A kar hallgatóinak, tanári karának és dékánjának, az egyetem rektorának, valamint a meghívott vendégeknek a bevonulásával vette kezdetét az ünnepi istentisztelet. A református templomban Kókai-Nagy Viktor, a Református Teológia Kar tanára szólt János evangéliuma harmadik részének választott igeszakasza alapján a végzős hallgatókhoz, aki az éjjel Jézust titokban felkereső Nikodémus kapcsán több jótanáccsal és útravalóval látta el őket.

Nem lesz könnyű a szolgálat

Legelső útravalóként azt tanácsolta, hogy olvassák minél többet Isten igéjét, s ne féljenek akár hosszabban is felolvasni a Bibliából, akár a szószékről is, hiszen mint mondta, eredetileg ezeket a szövegeket felolvasásra szánták.

„Nikodémus három alkalommal találkozik Jézussal. Ekkor még Jézust éjszaka felkereső, válaszait sem értő farizeus. Másodszor kiáll kollégái előtt Jézus mellett. Harmadszor pedig ő az, aki arimátiai Józseffel együtt megadják annak a Jézusnak a végtisztességet, akinek ekkor már valódi követőik. Fontos üzenet, ne várjátok azt, hogy aki első alkalommal betér hozzátok választ keresve kérdéseikre, azonnal megtér.“

Majd arra figyelmeztette a szolgálatba állókat, hogy nem az ő dolguk megítélni, melyik a jó pont. A második üzenete ezzel kapcsolatban: kísérni a híveket és nem elvárásokat megfogalmazni.

Következő tanácsként azt ajánlotta, merjék felvállalni, ha valamit nem tudnak. Mint mondta, az őszinteség célravezetőbb, mint a semmitmondó üres locsogás.

Mintegy figyelmeztetésként adta közre, hogy nemcsak a saját életük miatt lesznek nehéz pillanataik az életben, hanem az egyház egésze miatt is, amelynek részévé válnak az ottani szolgálatukkal.

„Nem háríthatjátok el magatoktól a felelősséget azzal, hogy ez az egyház és nem én vagyok. Az ötödik jótanácsom ezzel kapcsolatban: közösség és közös felelősség az egyházban.“

A sikeresen levizsgázott és szolgálatba készülő végzősöket arra figyelmeztette, hogy nem lesz könnyű a szolgálat, majd hozzátette: „De senki nem is mondta azt, hogy az lesz. Akkor mégis miért érdemes vállalni? Lesz úgy, hogy nehéz, s lesz úgy is, hogy örömöd van. A hullámvölgyek minden hivatásban benne vannak. A miénk attól különleges, hogy mindezek ellenére büszkén valljuk Jánossal együtt: Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá váljon cselekedeteiből, hogy Isten szerint cselekedte azokat“ – fogalmazott igehirdetésének végén Kókai-Nagy Viktor.

Lévai Attila dékánhelyettes

Az igei szolgálat után Lévai Attila az akkreditációért és minőségbiztosításért, valamint külkapcsolatokért felelős dékánhelyettes köszöntötte a Selye János Egyetem, valamint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetőit és képviselőit: Juhász György rektort, Géresi Róbertet, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét, Porubán Ferencet, egyházunk főgondnokát, Fazekas László tiszteletbeli püspököt.

Hajabáč-Machová Renátát, az egyetem Tanulmányi ügyekért és külkapcsolatokért felelős rektorhelyettesét, Horváth Kingát, a Tanárképző Kar dékánját, Szénási Szilárdot, a Komáromi Református Egyházmegye esperesét, Révész Tibort, a Barsi Református Egyházmegye esperesét és Kahler Korcsmáros Enikőt, a Gazdaságtudományi és Informatikai Kar oktatási dékánhelyettesét.

A 2023/24-es akadémiai évben tizenheten fejezték be tanulmányaikat a Református Teológiai Karon. A missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alapképzésen öten: Halász Máté Győrből, Hornyák Melinda Örösből, Juhász Tímea Perbetéről, Sultan-Halkó Andrea Nagykovácsiból és Vaskovics Laura Győrből.

Végzős hallgatók eskütétele

Ugyanezen szak mesterfokozatán nyolcan végeztek: Angyal Ferenc Komáromból, Bögi Katalin Bögellőből, Kubala Mária Komáromból, Nahlik-Tuloki Anikó Bátorkesziről, Szakáll Fanni Komáromból, Tóth Cyntia Ipolyságról, Varga Anita Katalin Komáromból, Varga Franciska Éva Győrből. 

Az osztatlan ötéves református teológiai szakon idén csak egy hallgató szerzett mesterfokozatot: Végső Melinda Megyercsről. Az ünnepélyes fogadalomtétel után a végzős hallgatóknak Somogyi Alfréd dékán adta át a végzést igazoló baccalaureusi és magiszteri okleveleket.

Deminger Orsolya és Barta Zoltán

A „teológia doktora” kisdoktori címet szerzett Kozma Norbert, aki rigorózus munkájában Kain személyének és tettének megítélésével foglalkozott a Szentírás tükrében.

