Zsolt 41 és Mt 17,22–27
(ÓSZ) „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR" (2). Az Úr Jézus azt mondta, hogy a szegények mindig velünk lesznek (Mt 26,11). Ezzel ránk bízta, hogy segítsünk mindazokon, akiknek kevesebb adatott, mint nekünk. Vajon meglátjuk magunk körül azokat, akik rászorulók? És megesik rajtuk a szívünk? Isten azért nem egyenlően osztotta el a vagyonunkat, mert azt szeretné, ha szétosztanánk, amink van. Adjuk tovább azt, amit letétbe éppen nálunk helyezett el. Sőt, ne csak a feleslegünkből adjunk, mert az az igazi adomány, amiről le tudunk mondani. Ne feledjük, mindenünk, amink van, azt Istentől kaptuk. És az sem a mi dolgunk, hogy a másik mit kezd azzal, amit tőlünk kapott. Azzal majd neki kell elszámolnia. Bár nem tudunk segíteni mindenkinek, de mindenki tud segíteni valakinek. Hacsak egy embernek is jobbá tettük a napját, már megtettük, amire az Úr kér bennünket.
Fohász: Drága Urunk, adj nekünk könyörülő szemet és szívet, amely észreveszi a nincstelent, és segít a bajban lévőn! Hadd adjuk tovább, amit mi is Tőled kaptunk! Köszönjük, hogy Te ebben is szeretnél eszközeidként használni, hogy mi legyünk a Te kezed és lábad, amely segít a bajba jutottakon! Ámen.