Arról beszélgetünk, hogyan indult el a látszerészi pályáján, s miért választott emellé egy újabb hivatást, keresztyénként miként lehet sikeres vállalkozást folytatni. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie mindkét területen, illetve hogyan lehet a két hivatást összeegyeztetni. 

Az elmúlt év őszén költözött át a Dunaszerdahelyen lévő optikája egy saját tulajdonba vásárolt épület teljesen megújult, modern helyiségébe, ahol egy élő növényfal, más néven zöldfal is helyet kapott. Ez volt az utolsó nagy beruházásuk?

Valójában igen, Bősön és Alistálon saját, a többi üzletünk bérelt helyiségben működik. Nagyon  hosszú ideig, több, mint 30 évig dolgoztunk azon, hogy a városban, a Csallóköz központjában egy másik, előnyösebb helyre költöztetett üzletünk elnyerje a jelenlegi formáját, s abban egy komplex szolgáltatást biztosíthassunk modern szemorvosi kivizsgálóval és gépekkel úgy a lenti, mint az emeleti térben, különféle árkategóriájú szemüvegkeretek és lencsék kínálatával és a mai kor kihívásainak megfelelően teljesen modern belsővel.

A növényfal pedig egy innovatív zöld megoldásunk volt, amely lehetővé teszi élő növények függőleges felszerelését falakra, létrehozva ezzel egy élő, lélegző zöld területet. Ez a koncepció nem csak esztétikailag vonzó, de számos előnnyel is bír, mint például a levegő minőségének javítása, a zajszint csökkentése, nyugodt környezet kialakítása és a természetes hőszigetelés elősegítése.

Mitől jobb ez a mostani üzlet, mint az előző, amelyet csak béreltek?

Ez igazán Dunaszerdahelyhez illő, nagyobb, tágas térrel, modernebb gépekkel. Két szemorvosi rendelővel, az egyik az emeleti részben, a másik pedig a földszinten az optikával egy térben, de elkülönítve. Így sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak tudunk lenni.

Tervbe van-e véve esetleg még egy üzletnek a megnyitása?

Imádságos lelkülettel fordultam Istenhez, amikor vállalkozói tervemet szövögettem. Válaszul a kérésemre egy olyan megbízatást kaptam, amely 5-7 üzlet megnyitására jogosított fel. Nekem a hetes szám jobban tetszett, amely a Bibliában a teljesség gondolatát hordozza. Például az izraelitáknak Isten megparancsolta, hogy hét egymást követő napon kerüljék meg Jerikót, a hetedik napon pedig hétszer tegyék meg ugyanezt (Józsué 6,15).

A Bibliában sok más példát is találhatunk erre. Jézus azt mondta Péternek, hogy „nemhogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is” meg kell bocsátania a testvérének. Ezzel arra utalt, hogy mindig meg kell bocsátani (Máté 18,21-22). Az Ázsiában lévő hét gyülekezetnek közvetít János apostol édes-keserű levelet, Isten trónja előtt pedig hét lélek van (Jelenések 1,4) és az arany lámpatartók száma is hét. De sorolhatnám tovább is.

Így már lezárult az új üzletek nyitása. Legalábbis a részemről. Lassan hatvan éves leszek, ennyi is bőségesen elegendő Istennek a jóságából, hogy ennyit engedélyezett és megtartott bennünket. Talán majd a gyermekeim egyszer tovább bővítik a már kiépített hálózatot vagy tovább fejlesztik.

Elégedett azzal, hogy ennyit sikerült megnyitnia az eddigi pályafutása során?

Eredetileg csak egy saját kis látszerészetet/optikát szerettem volna, kezdetekben ugyanis nem gondolkodtam nagyobb méretű vállalkozás beindításán, Isten azonban úgy vezette az életemet, segítette közös  vállalásainkat feleségemmel, Mártival, hogy végül kiépült egy hálózat, köszönhetően a családnak, kollégáknak, testvéreimnek és mindazoknak, akik az évek során mellettem álltak.  Őszintén megvallva egy gyülekezet lelkészi szolgálatát is ellátva ez azonban már nem egy egyszerű feladat, sőt, nagyon nehéz és összetett munka egy hálózat irányítása. De örülök annak, hogy Isten kegyelmében lehetünk, mellettünk van és bölcsességével segít bennünket.

