Jón 4 és Zsid 13
 (ÚSZ) „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (8). A mai napon lezárunk egy esztendőt, a világ búcsúzik az óévtől. A gyülekezeteinkben sok helyen éneklik majd: „Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje, telék el a mulandóságnak" (RÉ21 432). Isten kegyelme az is, hogy ezt az esztendőt megélhettük. De miközben a földi élet mulandósága nyilvánvaló, és változása bizonyos, az ige Jézus Krisztusra mutatva azt mondja, hogy ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz". Mi ugyan ennek az elmúló világnak vagyunk a részesei, de a változhatatlan Krisztusra tekintünk. Most a láthatóban élünk, de a láthatatlan felé igyekszünk, a földiben vagyunk, de a mennyeire vágyunk. Arra vágyunk, ami csak hittel lehet a miénk, oda vágyunk eljutni, ahova csak Krisztus által juthatunk. Milyen jó, hogy erre ígéretünk van!

Fohász: Szerető Istenem! Köszönöm, hogy az elmúló esztendőnek minden napján gondod volt rám, megadtad mindazt, ami szükséges testileg és lelkileg is. Nem érdemlem meg jóságodat, ezért csak pironkodva kérhetem, hogy segíts még inkább az örökkévalóra tekinteni, Krisztusba kapaszkodni, tanítványoddá lenni, hogy amikor elközelít a nap, befogadj országodba. Ámen.