1Sám 24 és Róm 13,8–14
 (ÚSZ) „Mint nappal illik, tisztességben éljünk" (13). Te már felébredtél az álomból? Mert álom csupán, hogy a bűnről nem is kell beszélni, ne bántsuk ezzel az embereket. Csak álom, hogy nem vagy bűnös. Hamis álom, hogy Jézus kegyeleme nélkül akarsz vagy tudsz élni. Alvajárás. Ha felébredtél, már tudod, hogy szükséged van Jézusra. Ő annak ellenére szeret, aki vagy, amit teszel. Miatta nem ítélhet el senki, mert ő sem teszi. Gyere ki a napfényre! Ne bujdoss tovább! Ami szégyent okoz, elvesztette erejét fölötted. Amit a sötétben, az éjszakában rejtesz el, azt még nem bántad meg, még nem adtad át az Úrnak, hogy megbocsássa. Persze, ne légy szemérmetlen, de ne félj attól, hogy látható, átlátható vagy. Ne félj a fénytől, az igazságtól! Hanem élj felelősséggel. Ahogy Krisztus megváltottjához illik. Tisztességgel. Felszabadító, ha hatalma alá tartozol, ha ő rendelkezik feletted. Akkor Jézus Krisztus is látható rajtad.

Fohász: Uram, Jézus! Bocsásd meg rejtegetett bűneimet. Hozd napvilágra, és vedd el nyomasztó erejüket, vedd el félelmemet, szégyenemet. Benned igaz és szent vagyok. Köszönöm, Megváltóm! Szentlelked vezessen, hogy hálából, szabadon: illő módon, tisztességben éljek. Hadd lássa mindenki, hogy Hozzád tartozom! Ámen.