Amikor pályát kellett választania, elsősorban azért döntött a látszerész hivatás mellett, mert a bátyja már ezen az úton indult el?

Nem az ő útját akartam járni. Kertészmérnök szerettem volna lenni. Az érettségi után a csenkei szövetkezetben helyezkedtem el, s jó kilátásaim voltak a jövőre nézve. Lakást, autót és még más egyéb, kecsegtető juttatásokat ígértek. Ehhez azonban szükség volt a mérnöki diplomára. Először nem vettek fel, a másodszori jelentkezésemkor már sikesen felvételiztem a Kertészeti Főiskolára Lednicére, de helyszűke miatt mégsem kezdhettem meg ott a tanulmányaimat. Helyette a kassai Bányászati Főiskolát ajánlották. Ezt a lehetőséget azonban elutasítottam. Nem ezen a területen képzeltem el a jövőmet.

Ekkor jött a képbe az optika, mint lehetséges jövőkép?

Valójában igen, mivel bátyám optikus volt, úgy döntöttem, a sikertelen próbálkozások után inkább a nyomdokaiba lépek.

Tehát nem azonnal jött az elhivatás az optikus szakma felé, hanem inkább egyfajta kényszermegoldás volt?

Tulajdonképpen igen, hiszen elsősorban kertészmérnök szerettem volna lenni, a szőlő és a bor közel állt hozzám, ezért akartam ezen a területen kibontakozni. Isten azonban másképpen gondolta az én utamat, s úgy vélem ezért is zárta be előttem azt az ajtót, amelyen át akartam jutni. Ő máshol szeretett volna látni.

Ma már örülök, hogy erre a pályára irányított. A bátyám, Zoltán akkor már Pozsonyban dolgozott, szemüveglencsék festésével foglalkozott. A cégében a látást javító üvegeket edzették, keményítették, illetve festették, hiszen a szemüvegek, illetve azok lencséi gyógyeszközként kerültek forgalomba. De akkor még, több, mint harminc évvel ezelőtt szinte semmit sem tudtam erről a szakmáról, teljesen ismeretlen volt a számomra, hiába dolgozott optikusként a bátyám.

Hol készült optikusnak?

1984-ben érettségiztem, majd a  kertészmérnöki szakra való felvételizésem után, miután helyszűke miatt oda nem kerültem be, egy évvel később Brünnben az optikán kezdtem meg tanulmányaimat. A kezdetekben elsősorban a nyelvi nehézségeket igyekeztem áthidalni, konkrétan megtanulni a cseh nyelvet. Az első félév így a szlovákhoz ugyan közeli, de mégis sok mindenben más nyelvvel való ismerkedéssel telt el, majd ezt követően tudtam a szakma elsajátítására koncentrálni. Persze közben készülni kellett a vizsgákra is. Tanulmányaim befejezése után Pozsonyban helyezkedtem el, annál a cégnél, ahol a bátyán is dolgozott. Itt öt évig voltam  alkalmazásban, ahol alaposan megismerkedtem a szakma minden részletével.

A családi hátteret ismerve azonban nemcsak Ön, hanem az idősebb és a fiatalabb testvérei is optikusnak tanultak ki. Volt ebben később valamilyen tudatosság, előre eltervezés, hogy majd egyfajta hálózatot építsenek ki és ismertté tegyék a Jókáról származó Oros nevet az optika révén?

Nem volt ebben semmilyen tudatosság. Az viszont tény, hogy anyukámnak mind a hét fiútestvére a kovács mesterséget választotta az apjuk után, hiszen ő is ezt a szakmát űzte. A fiúk mind a nyomdokaiba léptek. Nálunk pedig mindenki /öt fiú és egy lány/ optikus vagy optometrista lett. Ők is követték a bátyámat és engem, s ezen az úton indultak el. 

