Zsolt 2 és Mt 8,18–22
(ÚSZ) „De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem" (22)! Egy írástudó lelkes odaszánással megy Jézushoz, azt gondolva, hogy nincs olyat terep, ahová ne tudná követni a Mestert. Örömmel mondja: „Követlek téged, bárhová mégy". Egy másik tanítványnak Jézus mondja: „Kövess engem!" Ő pedig kifogást keres, előbbvalónak, fontosabbnak tartja földi kötelességeit, hogy az apját eltemesse, és átvegye örökségét, mint azt, hogy az Úr hívja. Mi hol tartunk a Krisztus követésében? Nálunk meddig tart a búcsúzás ideje? És ha odaszántuk magunkat, milyen lelkülettel indulunk Jézus után? Az Úr előttünk is felragyogtatta már a végső célt, de az út, amelyen odáig jutunk, nagyon göröngyös. De megéri, mert ő a barlangnál és fészeknél is biztonságosabbat ígér nekünk. Naponkénti jelenlétét és Lelke erejét.
Fohász: Urunk! Kérünk, taníts meg minket arra, hogy valóban kövessünk Téged. Hogy egyszerű, hétköznapi döntéseinkben, de az egész sorsunkat és szeretteink életét meghatározó jelentős döntésekben is Neked tudjunk engedelmeskedni. Ámen.