Hároméves doktori tanulmányok után szerezte meg a teológiai tudományok doktora címet Barta Zoltán, aki doktori munkájában A szentkultuszt hasonlította össze az iszlámban és a kereszténységben a pakisztáni pandzsáb és lourdes alapján. Deminger Orsolya munkájában pedig a diakonisszák világháborús tevékenységéről értekezett. A latinul elhangzott doktori eskü után ők is a dékántól vehették át a tudományos fokozatukat igazoló oklevelet.

Idén is három hallgató kapott elismerést. A legjobb baccalaureusi munkát Halász Máté, a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakos hallgató írta meg. A legjobb mesteri diplomamunkáért járó díjat Végső Melinda végzős teológus hallgató, a legjobb tanulmányi átlagért járó díjat pedig Angyal Ferenc, a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás szak végzős hallgatója vehette át az egyetem rektorától, Juhász Györgytől.

Juhász György rektor

Megtalálni a saját küldetést a világban

A rektor ünnepi beszéde elején Wass Albert Volt egyszer egy ember című írását idézte fel, amelyben egy ember oszlopot épített a háza udvarán az ő Istenének. Az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. Az arra járó emberek, bolondnak tartották ezért. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.

És amikor az oszlop készen állott, azt mondták: majd a legelső szél összedönti. De nem döntötte össze sem az első, sem a második, sem az összes többi sem, mert mindegyik szépen kikerülte a hittel épült oszlopot. Az emberek egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az oszlopot. Az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. Íme az ember, akinek a hite erősebb volt bárminél – tette hozzá.

Géresi Róbert, Porubán Ferenc, Kókai-Nagy Viktor

A végzős hallgatókhoz fordulva elmondta. „Önök is érezték úgy a vizsgaidőszak során, hogy az adott kihívás emberfeletti erőt kíván. De ott volt Önökben az a valami, ami új lendületet, plusz többleterőt adott. Ez a valami: a hitük volt. Hittek abban, hogy képesek letenni a vizsgát. Hittek abban, hogy egykoron teológus, missziológus, diakónus vagy szociális munkás válik Önökből. Én pedig hiszem, hogy jó teológusok leszek, hogy készek lelkészi és egyházi szolgálatra, diakónus és szociális munkára.”

A feladatok közé sorolta a magyar értékrend és kultúra hirdetését is. Mint mondta, a világ változik, a magyar értékrendünk viszont nem. Végül arra kérte a végzősöket, hogy vállalják fel az értékközvetítő szerepet, életvitelük és magatartásuk pedig legyen példamutató valamennyi embertársuk számára.

„Mindenki találja meg a saját küldetését a világban: Istenben, a szülőföldben, s az önmagunkba vetett hitünk tartson meg mindannyiunkat. Isten áldja meg Önöket választott hivatásukban” – mondta mintegy útravalóként Juhász György rektor.

Somogyi Alfréd dékán

Somogyi Alfréd dékán a negyedik dékáni jelentésének elején visszatekintett egyházunk számára meghatározó jubileumi évre. Emlékeztetett arra, hogy 2023-ban volt száz éve annak, hogy jogilag létrejött az önálló felvidéki református egyház. A trianoni döntés utáni száz év alatt annyi minden történt, hogy mint mondta, akár ki is pusztulhattunk volna, de az ige evangéliuma szerint: mégis megtartott minket az Isten, hogy megmutassa erejét, mi pedig hirdessük a nevét az egész földön. Jelentését erre a gondolatra fűzte.

A legnagyobb kihívás a hallgatói létszám

Kitért arra is, hogy 25 évvel ezelőtt az egyetlen magyar egyetem nem kegyelemből, nem is sajnálatból kapta meg a szükséges jogosítványokat, hanem azért, mert teljesített. Tájékoztatott arról is, hogy a tavalyi akadémiai évben 15 főállású oktatója volt a karnak, akik a másik két karon lévő oktatókkal látják el pedagógiai feladatukat.

Ötvenkilenc jelentősebb programot valósítottak meg, otthont adtak egy Erasmus-programnak, bekapcsolódtak a Nyilas Misi karácsonya programba. A Történeti-tudományok Tanszéken működő 20. századi kutatóintézet pedig elkezdte a gyülekezeti levéltárak feldolgozását és digitalizálását. 13 konferenciát tartottak, ebből hármat világnyelven és mintegy 11 külföldi tudományos konferencián vettek részt a kar oktatói.

Sajnálattal közölte, hogy a kar hallgatói létszáma 2021 óta fokozatosan csökken. Míg tavaly 63 hallgatójuk volt, idén hattal kevesebben, 57 diákkal kezdték meg az akadémiai évet, ebből hat elsőssel a diakónia, missziológia, szociális gondoskodás szakon, heten pedig a teológus hallgatók számát gyarapítják, a doktori iskolának négy doktorandusza van. A karon három professzor, hat docens és hat adjunktus alkotta az oktatói kart. Ezt az akadémiai évet 14 oktatóval kezdték, eggyel kevesebbel, mint korábban, mivel Kis Jolán tanár az idén nyugalomba vonult.