Mikor nyitotta meg az első üzletét és hol? Ez már az önálló vállalkozás kezdete volt vagy még a közös testvéri tervezés keretében?

A 89-es bársonyos forradalom után az egyházban is változás történt, s mivel már nem kellett tartani a megbélyegzéstől, így sokan fordultak Istenhez és vállalták fel a tudatosan is a hitüket. A mi családunk rendszeresen templomba járt, vasárnaponként hallgattuk a lelkészünk, Urbán Károly, illetve korábban a lánya, Mária igehirdetéseit, de azok akkor még nem igazán érintettek meg.

Huszonöt éves koromban otthonunkban szólított meg Isten Igéje és döntöttem Jézus Krisztus mellett. Ez az elhatározás végül teljesen befolyásolta az életem többi részét. Később a lelkészünknek besegítettem a vasárnapi iskolában a gyermekekkel való foglalkozásában és a fiatalok tanításában. Arra gondoltam, milyen jó lenne a szülőkkel találkozni hétközben is és köszönteni őket.

Elhatározásomat tett követte. Felmondtam a pozsonyi munkahelyemen és 1991-ben a szülőfalumban, Jókán nyitottam egy kisebb optikai üzletet, olyan időszakban, amikor még csak kevesen vállalkoztak ezen a területen. Akkoriban én lehetettem Szlovákiában a harmadik vagy negyedik, aki optikai üzletet nyitott. Természetesen nem teljesen egyedül indultam neki a vállalkozásnak, hanem a családtagok támogatásával, szülők és testvérek közös összefogásával.

Sikerült a terve, hogy a vasárnapi iskolás gyerekek szüleit köszöntse az üzletében?

Igen, sikerült megismerkedtem a gyermekek szüleivel. Amikor Uwe Martin Schmidt missziós lelkipásztor Jókára került, akkor hathatós munka indult el ezen a téren. Megalakult a Gyermekmisszió, amely ma is működik, de már Emmaus néven.

Miközben optikusként élte a mindennapjait, a kilencvenes évek elején beiratkozott az akkor indult Katechetikai Szemináriumba, majd ezt követően az ebből átalakult Calvin János Teológiai Akadémia távutas, hitoktatói-lévitai képzésére. Érzett egyfajta elhívást az egyházi szolgálatra vagy templomba járó, vallását gyakorló fiatalemberként szerette volna minél több ismerettel felvértezni önmagát?

Láttam, hogy az istentiszteletre nagyon sok csonka család érkezik. A gyerekek külön, édesanyák és édesapák egyedül. Nem pedig együtt az egész család. Megtérésem után Isten el kezdett bennem munkálkodni, s arra indított, hogy foglalkozzak a gyermekekkel és a fiatalokkal.

Hogy ehhez megfelelő tudást szerezzek, beiratkoztam az egyházunk által Komáromban elindított Katechetikai  Szemináriumba. Istennel járva az utamat mindig megtapasztaltam, hogy a hozzá hűségeseknek „bónuszokat“ ad, vagyis ajándékokkal jutalmazza meg. Két évig jártam a szemináriumba, majd a befejezése után később lehetőség adódott a képzés keretében már lévitaként folytatni a tanulmányokat. Többekkel együtt én is éltem ezzel, így lettem lévita.

Templomszentelés Bősön 2023-ban

Közben vezettem a vállalkozásomat, mellette pedig készültem a vizsgákra. 1995-ben a meglévő jókai üzlet mellett Bősön is nyitottunk optikát. Akkoriban nősültem meg. Úgy döntöttünk, hogy én költözöm a feleségemhez, Alistálra.

