„Az idei ÉlesztŐ szervezésekor az volt a célunk, hogy ezen a találkozón ne csak arra hívjuk fel a figyelmet, mennyire erős élmény a kegyelem elfogadása, hanem nézzük meg azt is, mi van utána. Mert nincs megszentelődés megtérés nélkül, és nincs megtérés Krisztus követése nélkül” – köszöntötte az ÉlesztŐ résztvevőit Horváth Veronika főkoordinátor.

Mint mondta, sok igét szeretünk, idézünk szívesen, de ritkábban kerülnek könyvjelzőkre az olyan igék, amelyek Isten csalódottságáról, ítéletéről szólnak. „Pedig ugyanaz az Isten szól ezekből, üzenetét egyben kell látnunk, mert a keresztyén élet nemcsak a kegyelem elfogadása, hanem a követés is, amely maga a gyümölcstermő élet” – hívta fel a figyelmet Horváth Veronika.

„A kegyelem révén nem kapott felmentést a követés alól, hanem még csak most esett bele igazán” – írta Dietrich Bonhoeffer Követés című művében Luther Mártonról. Az idei ÉlesztŐ témaválasztásával is az a szervezők célja, hogy ez az igazság váljon természetessé a résztvevőknek: „Keresztelő János azt mondta, hogy Krisztusnak növekednie kell és neki kevesebbé válni. Ez találkozónk vezérigéje, amely számomra nagyon felszabadító, hiszen egy folyamatot jelöl: a saját erőnkből csak bukdácsoló módon tudjuk elérni a több-kevesebb krisztusi matematikáját.”

„Ezek a gondolatok könnyen összezavarhatnak bárkit, de éppen ezt a zavarodottságot szeretnénk feloldani a következő napokon ifjabb Csomós József főelőadó alkalmain és a lelki programokon” – tette hozzá Horváth Veronika.

Az Úrtól jön a szabadulás

„Jó volt látni, mennyien érkeztetek ide hosszú út után, hogy elcsendesedjetek, az igét tanulmányozzátok, megerősödjetek és a bizonytalanság kérdései is valósak legyenek számotokra – fogalmazott Géresi Róbert püspök. – Sokszor elbizonytalanodik az ember, akkor is, ha nem beszél erről, de a hit útján való járás fontos lépése, hogy ezt is megvalljuk.”

A püspök a harmadik zsoltár alapján köszöntötte az ÉlesztŐ résztvevőit, amelyet Dávid Absolon elől menekülve írt. Dávid futott korábban Saul féltékenysége elől is, itt pedig már a saját fia elől menekül, „de felfoghatatlanul nehéz élethelyzetben is így szól: pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.”

„A zsoltárok nem könnyű olvasmányok, és nem csupán azért, mert képekben beszélnek – az emberi élet legmélyebb kérdéseiről szólnak. Azért tartom nagyszerűnek a témaválasztást, és a több-kevesebb mottót, mert az életben mindig mérlegelés kérdése, mi a több, és mi a kevesebb, mit jelent felemelkedni és alászállni” – hangsúlyozta. Mint mondta, Dávid nehezen tud mérlegelni egy ennyire tragikus helyzetben, de képes megvallani, hogy Isten segítsége nélkül elveszett. „Ne feledkezzetek meg arról, hogy az Úr segítsége nélkül elveszettek vagyunk. Azt kívánom, éljük és tapasztaljuk meg, hogy az Úrtól jön a szabadulás” – zárta gondolatait Géresi Róbert.

Önmagunkkal és önmagával

Kiss Miklós, a Firesz országos elnöke Mózes második könyve 15. része 22–27. versei alapján hirdette az igét. „Isten népe úton van, de ez az út nem egyenes. A nép hosszú utat tett meg, három napja már víz nélkül utaztak, végül csak olyan vizet találtak, amely nem iható” – foglalta össze, majd hozzátette: bár Isten indította el őket, csodákat is tett, mégis felteszik a kérdést, hogy miért történik a keserűség – sokszor feltesszük ezt a kérdést saját életünkben is.

„De a szöveg így folytatódik: »Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket.« Ami keserű, az talán a hit és az elköteleződés, az elhívás próbája. Az Isten mindig nagyobb, ezt ne feledjük. Amikor számonkérjük Istent, magunkat gondoljuk nagyobbnak, mi vagyunk a több – emlékeztetett Kiss Miklós. – Ezen a héten engedjük Istennek, hogy igéje tükröt tartson elénk, amiben meglátjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. De engedjük azt is, hogy ablakot is nyisson, ahogy mutatott Mózesnek is egy fát.”

Emlékeztetett, van egy fa Jeruzsálem határában, a kanyargós utakon túl, a hegyen, amelyen az Isten Fia függ. „Lássuk meg ebben az ószövetségi történetben azt a távoli fát, amely meggyógyít mindnyájunkat. Mert a népnek gyógyulnia kell a bizalmatlanságból, a kishitűségből, abból, hogy ők válnak többé, és az Úr kevesebbé. De Isten ablakot nyit, és mutat egy fát, megmutatja, hogy mindennél nagyobb” – magyarázta a lelkipásztor.

Az ÉlesztŐ résztvevőinek így üzent a következő öt napra: „Adja Isten, hogy szembesítsen önmagunkkal, de önmagával is. Adja, hogy kinézhessünk az ablakon az ő országa felé!”

Farkas Zsuzsanna

fotó: Szarvas László