Mik 7 és Zsid 9
 (ÚSZ) „A tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett" (12). Az ószövetségi főpapoknak rendszeresen be kellett mutatniuk az áldozatot, mert az nem volt tökéletes, így nem lehetett örök érvényű. Nem lehetett azt mondani, hogy: én már egyszer bemutattam az áldozatot, nekem Isten már örökké megbocsát. Az ószövetségi áldozat nem lehetett tökéletes, meg kellett ismételni. Ezzel szemben Jézus Krisztus áldozata egyszeri, de örök érvényű. Rám nézve és Rád nézve is érvényes, Kedves Testvérem! Jézus a saját vérét adta a golgotai keresztfán, s ezzel örök váltságot szerzett, vagyis kiváltott abból a kárhozatból, ami a bűneink miatt reánk várt volna.

Fohász: Olyan jó olvasni, hogy Te, Krisztusom egyszer s mindenkorra elvégezted az áldozatot és örök váltságot szereztél. Tudom, hogy nagy áron váltottál meg, tulajdon véredet adtad értem, hogy amikor rám néz az Atya, ne bűneimet lássa, hanem értem hozott véráldozatod. Segíts, kérlek, hogy életemmel tudjam ezt meghálálni. Ámen.