus ajándéka Istennek, mert az örömnek mindig van egy dinamikája, felfelé futó pillanata, és egy lefelé futó, ahol már csak az emléke marad meg az örömnek. Az az igazi öröm, ha az ember megtalálja a helyét és értékét Istenben. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy sokan örömhiányban szenvednek, mert az öröm hormonális szükségesség is. Az öröm nemcsak lelki, hanem testi vonatkozású is. Az öröm közösségi élmény, s akkor sokszorozódik meg, ha együtt tudunk örülni másokkal. Az öröm különlegessége, hogy kiemel az időből, a szürke hétköznapokból, a monotonitásból.

„Az öröm nem mérhető idővel. Néha csak egy pillanat, máskor pedig napokig a föld felett járunk, mert olyan létezésbe emel bele, amely túlmutat a mi saját életünkön. A lélek gyümölcseként is meghatározhatjuk az örömöt. Azaz, az Isten lelkének a munkája is bennünk van. Nemcsak keressük azt az örömöt, amely az emberi életet is értelmessé teszi. Akkor igazi az öröm, ha megosztjuk másokkal, mert megsokszorozódik. Az örömhír vivői is vagyunk, hiszen bizonyságot teszünk az evangélium örömhíréről. De megtaláljuk-e az örömhírt, amelyet Isten ajándékozott nekünk? – tette fel a kérdést az örömmel kapcsolatban.

Beszélt a családban megélt örömrituálékról is, kiemelve az ünnepek jelentőségét. „Ma a szokások elértéktelenedtek, vagy ki is vesztek. A múlt jelentősége a jelen számára, hogy legyen reménységünk a jövőre nézve. Fontos a közös ünnepek megerősítése, az emlékezéstechnika alkalmazása, annak tudatosítása, az együtt megélés és továbbadás. A családi életciklusok jelentőségei közé sorolta a házasságkötést, a keresztelőt, konfirmálást, a gyermek felnőtté válását.

Majd az öröm ellentétéről, az örömtelenségről beszélt, amelyek közé sorolta a lelassulást, a hiánytüneteket, a fájdalmat és veszteséget. Mint mondta, a megosztott bánat fel bánat, ezért is fontos, hogy ne maradjunk fájdalmunkban, gondunkban egyedül. „Szükségünk van a kapcsolatokra, a sorstársak közösségére. Ilyen lehet például a gyászcsoport, ahol közösen tanulmányozzák Isten igéjét és arra keresik a választ, hogy miként menjenek tovább az elveszett emlékével.” A gyülekezet azáltal erősödik meg, hogy a tagjaik nem maradnak egyedül a gyászukkal. Utalt arra is, hogy ilyen helyzetben jó kölcsönösen jelen lenni egymás számára és egymásra számitani. Példaként megemlítette Jób barátait, akik először csendben meghallgatták a családját elvesztett Jób Isten felé áradó panaszát, később viszont sok mindent felróttak neki. Az előadó ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a számonkéréstől még senki sem vigasztalódott meg.

Kiemelte a megosztott felelősséget a másik iránt, mint lehetőséget. „Felelős vagyok magamért, de a másikért is, a másik felelősségéért.” A beszélgetés lehetőségeivel kapcsolatban megemlítette, tudni kell jól kérdezni és tanácsolta a fohászkodás folyamatába a Bibliát is bevonni. A másokhoz való forduláskor fontosnak tartja a saját Istenkapcsolat elmélyítését.

„Az üzenetek nekem is szóljanak. Mit akar velem Isten, általam közölni, hová kell elmennem. Vezethetővé kell, hogy válljak újra meg újra. Soha nem juthatok abba a pozícióba, hogy én már mindent tudok. Mindig nagyon mély alázattal, újra meg újra el kell mélyülni, mert mindig van előre, mindig van tovább. S lehetőség arra, hogy Isten megajándékozzon emberi életek megújulásával, gyógyulásával” – mondta többek között a felelősséggel kapcsolatban Fodorné Ablonczy Margit.

Az idén 30 éves a Calvin J. Teológia Akadémia, amelyről annak egykori hallgatói, ma már felelős tisztséget betöltő lelkipásztorok emlékeztek meg: Lévai Attila, a CJTA egykori titkára, dékánhelyettes, Somogyi Alfréd a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja, Czinke Zsolt az akadémia főkönyvtárosa, Erdélyi Zoltán könyvtáros és Rákos Loránt püspökhelyettes.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház anyagi helyzetéről, az állam által biztosított pénzügyi keret nagyságáról és ebből adódóan a lelkipásztorok fizetése, illetve annak fedezetére való forráslehetőségek is terítékre kerültek a keddi nap délutánján.

Identitásforrások

Kassai Timea lévai beosztott lelkész reggeli áhítata után Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a családról, nemzetről és egyházról, mint identitásforrásokról beszélt a lelkipásztoroknak. A hatgyermekes családapa bemutatkozásként elmondta, hogy Isten szeretett gyermeke Krisztusért.

„Mind a három fogalom, a család, a nemzet, az egyház hatással van az identitásunkra, annak formálódására, alakulására, illetve a ki vagyok én meghatározására. Erre a kérdésre olyan választ kell adnunk, amely szilárd alapot ad az életünknek, s minden helyzetben megtart bennünket. Függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élünk és milyen hatások érnek. Az identitás nem változtatható meg naponta, minden nap nem rendelkezünk más identitással. Manapság divatos az identitás kérdése. Sokan keresik az identitásukat, hogy meghatározhassák magukat, ennek ellenére mégis identitásválság van. Ez egy paradox helyzet” – magyarázta a püspök.

