Zsolt 39 és Mt 17,1–13
(ÓSZ) „Hallgasd meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma" (13). Ennek a zsoltárnak a címfelirata: Vívódó lélek panasza. S valóban, ha végigolvassuk, azt láthatjuk, ahogyan a zsoltáros az Úr előtt vívódik, gyötrődik lelkében. Van, amikor mi is ilyen élethelyzetbe, ilyen állapotba kerülünk, és nincs más, mint az Úr elé menni könnyeinkkel küszködve. De erre szükség van. Vannak harcok, amiket az Úrral együtt kell megvívnunk. És amíg nem sírjuk el az összes könnyünket, amíg nem panaszkodjuk ki az Úrnak a fájdalmunkat, hogy mi gyötri a lelkünket, addig nem találunk rá az igazi békességre. Urunk türelmes, a panaszainkat meghallgatja végig, s ahelyett, hogy elküldene minket, megnyugvást és békességet tud adni lelkünknek.
Fohász: Mindenható Istenünk, köszönjük, hogy harcainkat Veled harcolhatjuk meg, szívünk panaszát Neked mondhatjuk el. És köszönjük, hogy Te nem küldesz el, hanem lecsendesítesz, megnyugvást és békességet adsz számunkra! Hálásak vagyunk, hogy Te mindig meghallgatsz minket! Ámen.