Ezekben a hetekben János evangéliumát olvassuk a Bibliaolvasó vezérfonal szerint. Úgy is szokták jellemezni ezt a könyvet, mint a szeretet evangéliumát. Nem véletlenül. Az egyházi hagyomány szerint János, a legfiatalabb, a „szeretett” tanítvány írta, és nagyon gyakran visszatér a szeretet megjelenítése.

Sokszor úgy gondolunk az első keresztyének életére, hogy ők bizonyosan különbek voltak minálunk. Időben közel voltak még Jézus földi jelenlétéhez, személyesen találkoztak azokkal, akik a Megváltót testközelből ismerték. Van bennünk egy idealisztikus kép az ő életükről. A valóság azonban más volt. A bibliai kor keresztyén közösségei nagyon nehéz körülmények között hirdették az örömhírt.

A külső üldöztetések hatásai ott voltak minden, akkori Krisztus-követő életében. Voltak, akik mártírhalált szenvedtek, de voltak olyanok is, akik letagadták keresztyén mivoltukat, hogy ne kelljen meghalniuk. Voltak, akik pogányokból, és voltak, akik zsidókból lettek keresztyénné. Voltak, akik odaszánták teljes vagyonukat a gyülekezetnek, és voltak, akik csak egy kis részt vállaltak a közös terhekből. Voltak, akik tehetős emberekként éltek, és voltak rabszolgák ugyanabban a gyülekezetben.  Voltak, akik megengedőbbek voltak a világi dolgokkal kapcsolatosan, és voltak, akik radikálisan szakítottak mindennel, ami ehhez a világhoz kötötte az emberi életet.

Nagyon hosszasan lehetne folytatni a felsorolást, hogy mennyi törésvonal, nézeteltérés, látásmódbeli különbség volt az ősegyház életében. Nincs új a nap alatt. Az emberi élet alapkérdései változatlanok. Ma is ugyanazokkal a gondokkal küzdünk, mint amivel az evangélista korában találkoztak az emberek. János evangéliumán keresztül a Szentlélek ma is ugyanazt mondja, mint sok száz évvel ezelőtt: szeressétek egymást, és hozzatok áldozatot egymásért!

Ha csupán a szeretet fogalma jelenne meg, nagyon közel kerülnénk a bevezető sorokban jelzett csöpögős érzéshez. Az ige lényegesen többet mond ennél. Jézus a szeretet fogalmát összekapcsolja a másikért való létezés üzenetével. A böjtnek pontosan ez a bizonyságtétele. Egy olyan világban, mely nagyon sok esetben arra biztat, hogy önmagunkkal törődjünk elsősorban, ez egy nagyon hangsúlyos keresztyén üzenet. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a böjt valósága a nagypénteki áldozat irányába tereli a hitünk megélését.

A pontos helyzet felismerése után a kiút lehetősége ragyog fel. Bűnösök vagyunk, de Krisztus az ő szeretetében magára vállalta az ember büntetését, és a kegyelmet ajándékozza minden benne hívő élet számára. Így kapcsolódik össze a szeretet az önfeláldozással. Jézus a jelenlegi széthulló világunkban a szívünkre helyezi az ő üzenetét: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,12–13).

Ennek az üzenetnek a fényében tartsunk böjti önvizsgálatot, és fogadjuk el Isten szeretetének áldozatát a golgotai kereszten!

Géresi Róbert püspök