Másokért, egymásért, önmagunkért I. rész

2024. június 28., péntek

Az önkéntesség egy olyan önzetlen tevékenység, amelyet személyes elhatározásból, egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül egy jó ügy érdekében végzünk. Mit jelent az önkéntesség egy közéleti személy esetében? Mikor van szó munkáról, és mikor válik önkéntessé? Vagy csak teszik a dolgukat anélkül, hogy azt pontosan definiálnák? Erről beszélgetünk Csenger Tibor gépészmérnökkel, Nyitra megye alelnökével, Zselíz város képviselőjével, a zselízi református gyülekezet másodgondnokával.

Mit jelent Ön számára az önkéntesség?

Az önkéntesség egy összetett fogalom, sok minden fér bele. Sokat gondolkodtam ezen, végül arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen ez határozza meg a közösségépítésnek a formáját. Minden önkéntességhez szükséges egy csapat, mert ez egy csapatmunka, s ezáltal formálja a közösséget. Vannak önkéntesek, akik csapatban dolgoznak, de akár egyénileg, de tapasztalatom szerint inkább csapatmunkában önkénteskednek az emberek.

Önnél miben mutatkozik meg az önkéntesség? Ebben a választási ciklusban a zselízi gyülekezet másodgondnoka, ami szintén önkéntes vállalás az ön részéről, még akkor is, ha erre a tisztségre megválasztották.

Igen, így van. Vállaltam a tisztséget önkéntesen, de inkább a múltbéli szakmai tapasztalataimból kifolyólag segítek az egyházközségnek, főleg a pénzügyi kérdésekben tanácsadással. A zselízi gyülekezet vagyona néhány évvel ezelőtt egy ingatlannal gyarapodott, így a meglévő épületek fenntartása és működtetése, valamint az ezzel kapcsolatos tevékenységet teljes mértékben felvállaltam. Nekem ez testhez álló, szeretem végezni, mert látom az eredményét: honnan indultunk el és hol tartunk.

Tulajdonképpen mondhatjuk azt is, hogy menedzseli az épület? Milyen szerepe volt abban, hogy Nyitra megyétől jutányos áron vásárolhatta meg az egyházközség az egykori magyar gimnázium épületét a létesítendő Mózeskosár bölcsőde számára?

A magyar gimnázium máshová való költözése miatt az épület hét évig állt üresen. Mivel az épület tulajdonosa Nyitra megye volt, én pedig akkor már megyei, de Zselíz városának a képviselője is, kerestem a megoldást a városközpontban álló ingatlan megfelelő kihasználására. Több lehetőség is felmerült, végül, amikor a zselízi gyülekezet jelezte, hogy bölcsőde indításával bekapcsolódna a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programba s ez az ingatlan erre megfelelő lenne, jeleztem a megyének, hogy szándékában áll az egyházközségnek az épületet megvásárolnia. Különleges elbírálásban részesítette a megyei testület ezt az igényt, s a közbenjárásnak köszönhetően nem a becsült áron, hanem attól jóval jutányosabb árért adták el az egyházközségnek. Az ingatlan a felújítás után jelenleg három funkciót tölt be: egyrészt itt kapott elhelyezést a háromosztályos önkormányzati magyar óvoda és az egyházközség Mózeskosár bölcsődéje. Az alagsor jelenleg a gyülekezet nyugdíjasainak klubjaként szolgál. Folyamatban van a tetőtér állapotának a felmérése, majd rendbe tétele, ahová a jövőben reménység szerint átköltözhetne egy szakiskola. Erre a tervre vonatkozólag azonban még folynak a tárgyalások.

Mennyire jut ideje az önkéntességre a munkája mellett?

A munka és az önkéntesség nálam teljesen összefolyik. Sokszor nem is tudok különbséget tenni a kettő között. Van egy megye által delegált munkám alelnöki pozícióban, amit megpróbálok összekötni azzal, hogy miként tudnék segíteni ennek a régiónak. Lehet, hogy nagyobb százalékban munkaköri leírásból teszem azt, amit tennem kell és kisebb százalékban önkéntessségből.

 

A lényeg viszont számomra az, hogy pozitív eredmény jöjjön létre a településeken, akár a régióban, vagy a közösségekben. Ezért is nagyon nehéz nálam különválasztani az önkéntességet. Megemlítem például azt, hogy ha egy rendezvényen hivatali pozíciómból kifolyólag veszek is részt, ugyanakkor önkénteskedem is, amit nem úgy kell elképzelni, hogy fizikailag elvégzek valamit, hanem tanácsokat, javaslatokat adok a köz szolgálatáért.

Ez is egy formája az önkéntességnek.

Mindenképpen, hiszen a szabadidőmben történik. Megyei alelnökként azonban jelenleg nehéz a kettőt különválasztani. Amikor munkába jártam, hazajöttem, átöltöztem, majd biciklire ülve elmentem a Csemadok-házba vagy a gyülekezetbe valami hasznosat tenni, akkor el lehetett mondani, hogy ezekben az esetekben kimondottan önkéntes munkáról volt szó.

Mikor és hogyan kezdődött Önnél az önkéntesség?

Amikor elvégeztem az egyetemet, az első helyre a családépítést tettem, majd megteremtettem számukra a biztos hátteret. Az önkéntesség, tenni a közösségért akkor alakult ki nálam, amikor a gyerekeim iskolások lettek.

