A tiszáninneni egyházkerületi ifjúsági referens arra vállalkozott, hogy a kátéoktatásról ismerős, több száz éves szakkifejezést, a megszentelődést hozza közelebb a ma emberéhez. A találkozó három délelőttjére három bemutatkozást hozott: szerdára Mózes és az égő csipkebokor, csütörtökre Jézus elfogatása, péntekre pedig Saul megtérése történetéből.

A megtérés az igazi lázadás

Miért nehéz a megszentelődés útján járni? Mert nemcsak a megigazulás előzi meg, hanem a megtérés is – Csomós József ez utóbbinak szentelte a péntek délelőttöt. 

„Hazugság, hogy választhatunk a széles és a keskeny út között. A Biblia szerint mindenki az édenkerten kívül, sötétségbe születik, ez nem döntés kérdése. Viszont ha beragyog a fény az ablakunkon, kiléphetünk rá, találkozhatunk vele” – indította gondolatmenetét.

A megtérés igazából letérés a széles útról, amelyen eleve mindannyian járunk, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Ahogy az előadó által idézett, keresztyénné lett rockzenész, Alice Cooper megfogalmazta: „sört vedelni és szétverni a hotelszobát egyszerű. Megtérni és járni a megszentelődés útján, az az igazi lázadás.”

Lássuk, hogy történt ez Pál apostol életében, és milyen tanulságai vannak az ő megtérésének ránk nézve.

A döbbenet

Saulnak kiforrott istenképe volt, őszintén hitte, hogy a keskeny úton jár, és ebből következett az a gyilkos indulat, amivel a szerinte istenkáromló Jézus-hívőket üldözte. 

„Csinált magának egy istent, aki nem létezik. »Én mondom meg, milyen, ahelyett, hogy ő mondaná meg, én milyen vagyok.« Mi, akik rendszeresen járunk templomba, táborokba, konferenciákra, esetleg még a szószékre is felmegyünk, nem csinálunk ilyet?”

A damaszkuszi úton nem történt más, minthogy szembe jött vele a valóság: az a Fiú Isten, aki szerinte nem támadt fel, ugyanazokkal a szavakkal mutatkozik be neki, mint Mózesnek a csipkeborokból, valamint az őt elfogóknak a Getsemáné-kertben. 

A sötétség

A széles út egy kereszteződésében Saul találkozott Jézussal, és bele is vakult. A rettegett farizeust kézen fogva kellett bevezetni a városba, ahová parancsolni érkezett. Három napig ült a sötétben, imádságban volt ideje átgondolni, kicsoda ő, és kicsoda Isten.

Mindent megtett, hogy pusztítsa híveit, Isten mégis mérhetetlenül szereti és használni akarja. Rádöbbent: ahelyett, hogy Istent formálná a saját képére, ő is lehet olyan, amilyennek Teremtője megálmodta.

„Ne azért térj meg, mert rettegsz, hogy elkárhozol, hanem azért, amiért a tékozló fiú: mert Atyád, mindennek ellenére, amit tettél, visszavár téged!”

A gyógyulás

Saul megtérése arról is tanít minket, hogy Jézusban megbékélnek a halálos ellenségek is. „Milyen keresztyén az, aki nem beszél a testvérével, aki nem tud megbocsátani? – emlékeztetett a TIREKIFI vezetője. – Ha Jézust szeretem, de magamat vagy a másik embert nem vagyok képes, az nincs rendben.”

Az, hogy Pált Anániáson keresztül gyógyította meg Isten, arra emlékeztet, hogy a megszentelődés nem egyéni, hanem mindig közösségi folyamat: 

„Nem egyedül kell járnunk a megszentelődés útján. Ha Isten az őt megillető helyre kerül az életünkben, hordozhatjuk egymást is úgy, hogy közben önmagunk lehetünk. Ezért van szükség keresztyén közösségekre, ezért egyház és egyház, Firesz a Firesz. Ebben akar Isten használni titeket is.”

Feke György, fotó: Szarvas László