2Sám 23 és Zsid 1
 (ÚSZ) „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk" (1–2). Valóban sokféle módon szólította, szólongatta az Isten az embert. Volt, amikor szelíden, máskor keményebben, előfordult, hogy győzelmes csatákban, szabadításokban próbálta megszólítani az Isten az övéit, máskor meg fogsággal, próbatétellel. De az ember erre a szólításra kevésszer hallgatott, vagy ha hallgatott, akkor hamar elfelejtette, hogy az Úr szólt. És végül a Fiú által szólt hozzánk, az ő születése, tettei, halála és feltámadása által. Az ige szerint ez a végső időkben történt, történik. Vagyis Isten már nem fog, nem tud többet tenni, mint amit tett értünk Jézus által. Nem tud nekünk többet elmondani, mint amit elmondott az ő halála által. Aki meghallja és befogadja, megmenekül!

Fohász: Hála és dicsőség, Neked, Atyám, hogy életem egy pontján engem is megszólítottál – elért a szavad, szívemig hatott, és az örömüzenet, hogy Krisztusban megváltottál, az enyém lett. Köszönök minden pillanatot, amikor hitemben megerősítesz, és Szentlelkeddel utat mutatsz számomra. Ámen.