A bősi üzletünkbe betévedt egy helyi fiatalember, Izsmán Jónás /ma ipolysági lelkipásztor/ szövegeket fénymásolni. Akkor még kevés helyen volt fénymásoló, mi akkoriban ezt a szolgáltatást is biztosítottuk az optikánkban. Amikor megláttam a keresztyén énekeket, meglepődtem, s elcsodálkoztam azon, hogy miért ilyen énekeket akar fénymásolni.

Beszédbe elegyedtünk. Egy idő után jelezte, szeretne református lelkipásztorként szolgálni egyházunkban. Felajánlottam a segítségemet, hogy bemutatom őt az akkor Alistálon lakó, de Padány-Bögellőn szolgáló Peres Imre lelkipásztornak, a Teológiai Akadémia dékánjának. Beleegyezett. Bögellőre mentünk után, ahol éppen istentiszteletet tartott. Támogatta őt abban, hogy jelentkezzen teológiára azzal a feltétellel, hogy öt évig református gyülekezeti tagnak kell lennie. Majd rám nézett, s javasolta, hogy Bősön alapítsuk meg a református gyülekezetet.

Ez volt az első pozitív eredménye annak, hogy üzletet nyitott?

Isten útjai kifürkészhetetlenek, tőlem függetlenül jött ez a fiatalember és döntött Isten mellett, majd vágyakozott arra, hogy tovább fejlődjön hitében. Ugyanakkor 1997-ben hivatalosan megalakult a bősi gyülekezet. Jónás pedig azon elsők között volt, akiket megkereszteltek és vallást tettek a hitükről, konfirmáltak. Akkor még a moziteremben voltak az istentiszteletek. Közben kialakult közöttünk egy testvéri kapcsolat, ami azóta is tart.

Milyen családi háttérből származik?

Nagy családból származom. A hét testvér közül én vagyok a középső. Az egyik leánytestvérem születésekor meghalt, s az öt fiú után született meg a húgunk. Népes családból vagyunk, ahol nagyon jó nevelést kaptunk a szüleinktől, köszönhetően annak, hogy egész életükben kitartottak Isten és egymás mellett.

Mi is kivettük a részünket a gyülekezet életéből. Édesanyám óvónőnek tanult, de inkább a gyerekeit nevelte. Vasárnaponként templomba mentünk istentiszteletre. De mivel a hit nem örökölhető, s mint minden más fiatal, én is jártam a magam útját, amíg Isten egy betegség révén meg nem állított. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, mi is az élet célja és értelme.

Egy idő elteltével, bizonyára az üzleti sikereinek köszönhetően egyre több településen nyitotta meg látszerészetét. Érzett ehhez erőt, isteni megbizatást is?

Nem szeretem a siker szót. Egész életemben úgy érzem, hogy csak az isteni kegyelem az, ami számít. Nagyon sok üzleti tevékenység megszünt az eltelt időszak alatt, s mi is így végeztük volna, ha Isten nem tart meg bennünket és nem lát el Igéjén keresztül kellő bölcsességgel.

Hogyan tapasztalta meg ezt?

A megtartatás az, hogy figyelni kell Istenre, olvasni az igéjét, imádkozni, közösen átbeszélni még a nehéz helyzeteket is. A szülők mellett fontos volt számomra a házasságkötésem után a feleségemnek a szerepe is, a támogatása, hozzáértése, bölcsessége. Sokszor a bölcsebb döntéseknek is ő volt a javaslója. Fontos ugyanakkor a gyülekezet közössége is. Közben kihelyezteklévitának Bősre, de lelkész szeretettem volna lenni, így újból beültem az iskolapadba öt évre.

Miután sikeresen megvédtem az I. és a II. lelkészképesítő vizsgáimat, lelkésszé szenteltek. Sok előadássorozaton vettünk részt közösen a feleségemmel, Mártával. Talán furcsán hangzik, de mielőtt Jókán megnyitottuk volna az üzletünket, a lelkipásztorunk Urbán Károly javasolta, hogy menjek el egy ifjúsági hétre, nem fogom megbánni. Így is lett. Ott kaptam meg ugyanis az üzleti életnek az alapjait.

Hogyan?

Ha az ember foglalkozik Isten igéjével, akkor bölcsességre tesz szert. A téma teljesen más volt az ifjúsági héten, de úgy vélem nem lehet elkülöníteni a tudományt a hittől. Harminc év távlatából, hogy pontosan miről volt szó akkor, sajnos már nem emlékszem, de a bölcs döntésekhez és következményekhez hozzájárultak az ott hallottak.

Templomszentelés Bősön 2023-ban

Hol vannak az üzletei?

Jókán, Bősön, Alistálon, Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren és Komáromban kettő.

Mi alapján választja ki a munkatársakat? Kell, hogy valamilyen lelki háttérrel rendelkezzenek vagy az elsődleges inkább a szakmaiság, hiszen üzletemberként válogatja ki a kollégákat, akik majd az ügyfelekkel foglalkoznak. Nyilván az ő hozzáállásuktől is függ az üzleti siker.

Általában behívás alapján választjuk ki a jövendő kollégákat, akikre gondolunk, elbeszélgetünk velük, majd, akikről úgy véljük megfelelőek lesznek, akkor kiiskoláztatjuk őket. Aztán egy nagy családként dolgozunk együtt. A hét üzletünkben tizenkilenc munkatársat alkalmazunk teljes munkaidőben, 5-7 pedig részmunkaidőben dolgozik.

Fontos, hogy reformátusok dolgozzanak egy református által alapított cégben?

Nem mindig ez a fő szempontont, de abban a közegben ahol élünk, több reformátussal vagyunk kapcsolatban. Az azonban fontos kritérium számunkra, hogy a jelentkező magyar nemzetiségű legyen. De fontos tényezőként bír a szakmaiság is. Legalább öt területen kell, hogy profi legyen a kiválasztott, hogy miben, azt most nem részletezem. A lényeg, hogy jól tudja kezelni a hozzánk betérőket, legyen kedves, megértő. Ebből a célból nagyon sok pénzt fordítunk a különféle iskolázásokra. Idén is tervbe vettünk egy projektet, melynek keretében két hónap alatt mintegy húsz munkanapot töltünk majd el a munkatársak iskoláztatásával nemzetközi hírnevű lektorok segítségével.

Kommunikáció vagy a szakmaiság a fontosabb?

A kettőt egybe vonva. Nagyon fontos a kommunikáció, a szakmaiság, de a szövegértés is. Sok területen kell jól teljesítenünk. Nagyon összetett a mai társadalom, sok a feszültség, idegesek az emberek, ezért is fontos komoly szakmai háttérrel bírnunk és tudni kezelni az ügyfeleket. Ha nem így lenne, akkor kifordulnak az emberek az üzletből és máshová mennek.

Ki a cégben a „nagyfőnök“, aki irányítja és felügyeli a hét üzletet?

Jó kérdés és könnyű rá a válasz: a nagyfőnök maga az élő Isten, a céget pedig én próbálom több kevesebb sikerrel vezetni. Házasemberként pedig rendkívül fontos, hogy a házastársnak is legyen rálátása az üzleti dolgokra. Ugyanakkor nagyon jó a kapcsolat a testvéreimmel is. Rendszeresen találkozunk és ilyenkor az üzleti dolgok is előtérbe kerülnek, de a beszélgetésbe bevonjuk az üzlettársakat is és igyekszünk kifelé a lehető legnagyobb egységet képviselni.

A testvéreinek is van saját üzletük vagy akár üzlethálózatuk?

Igen, mindenkinek van üzlete, de más településen, ugyanakkor sem ezért, de másért sem vagyunk egymás konkurensei, ezért is tudunk egymással beszélgetni az üzleti életről és haladni előre. Nincs testvéri rivalizálás. Nagyon komoly kihívással állunk szembe, főleg most a covid után. Az utóbbi évek nem is szóltak másról, mint a túlélésről. Háború dúlik a szomszédban, ami miatt is rendkívül sok kihívással kell szembenéznünk, főleg, ami az energiaárakat érinti.