A közösséghez való tartozás formálta fokozatosan bennem, hogy próbáljak meg segíteni akár az oktatási intézménynek, ahová jártak vagy a gyerekek közösségének. Több ötlettel is előálltam, a szülők pedig úgy vélték, olyan javaslataim vannak, amelyek pozitívan hatnának a közösségre. Ekkor javasolták, legyek tagja a Szülői Szövetségnek, amelynek már a kezdetekben igyekeztem aktív tagjává válni. Később pedig megválasztottak elnöknek. Ebből a tisztségből később a regionális, járási és országos elnökségbe is bekerültem, majd ennek folytatásaként a helyi politikába is bekapcsolódtam. Mondhatom úgy is, hogy az önkéntességből indult el a politikai pályafutásom. Előtte sok éven át vállalkozóként tevékenykedtem.

Amikor a gépészmérnöki diploma megszerzése után el kezdtem dolgozni, akkor még nem gondoltam arra, hogy valamikor politikai pályára lépek. Későn, több, mint negyven évesen kezdtem el aktívabban politizálni, amikor a gyerekeim már felnőttek. Akkor már szabadabban tudtam menni olyan közösségbe, ahol többet tudtam tevékenykedni és innen indult el a formálódásom a politikai karrier felé. Elsősorban Zselíz város működését segítettem helyi politikusként. Közel húsz éve kezdtem el a helyi politizálását, később pedig szerettem volna bejutni Nyitra megye önkormányzatába. Első alkalommal nem sikerült, másodszor azonban már igen, mégpedig képviselőként, köszönhetően annak, hogy regionális szinten sokat tevékenykedtem.

A következő ciklusban pedig én kaptam meg a megye alelnöki posztját, amelyet most pedig már a második ciklusban töltök be. Most pedig már a második ciklusban töltöm be a megye alelnöki posztot. Komoly eredménynek tartom, hogy magyarként másodszor is sikerült megvédenem az alelnöki pozíciómat. Sokat próbálok tenni a közösségért nem is inkább politikusként, hanem közösségi emberként. De nincs bennem vágy arra, hogy politikai babérokra törjek, ezért tudom nyugodt szívvel tenni a dolgom, beleértve a közösségi munkát is, amely bár szorosan összekapcsolódik a politikával is, mert mint hangsúlyozom, nem tudom a kettőt külön választani. Szeretek kint lenni a terepen, közösségben lenni. Vannak vérbeli politikusok és vannak, akik ismerik a terepet. Én ez utóbbiak közé tartozom, akik e szerint határozzák meg a döntéseiket.

Szerencsére engem nem tudott átformálni a politika, s megmaradtam ugyanolyannak, mint amilyen voltam korábban. A pénz, a hatalom ugyanis megváltoztatja az embert. Eldöntöttem, hogy az alelnöki pozíciómat igyekszem felhasználni ennek a térségnek a javára, akinek én felelősséggel tartozom, s amit öt évvel ezelőtt megígértem, azt, amennyiben lehetséges, igyekszem be is tartani.

Mit tapasztalt eddig az önkéntességgel kapcsolatban?

Minden embert meg lehet győzni, hogy valamilyen munkát önként végezzen el, csak kell lenni egy vezéregyéniségnek. Ha egy munka örömmel van végezve, akkor az eredménynek mindenki örül.

Az utóbbi időben több ilyen önkéntes nagy csapatrendezvényeken vettem részt, amelyek nagyon jó hangulatban zajlottak. Amit az elején is hangsúlyoztam, a legjobb közösségformáló eszköz, hogy a civil szférában az emberek összetartanak, összefognak. A lényeg az, hogy sokat beszélgessenek egymással az őket érintő dolgokról. Minden kitűzött célnál előjönnek a problémák is, ami magával hozza a stresszt is. Nem mondhatnám, hogy maximalista vagyok, de szeretem azt, hogy jól legyen elvégezve a kitűzött cél, mert csak akkor tudunk nyugodtan hazamenni.

A vállalkozói múltamból kifolyólag teljesen másként állok hozzá a feladatokhoz. Inkább szakmai politikusnak tartom magam. Szakmailag szeretek tényekről beszélni, röviden és tényszerűen, számokkal alátámasztva. Ugyanúgy az önkéntességben is, ha valami ki van tűzve, akkor az legyen elvégezve és pontosan. Fontos az is, hogy legyünk büszkék arra, amit elvégeztünk.

A segítségnyújtásra, összefogásra a szülei szolgáltak-e példával?

Egy kis faluból, Kisölvedről származom. A hetvenes években voltak bizonyos kötelező feladatok, amelyeket el kellett végezni. Ezek voltak az úgynevezett „falusi brigádok”. Akkoriban mindenki rendben tartotta a saját házának környékét, ami egyfajta önkéntesség volt a részükről, de nem fogalmazták meg ezt így maguknak, hanem tudták, kötelességük a falut rendben tartani, szépíteni. Nem kellett senkit sem külön erre megkérni, az emberek összejöttek kéthavonta és tették a dolgukat, rendezték a falu központját vagy a külterét. Olyan faluból származom, ahol csak reformátusok éltek, onnan indultam el. Örülök, hogy sikerült megtartani a reformátusságomat, családomat pedig igyekeztem keresztyén szellemben nevelni.  

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →