Eszt 9,1–19 és Mt 8,1–4
(ÚSZ) „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg" (3)! Csodálatos ez a történet. Röviden összefoglalva: a bélpoklos, a halálos betegségtől szenvedő kegyelmet kap az élet Urától. Átéli, hogy az élete nem értéktelen, mert fontos Jézusnak, hiszen ő maga akarja gyógyulását. Átéli, hogy ő személyesen benne van Isten kegyelmi tervében. „Akarom." Ez a szó és az érintés az újjászületést jelenti a beteg számára. Magát az életet. Zárjuk e történetet a szívünkbe, és engedjük, hogy Urunk ez által is dolgozzon bennünk, formáljon minket Szentlelke által! Adja meg nekünk, hogy tudjunk újra meg újra Jézus elé borulni, rábízni magunkat, és elfogadni, átélni az ő gyógyító közelségét.
Fohász: Urunk! Áldunk azért, mert szent Fiad, míg a földön élt, megannyi embernek visszaadta az egészségét, reményét, életcélját. Áldunk azért is, mert atyai kezed ma sem veszed le rólunk, ma is Nálad kereshetünk gyógyulást, lelki megnyugvást, életcélunk felismerését, beteljesítését. Köszönjük, hogy Te nem változol! Ámen.