Mihez tartja magát az üzleti életben? Van-e egyfajta hitvallása?

Elsősorban igyekszem szem előtt tartani a munkatársaknak az igényeit, hogy jól érezzék magukat azon a helyen, ahol dolgoznak, de főleg próbáljuk megoldani a hozzánk betérőknek a látással kapcsolatos gondjait. Legyen szó szemüveglencséről, szemüvegkeretről, kontaktlencsékről, a szem kivizsgálásáról, s igyekezni mindenkinek megtalálni a hozzá árban is legmegfelelőbb választékot.

Miközben fokozatosan épült ki az Oros Optik hálózat a Csallóközben, újra kezdte tanulmányait, hogy ne csak lévita, hanem teljes szolgálatot teljesítő lelkész lehessen. Mi adta ehhez az erőt, vagy honnan merítette az erőt?

Az ember életében vannak különböző vektorok, amelyek egy irányba mutatnak. Munka mellett egy meglévő gyülekezetet vezetni, ugyanakkor teológiai tanulmányokat folytatni, nem könnyű feladat. Másnak nem is kívánom, hogy kipróbálja. De a házasságában sem, hogy ezt megtapasztalja.

Ugyanakkor úgy vélem, teher alatt nő a pálma. Isten az, aki küldi a bibliai Jónást is, aki nem akart menni, illetve mégis elindul, de ellenkező irányba. Így volt ez velem is, tudtam, hogy menni kellene, mert Isten küldött, de mégsem akartam menni. De Isten egyszerűen megparancsolta nekem is, hogy menjek, nekem pedig nem volt más lehetőségem, mint hívő emberként engedelmeskedni a küldőnek.

Volt erre vonatkozólag isteni üzenet, útmutatás is vagy máshonnan jött ez a nyomás a teológia elvégzésére?

Nem volt nyomás. Mindenki szabad akaratából dönt. Inkább segítség és bátorítás: családi, házastársi és felülről Istentől. A volt lelkipásztorom, Urbán Károly indított el ezen az úton, és segített, ahogyan tudott. Mivel szombaton voltak az előadások, tömegközlekedéssel pedig bonyult volt eljutni Komáromba, így kölcsönözte nemcsak az autóját, de a tizedéből fizette a benzinköltséget, sőt, még zsebbénzt is adott hozzá.

Miként tudta összeegyeztetni később a két hivatását: a lelkészséget, amikor megbízták a bősi gyülekezet pásztorálásával és az üzletemberét? Milyen időbeosztással, illetve hogyan alakul a napja?

Sokáig és folyamatosan kell dolgozni, kétfelé irányítani a figyelmet, s nem mellékes az sem, hogy jó munkatársakkal legyen az ember körülvéve úgy az optikában, mint a gyülekezetben. Az már jó, ha kevés porszem kerül be a gépezetbe, de a legjobb, ha minden olajozottan működik. Egy gyülekezetben is van egy szűkebb elnökség, mely mögött döntéshozó testületként ott van a presbitérium.

A lelkipásztor pedig nem egy személyben végzi a gyülekezettel kapcsolatos teendőket, kivéve az igehirdetés szolgálatát, hanem közösen a munkatársakkal együtt. Ellenkező esetben nem bírná a rá nehezedő terhet és a gyülekezeti tagok látnák a kárát. Ugyanígy van az üzleti életben is, van egy szűkebb vezetés, amely mögött állnak az elhivatott munkatársak. A Biblia is utal a közös terhervállalásra azzal, hogy „Egymás terhét hordozzátok!“ Egyszerűen szólva: mindenki tudja, mi a feladata. Ez egymásra épülő folyamatos munka.

Melyik hivatás élvez nagyobb prioritást? A lelkészi vagy az üzleti?

Az egyik a professzióm, a másik a hivatásom. Nem engedhető meg, hogy a kettő között feszültség legyen. Az elsőbbséget ugyanakkor Isten élvezi, ha rá figyelek, akkor rendbe mennek a dolgok. Ha önmagammal vagyok betelve, nos, akkor kezdődnek a zűrök.

