Jón 3 és Zsid 12
 (ÚSZ) „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát" (1). Az esztendő fordulópontjához közeledve drága bíztatásként hangzik, hogy módunk van, sőt szükséges letenni mindazt, ami ránk nehezedik, amit bűnként hordozunk magunkban. Jól tudja a mi Urunk, hogy milyen gyötrelemmel jár a terhek és bűnök cipelése, ezért bátorította az övéit, hogy menjenek hozzá mind, akik meg vannak terhelve (Mt 11,28). S e súlyos terhek alól felszabadulva könnyebb továbblépni, újat, akár egy új évet kezdeni, az előttünk lévő pályát megfutni. Valóban könnyebb terhek és bűnök nélkül megfutni pályánkat, de az így is állhatatosságot, kitartást követel. Honnan meríthetünk erőt? Krisztustól. Az ige folytatása így bátorít: „nézzünk fel Jézusra"!

Fohász: Hozzád jövök, Jézusom, és leteszem eléd minden terhem, némelyiket régóta cipelem, már-már megnyomorítanak. De hozom és leteszem bűneimet is, és kérem a Te bocsánatodat és szabadításodat. És hozom egész életemet, a múltam mellett a jövendőmet, és kérlek, Te tégy állhatatossá, hogy Rád tekintve fussam meg az előttem lévő pályát. Ámen.