Bogdán Szabolcs János püspök

Kihangsúlyozta, hogy a család, nemzet, egyház fogalmát nem szabad egymással szembe állítani, ugyanakkor szükséges tisztázni a fogalmak jelentőségét elsősorban önmagunk számára. „Miért fontosak számunkra ezek a fogalmak? Egy magyar református lelkipásztor számára? – tette fel a kérdést. Azért, mert vannak, akiknek ez nem lényeges – tette hozzá.

Az identitással kapcsolatban elmondta, annak lényege jóval mélyebben, belül van. A család, nemzet, egyház ezek olyan rétegek, amelyek szorosan összefüggenek egymással, meg azzal is, hogy kik vagyunk. De az identitásunkat meghatározó középpont az ezeknek az ölelésében található meg.

Majd arról beszélt, hogy nem az a döntő, hogy kinek látja magát az ember, hanem elsősorban az, hogy kinek látja őt az Isten. „Higgyük el, hogy azok vagyunk, akinek lát bennünket az Isten. Ez az alap, hogy kinek lát engem az Isten. Ha az alap a helyén van, akkor lehet rá erős épületet emelni.” Elmondta, hogy ő is sokáig kereste az identitását, de csak akkor találta meg, amikor az Isten kegyelme eljuttatta őt arra a felismerésre, hogy Isten szeretett gyermeke Krisztusért. Ebbe az alapba kell gyökereznie a nemzetről, családról, egyházról alkotott véleményünknek, amelyhez szorosan hozzátartoznak és teljessé teszik az identitásunkat.

 A családdal kapcsolatban a Bibliai tudósításra hivatkozva elmondta, azt Isten hívta életre, amikor megteremti a férfit és a hozzáillő segítőtársát, a nőt. A férj és feleség szeretetkapcsolata mellé ajándékba kapja a szaporodást, a gyermekáldást. Mintegy mellékesként megjegyezte, hogy ebben nincs szó családtervezésről, születésszabályozásról, sem arról, hogy a család fogalma kiterjeszthető két azonos nemű személy kapcsolatára is.

Kassai Tímea

„Egy magyar református lelkipásztor más alapon nem állhat, mint a Szentírás, s a Biblia által igazolt családmodellt kell hirdetnie, mert ez teszi hitelessé a szolgálatát. Nemzet, a nemzeti öntudat a mai napig meghatározza az ószövetségi, a zsidó nép életét. Mi az újszövetség népe vagyunk” – fogalmazott a püspök. Jézus soha nem tagadta meg nemzeti hovatartozását, de ezzel együtt tudta szeretni a más nemzet tagjait is, mert a világ minden népéért adta az életét. A nemzeti identitásunk és hovatartozásunk is ajándék. Ezt is csak akkor tudjuk helyesen kezelni, ha abból indulunk ki, hogy az Isten szeretett gyermeke vagyok” – magyarázta Bogdán Szabolcs János.

Eszmefuttatását azzal folytatta, hogy mindezek ellenére a valósághoz tartozik, hogy magyar családba született és magyarnak neveltek a szülei. „Nem én döntöttem el, hogy hová születek, ez az Isten szuverén döntése volt. Nem véletlenül tartozom a magyar nemzet tagjai közé. S az sem véletlen, ha valaki valamelyik más nemzet közösségébe születik. A magyar voltom nem azt jelenti, hogy mások ellenében fogalmazom meg a magyar identitásomat, a másik nemzethez tartozót pedig ellenségemként határozom meg magamnak. Sokak számára azonban ez nem ilyen egyértelmű. Nem attól vagyunk magyarok, hogy másokkal szemben határozzuk meg magunkat, hanem azért, mert a magyar nemzethez való tartozásom Istennek az ajándéka, amelyből fakad a felelősségünk is” – nyomatékosította a királyhágómelléki püspök.

Az egyházzal kapcsolatban elmondta, hogy az a gyülekezetekben él. Élő gyülekezet ott van, ahol érvényesül Isten szentlelkének, valamint az élő igéinek a munkája, s ezáltal szeretetközösség jön létre. A gyülekezet ne legyen egy halott muzeális tárgy, hanem legyen élő közösség. „Az egyház elsődleges feladata nem a népi hagyomány őrzése, hanem az evangélium hirdetése, amely által részt vegyünk abban a munkában, amire Isten elhívott bennünket: a lelkek megmentésének a szolgálatára.”

Család, nemzet, egyház Istentől származó ajándékok, amelynek alapja a Krisztusban gyökerező identitás. Ha tudom, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok Krisztusért, akkor helyére kerül bennem a család, a nemzet, az egyház, mint identitásom meghatározói, forrásai – foglalta össze előadásának lényegét Bogdán Szabolcs János püspök.

A háromnapos őszi lelkésztovábbképző az aktuális kérdések megbeszélésével, az új alkotmánytervezet ismertetésével zárult.

A lelkésztovábbképző a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a Kulturális és Közművelődési Központtal való közös szervezésben valósult meg a magyar kormány támogatásával.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László