Hogyan egészíti ki egymást a két irány az életében, melyikből mi hasznosítható a másikban?

Kérdéssel szeretnék válaszolni. Egy Szlovákiában élő magyarnak fontos-e, hogy tudjon jól magyarul vagy esetleg más nyelven is perfektül értsen és beszéljen? Ha valaki több területen mozog, akkor a kettő együtt is működik. De a kérdésre felelve: mindenhol a látásért felelek. Akár a gyülekezetben, akár az optika területén. A két professzió szépen illeszkedik egymáshoz. Pál apostol is sátorkészítő volt, nagyon jól illett ez a hivatás a missziói munkájához.

Kezdetben még a pult mögött áll és sokkal több emberrel kerülhetett kapcsolatba, mint most, mikor már inkább a háttérből irányít. Akkor a célok között szerepelt az is, hogy az evangéliumra, az örömüzenetre is felhívta az üzletbe betérők figyelmet. Üzleti partnerek között is tudja teljesíteni ezt a küldetését?

Az ügyfeleink vagy a beszállító cégek képviselői már ismernek, tudják milyen értékrendet képviselek. Sokakkal nagyon szívesen és tartalmasakat beszélgetünk együtt, hiszen Krisztus jó illata vagyunk.

Kezdetben hogyan fogadták az ismeretlen üzleti partnerek, hogy Ön gyakorló református lelkész? Csodabogárnak tartották?

A kivülállóknak bizonyára ez egy izgalmas tényező. Talán mások is vannak, akik nemcsak lelkészek, hanem mással is foglalkoznak. Úgy tudom, hogy Hollandiában is volt egy optometrista, aki lévitaként szolgált. De személyesen másról nem tudok. Nyilván vannak, akik rácsodálkoznak arra, hogy én gyülekezeti lelkész is vagyok, nemcsak üzletember, de arra is, ha kiderül, hasonló értékrendet képviselünk. Mindkét esetben ebből adódóan az idő függvényében tartalmas beszélgetések alakulhatnak ki.

Jól értem az emberek problémáját, amikor gondot okoz a rezsi befizetése és ezért nem tudja megengedni magának a drágább, jobb minőségű üveglencsét vagy a szemüvegkeretet. Mivel napi szinten kapcsolatban vagyok a hétköznapi emberekkel, így megértem a gondjaikat, hiszen én is naponta szembesülök ezekkel a nehézségekkel.

Nagyon becsülöm a vállalkozó társakat, de a családokat is, akik a mindennapi munkájukból teremtik elő a megélhetési költségüket. Senkinek sem könnyű. A szomszédban dúló háború miatt többszörös rezsiköltséget kell kifizetnünk, ami lassan már a négyszáz százalék felé kúszik. Ember legyen a talpán, aki ezekkel a kihívásokkal meg tud birkózni ilyen költségekkel. Nem egyszerű kigazdálkodni az üzletek fenntartásához, a bérezéshez, a járulékok és adók befizetéséhez szükséges keretet.

A lelkészkollégái hogyan viszonyulnak Önhöz, aki ugyan a szolgatársuk, de egyben üzletember is?

Ők tudják, hogy nem lelkészként indult a pályafutásom, hanem optikusként, s utána lettem a szolgatársuk. Ezt teljesen elfogadták, s ha tudunk, akkor segítünk egymásnak mindenben. folyamatosan jönnek a kollégák az üzleteinkbe és igyekszünk megoldani a gondjukat. Úgy vélem, elsősorban nem azért térnek be hozzánk, mert reformátusok és reformátustól szeretnének szemüveget, hanem inkább azért, mert szakmailag megfelelünk és jó minőséget tudunk biztosítani.

Mindenféle kihivásnak eleget kell tenni, hiszen szebbnél szebb és különféle árrelációkban lévő szemüvegkereteket is kinálnak. Az is egyfajta kihívás, hogy ott legyenek a köztudatban, s a legújabb márkákat kínálják a betérőknek, ügyfeleknek?

Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a hazai és a nemzetközi piaccal, neves beszállítóink vannak. Örülünk, hogy európai, illetve világszínvonalban megfelelő minőséget tudunk képviselni. A beszállítókkal én, vagy a nagyfiam, Jonatán tárgyal.

Nemcsak az Oros testvérek optikusok, hanem az Ön gyerekei közül egy már rá is lépett erre az útra, hogy tovább folytassa a családi vállalkozást. A többiek is majd a nyomába szegődnek?

A fiam már 16 éves korától kiveszi a részét az üzleti életből. Nagyon jó érzés, hogy a gyerekeink is jelen vannak az üzleti életben. Ők már szebbek, okosabbak és ügyesebbek. A fiunk, Jonatán a cég menedzsere, a zenepedagógus feleségem, aki az Alistáli Művészeti Alapiskola igazgatónője, a támaszom, nagylányunk, Boglárka Sára, már ötödéves orvostanhallgató Budapesten. Reméljük kitűnő szemorvos válik belőle, s majd ő is részesévé válik a vállalkozásunknak.

Talán van ilyen vágy is a vállalkozás megalapítójában, Önben, hogy majd az utódok folytatják tovább a család neve által fémjelzett céget?

Igazából a kezdetekben nem vállalkozást szeretettem volna indítani, hanem egy olyan céget alapítani, amely reménység szerint majd nemzedékeken keresztül jelen lesz itt Szlovákiában. Nemcsak a név miatt. A legfontosabb az, hogy aki betér hozzánk, az mindig elégedett legyen a szolgáltatásunkkal. Mi ugyanis a visszatérő, hűséges kliensekből élünk.

Mik a tervei? Vannak-e még?

Örülnénk annak, ha a következő évben is betérne hozzánk a meglévő vevőkörünk. A lényeg, hogy folyamatosan tudjunk minden igényt kielégíteni a látás terén.

Ez is az imatárgyai közé tartozik?

Sokszor imádkozom a cégünkért, a mindennapi kenyérért, a munkatársakért, a bedolgozókért. Nagyon sok szemorvossal van szerződéses megállapodásunk. Fontos, hogy a munka mellett a családi élet is rendben menjen, így mindezek az ima tárgyát képezik.

Marad idő a családra és a pihenésre is?

Ehhez szükség van a bölcsességre, hogy rendben legyenek a dolgok. Férfiként mindig vannak prioritásaim, amelyek elsőbbséget élveznek, azokat igyekszem megvalósítani. Szeretek kirándulni, zenét hallgatni, filmet nézni, biciklitúrákon részt venni együtt a gyülekezeti tagokkal, beleértve a családot is. Énekelek az alistáli egyházi kórusban, mégpedig nagy örömmel, a tenort erősítem. A jövőben vízitúrákat is betervezünk a közös programba. De olyan alkalmakat is, amikor sok lehetőség van a közösségi élményekre, a beszélgetésekre.

Elcsendesedésre mikor jut ideje?

A legjobb, ha elcsendesedéssel indul a nap. Van, hogy egyénileg, vagy közösen a feleségemmel elmélkedünk a napi ige felett. Amikor a legkisebb gyermekeink elsősök lettek, akkor úgy terveztük, hogy iskolába indulás előtt tudjunk együtt lenni az Ige körül. Egy-egy gondolatot felolvastunk a Bibliából, s beszélgettünk róla. Könnyebben indult a nap is.

Ha előről kezdhetné, akkor is ugyanúgy végigjárná ezt az utat?

Újra már nem kezdhetjük a mögöttünk lévő utat, de Isten ezt szánta a számomra közösen a feleségemmel. Megpróbálok, megpróbálunk haladni ezen az uton, s rámutatni Istenre a családunkban, a gyülekezetben és a vállalkozásunkban is. Legyen mindenért Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria!

Kép és szöveg: Iski Ibolya, archív