Zsolt 38 és Mt 16,24–28
(ÓSZ) „Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt" (19). Nagy szükségünk van újra meg újra odamenni az Úr elé, és megvallani neki bűneinket. Hiszen a bűn az, ami elválaszt Urunktól. Ha megtértünk, azért továbbra is szükségünk van bűnvallásra, az élő hit nem mentesít ez alól. A bűneink Isten és közénk állnak. Megrontják a kapcsolatainkat a szívünket. Sőt a szemünk ragyogását is elveszítjük. Fizikailag is meglátszódik az emberen, ha érzi bűnei súlyát. Ahogyan a zsoltárban is olvassuk: meggörnyed, megterhelt és szomorú lesz. Ezért felszabadító minderről az Úrral beszélni. Le kell tennünk bűneinket előtte, hogy elfogadhassuk bocsánatát. Mert Jézus Krisztus ezért halt meg a kereszten, hogy nekünk bűnbocsánatot szerezzen. Így nincs olyan bűn, amelyre ne lenne bocsánat! De csak Jézustól!
Fohász: „A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted, Az engedelmes lelket Soha meg nem veted. Ezzel a reménységgel Tehozzád óhajtunk, Légy, kérünk, segítséggel, És könyörülj rajtunk!" (RÉ21 461.) Ámen.