A jövővel kapcsolatban elmondta, újra megmérettetés előtt áll a Református Teológiai Kar, amelynek a publikációs és tudományos tevékenységet mérik fel, valamint a tanulmányi programjaik akkreditációs aktualizálása is folyamatban van.

„A legnagyobb kihívás továbbra is a hallgatói létszám. A teológusok jelentkezése. Ha a gyülekezetek, gondnokok, presbiterek, lelkipásztor kollégák nem fognak odafigyelni a lelkészi utánpótlás ügyére, még a mi életünkben eljöhet az az idő, amikor nem lesz református lelkész, aki Isten Igéjét hirdesse, kereszteljen, úrvacsorát osszon, vagy éppen konfirmáljon, illetve temessen a gyülekezetben” – vázolta fel a lelkészek hiányából adódó majdani jövőképet.

Végső Melinda

A friss diplomásoknak ismét felidézte a kar alapító dékánjának, néhai Molnár Jánosnak két mondatát, amelyre ígéretet tett azzal, hogy amig ők itt lesznek, az addig minden diplomaosztón el is fog hangzani.

„Az egyik, hogy tudatosítsuk: Csak az Isten nagy kegyelme, hogy még nincs végünk. A másik mondata mindig a gyülekezeti szolgálatra készülő végzősökhöz szólt: Szeressétek a református egyházunkat, mindig a gyülekezetekért éljetek, soha ne a gyülekezetekből” – mondta beszédének mintegy zárásául Somogyi Alfréd dékán.

A végzősök nevében Végső Melinda és Barta Zoltán szólt a gyülekezethez, s köszönte meg a tanároknak, professzoroknak, hogy megosztották tudásukat és vezették őket három éven keresztül.

Az ünnepi diplomaosztó alkalmon, amely egyben a Református Teológiai Kar tanévnyitója is volt, letette esküjét a református teológia, valamint a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás szakok elsős hallgatói is.

Szolgálatba való kibocsátás

Szeptember elején sikeresen teljesítette első lelkészképesítő vizsgáját a Református Teológiai Kar végzős hallgatója Végső Melinda, akit segédlelkészi szolgálatra bocsátott ki Géresi Róbert püspök Dóbiás Krizsán Lívia ötödéves hallgatóval együtt.

Géresi Róbert püspök

Géresi Róbert püspök rövid beszédében rámutatott arra, hogy ezen a mai napon valami befejeződik és valami elkezdődik. „Örömteli az, hogy akik befejezték tanulmányaikat, szolgálatba indulnak. Mások pedig elkezdik itt Komáromban azt az utat, amely meghatározó lesz számukra az egész életükben. Ti pedig, Melinda és Lívia, Isten igehirdetőiként fogtok élni és szolgálni a továbbiakban.”

Majd elmondta, hogy azért választotta a 90. Zsoltárnak az idézett két versét, hogy maradjon meg bennük az a hit, hogy a szolgálatuk a mai naptól az Örökkévalót hirdeti ebben a világban.

Istentől kérni az erőt, a reménységet és a hitet

Elárulta, hogy maga is sokat foglalkozik a mulandóval, ugyanakkor az emberi keresi az útját, lehetőségeit, számlálgat, véleményezi a történéseket, s megpróbálja megtalálni saját magát ebben a világban.

„A református lelkészeknek a szolgálata mindamellett, hogy számontartja a jelenvalót, értékeli, ami ebben a világban történik, amelyet mégiscsak a maradandónak, az örökkévalónak az irányába kell, hogy vezesse a szolgálatot, a bizonyságtételt.”

Ez egy nehéz küldetés, hangsúlyozta a püspök, s hozzátette: kevesebben vállalják, mint kellene. Fontos az imádkozás, hogy Isten elé vigyük életünket, a felvidéki, a kárpát-medencei református egyháznak az életét, hogy megtapasztalhassuk a növekedésnek, a hitben való előre jutásnak a lehetőségét, áldását és kegyelmét.

Végső Melinda és Dóbias Krizsan Lívia

Végül sok erőt kívánt számukra a szolgálatban. „Miközben majd küzdötök azokkal a kihívásokkal, amelyeket a látható egyháznál az eseményei határoznak meg, mindig kérjétek el Istentől az erőt, a reménységet és a hitet. És mindig az örökkévalóság perspektivájából lássátok meg a ti szolgálatotokat” – hangsúlyozta Géresi Róbert püspök, majd miután feladta rájuk szolgálati palástjukat, megáldotta őket.

A szolgálatba lépőket Porubán Ferenc, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka köszöntötte, majd egy-egy igével ellátott Bibliát ajándékoztak a két új szolgatársnak.

Az ünnepi alkalom a nemzeti imádság eléneklésével zárult.

A végzősök a tanári karral és az egyetem vezetésével

Kép és szöveg: Iski Ibolya