Az idén – a korábbi gyakorlattól eltérve – szeptember 22-én nem a diplomaosztó,  doktoravató és lelkészkibocsátó ünnepi istentisztelet után került erre sor, hanem még azt megelőzően.

Az ünnepi alkalom a 89. zsoltár eléneklésével kezdődött. A Calvin J. Teológiai Akadémia, mint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészképző intézetének egykori épülete előtt összegyűlt megemlékezőkkel Lévai Attila, a Calvin J. Teológiai Akadémia igazgatója, a Református Teológiai Kar akkreditációért és minőségbiztosításért, valamint külkapcsolatokért felelős dékánhelyettes osztotta meg gondolatait.

Beszéde elején kihangsúlyozta, hogy fontos a visszatekintés, hiszen a közös múltunk fontos helyszínét látjuk benne. De talán többet is mint helyszínt: látjuk benne az embereket s az emberi sorosokat, melyek 1994 és 2004 között ide kötődtek valamilyen formában.

„Látjuk azokat a tevékenységeket, örömmel megélt alkalmakat, de a küzdelmes időszakokat is, amelyek részei voltak a mindennapoknak abban a közegben, ahol a jövendő református lelkészek és hitoktatók képzése folyt. A 10 esztendő alatt, amíg csak a református egyház tekintette magáénak ezt az intézményt, számtalan alkalommal kellett szembenézni azzal a bizonytalansággal, amely azt kérdeztette velünk: lesz-e vajon valaha otthona valamely egyetem keretein belül ennek az intézetnek” – idézte fel az akkoriban gyakran feltett kérdést a teológusképzés jövőjét illetően.

Czinke Zsolt titkár és Lévai Attila igazgató, dékánhelyettes

A Mindenség Ura 10 éven át edzette a várakozókat a váradalmaik és a reménységek közepette. Közben azért mindig eszükbe juttatta (leginkább néhai szeretett dékánuk, Dr. Molnár János által) azt az igét, amelyet az emléktáblára is őriz, Jeremiás Siralmai könyvének 3. része 22. versét: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk.”

A dékánhelyettes utalt arra, hogy évtizedek múltán is minderre visszagondolva elmondhatói: valóban az Ő kegyelmessége volt. „S aztán az is az ő kegyelmességének, szeretetének és gondviselésének volt köszönhető, hogy adott embereket, akik a rendelt időben elkezdtek egy egyetem létrehozásáért dolgozni. Adott embereket a rendelt időben, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy jóváhagyjanak egy olyan törvényt, melyről tudták: a magyar egyetemet hagyják ezáltal jóvá. S aztán azóta is mindig ad – rendelt időben, helyen, módon embereket, akaratot, szellemi és anyagi tőkét, amivel mindazt, ami 30 éve valahol itt megalapozódott, működtetni lehet. Ezért is szükséges ezen a mai napon is hálát adni mindezért” – hangsúlyozta Lévai Attila.

Kitért arra is, hogy az idén harminc éves jubileumot másképp tervezték megünnepelni. Nagyobb szabású alkalmat kívántak megvalósítani, vagyis nagyobb felhajtással szerették volna a 30 éves jubileumot megülni.

„Isten azonban valamiért másként akarta. Talán még egyszerűbb és még csendesebb így ez a mostani jubileumi, a 30 éves megemlékezés, mint korábban bármikor. Eleinte engem is bántott ez a tény, de túl ezen, elgondolkodásra is késztetett” – osztotta meg a hallgatósággal csalódottságát, majd felelet nélküli kérdéseket tett fel.

Fazekas László em. püspök, Géresi Róbert püspök és Porubán Ferenc főgondnok

„Ma, a Calvin J. Teológiai Akadémia harmincéves jubileumán nekünk is el kell gondolkodnunk szeretett intézményünkkel, a CJTA-val (de a Református Teológiai Karral és a Selye János Egyetemmel kapcsolatban is): hogyan tovább? Mit kell majd tegyünk azért, hogy jobbá, szerethetőbbé és elfogadhatóbbá tegyük ezen intézményeket a jövőben? Mit és kik tegyenek majd azért, hogy a következőleg meghirdetett és reményeink szerint majd meg is élt kerek jubileumainkat többen akarják majd megünnepelni, mint ezt a mostanit? Mit kell tegyünk azért, hogy a volt hallgatók és oktatók, avagy alkalmazottak szeretettel és büszkeséggel gondoljanak vissza „Alma Materükre” és vágyjanak is azt olykor-olykor viszontlátni?

Kérdései után úgy fogalmazott, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a lelkészképzés tudományos mivolta akár a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, akár a Calvin J. Teológiai Akadémia kereteit figyelembe véve vonzóvá legyen, s hogy sokak vágyjanak majd eme közösségek tagjai lenni, avagy újfent megélni a valamikori idetartozás érzését.

Somogyi Alfréd dékán, Szénási Lilla dékánhelyettes és Juhász György rektor

Lévai Attila dékánhelyettes végezetül kifejezte hitét abban, hogy a Mindenható Isten kegyelme képes tovább vinni, megerősíteni és megújítani az elkövetkezendőkben, s hogy ez a megújulás új áldásokat eredményezzen majd a jövőben.  

„S hiszem azt is, hogy a következő jubileum alkalmával nem csak a pár nagyon elkötelezett lesz majd jelen az ünnepen, hanem mindenki, aki valaha is itt tanult/tanított/dolgozott. Hiszem, hogy a Calvin J. Teológiai Akadémiának Istentől adott jövője van, s hiszem, hogy olyan múltja, amelyre mindig jó büszkeséggel visszatekinteni. S nem csak keveseknek, hanem mindenkinek, akinek ebben része volt!”

Czinke Zsolt titkár, főkönyvtáros tomácsolásában pedig  elhangzottak azoknak az egykori tanároknak és diákoknak neve, akik már eltávoztak az élők sorából:

Bihary Mihály, Bolyki János, Búcsi Lajos, Cseri Gyula, Csémy Lajos, Herczeg Pál, Ibos Dezső, Jakab István, Janovčík Ján, Kálmán Szabolcs, Marcinková Darina, Medgyessy László, Mikó Jenő, Molnár János, Nagy Lajos, Pásztor János, Uwe-Martin Schmidt, Szűcs Ferenc, Takács Zoltán, Cornelis Andries Tukker (tanárok), Batta István, ifj. Ibos Dezső, A. Kis Béla, Tóth Árpád (diákok).

A nevek ismertetése helyezték el az emlékezők koszorúikat a lelkészképesítést biztosító egykori épület falán.

A CJTA igazgatótanácsa nevében Lévai Attila, Öllős Erzsébet és Czinke Zsolt, a Szlovákai Református Keresztyén Egyház képviseletében Géresi Róbert püspök, Porubán Ferenc főgondnok és Fazekas László emeritus püspök, a Selye János Egyetem képvisletében Juhász György rektor, Somogyi Alfréd dékán és Szénási Lilla dékánhelyettes helyezték el az emlékezés koszorúit.

Az alkalom a Szózat eléneklésével ért véget.

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Erdélyi Zoltán