1Sám 1 és Róm 3,1–20
 (ÚSZ) „De mi van akkor, ha némelyek hűtlenné váltak? Vajon az ő hűtlenségük hűtlenné tenné Istent" (3)? Emberségünk egyik legmegrázóbb bizonyítéka, hogy képesek vagyunk a hűtlenségre, amit mások általában ugyancsak hűtlenséggel viszonoznak. Isten azonban nem így tesz. Ostobaságunk, kicsinyességünk nem változtat semmin. Isten népe túl sokszor döntött úgy, hogy leveszi a tekintetét Uráról, hogy kezéből kiesve akarnak élni. Ő mégis hűségesen várta vissza a népét. Érdekes, ugye? Mi az eredményeket, Isten a hűséget jutalmazza. Mi szavakból felépített hűséget ígérünk, Isten viszont őszinte odaadást vár. Mi kényszerű engedelmességgel hűségpontokat gyűjtünk, Isten azonban ragaszkodásában a legvégsőkig is elmegy: félreteszi mindenhatóságát és emberré korlátozódik. A hűtlenségünk soha nem teszi őt hűtlenné.

Fohász: Növeld bennem a hűséget, Uram! Taníts kitartani akkor is, ha nehéz. Lelkedet kérem, hogy élő reménységet adjon. Ámen.