Zsolt 37 és Mt 16,21–23
(ÓSZ) „Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja" (7)! Néha azt tapasztaljuk, mintha nem volna igazság. Mintha annak, aki a mi megítélésünk szerint lop, csal, hazudik, minden könnyen menne. Igazságtalan a sikere, az előrehaladása. De ez csak látszólag van így. Hogy az ilyen ember életében, szívében pontosan mi történik, nem tudjuk. Isten arra int minket a zsoltáron keresztül, hogy ne irigykedjünk az ilyen emberre. Se harag, se keserűség ne legyen a szívünkben. Csak az Úr lát mindent. Ezért bízzunk benne, tegyük minden elégedetlenségünket az ő kezébe, és várjunk csendben az áldásaira. Hagyjuk őt munkálkodni. Hiszen Urunk azt szeretné, ha senki nem veszne el, hanem mindenki megmenekülne (Ez 33,11). Még az általunk bűnösnek vélt emberek is. Aztán lehet, hogy nem is különbözünk tőlük annyira, mint gondolnánk.
Fohász: Urunk, nehéz megérteni, hogy azok az emberek, akik gyűlölnek Téged, és nem figyelnek Rád, miért boldogulnak jobban, mint híveid? Kérünk, nyugtass meg bennünket! Köszönjük, hogy amikor még ellenségeid voltunk, Te megkegyelmeztél nekünk! Segíts, hogy ne ítélkezzünk mások felett, mert csak Te tudod, kivel mi a terved! Ámen.