Az emlékkonferencia résztvevői

Az eseményre meghívást kaptak többek között a volt Magyar Koalíció Pártjának egykori parlamenti képviselői és miniszterei, valamint Martin Fronc volt oktatásügyi miniszter és Pavol Hrušovky, az akkori parlament elnöke. A konferenciát megtisztelték az oktatási intézmények vezetői és a megyei képviselők is. Egyházunkat Géresi Róbert püspök képviselte.   

Juhász György rektor megnyitó beszédében elmondta, a Selye János Egyetem a szlovákiai magyarság legfontosabb és megtartó intézményévé nőtte ki magát az elmúlt húsz év alatt. 20 éve az alapító honatyák és miniszterek egy olyan intézményt álmodtak meg és törvénnyel alapítottak meg, amely az akkor már érezhető szlovákiai magyar értelmiségi réteg hiányának orvoslását és fejlődését volt hivatott szolgálni.

Juhász György rektor

Emlékeztetett arra, hogy az intézmény létrehozásáról szóló döntést csak többségi támogatással, a szlovák kormánypártok segítségével lehetett létrehozni. Sok igyekezete és munkája volt ebben az akkori Magyar Koalíció Pártjának, a párt koalíciós tanácson képviselő tagoknak, Bugár Béla elnöknek, Csáky Pál miniszterelnöknek és Bárdos Gyulának, a parlamenti frakció elnökének, akik elérték, hogy a koalíciós pártok is támogassák a törvény elfogadását. Közben párhuzamosan folyt az egyetem körüli előkészítő munka, amelyből sokan kivették a részüket Albert Sándor vezetésével: ki-ki szakmai felelősként vagy egyéb más módon. Majd kellett egy befogadó város is, amely Komárom városa lett.  

„Meggyőződésem, hogy a Selye János Egyetem mindannyiunknak, a szlovákiai magyar közösség közös munkájának az eredménye, ahol a mindenkori rektornak az a dolga, hogy a számunkra oly fontos intézmény megmaradjon” – hangsúlyozta Juhász György.

Albert Sándor az egyetem első rektora

Az emlékkonferencián először az egyetem első rektora, Albert Sándor /2004 – 2009/ tarott előadást, aki először a kezdeteket elevenítette fel. Elmondta, hogy az egyetem alapításának a gondolatával a múlt század kilencvenes éveitől kezdtek el gondolkodni elsősorban a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetségen belül. Majd két nevet említett meg: Csáky Pálét, aki a kormányban felügyelte és néhai Szigeti Lászlóét, aki oktatási államtitkárként a minisztériumban követte az egyetemalapítás folyamatát.

A képzettségi szint csökkenésével nő a munkanélküliség aránya, s ahol pedig magas, ott bekövetkezik az elszegényedés. Ezért kellett lépni – mutatott rá az egyetem létjogosultságára Albert Sándor, majd hozzáfűzte, ezért gondoltuk azt, hogy iskolákat kell alapítani, és szükség van egyetemre. 2003-ban szerencsére ott ültek a Magyar Koalíció Pártjának a képviselői a parlamentben – fűzte hozzá.

1990-ben, 1992-ben és 2000-ben is volt egyetem-, illetve karalapítási kísérlet, de végül az utolsó, a negyedik járt sikerrel, amikor a 2002-es parlamenti választások után a Magyar Koalíció Pártja a kormánykoalíció második legerősebb pártja lett. Így volt ereje és lehetősége arra, hogy ez az elképzelés bekerüljön a kormányprogramba. Ez azért volt fontos, mert a kormány a saját tervezetét terjeszti be a saját parlamentje elé, amit illik megszavazni – érvelt az egyetem első rektora.

A Selye János Egyetem konferencia-központja

A szlovák kormány először elfogadta az egyetem alapításának szándéknyilatkozatát, majd a törvénytervezetet, végül a javaslat a parlamenti bizottság elé került, amelyről több alkalommal is tárgyalt, majd támogatta azt. Három olvasatban került a parlament plénuma elé a javaslat. Végső szavazásra 2003. október 23-án került sor – foglalta össze röviden a folyamat menetét, majd felidézte, hogy pontosan mi történt ezzel kapcsolatban ezen a napon.

„Az ülésvezető elnök röviddel 11 óra után lezárta a vitát és szavazásra szólította fel a honatyákat, majd beindította a szavazógépet. A képviselők megnyomták a szavazógombokat. Aztán síri csend következett. A szavazásra fenntartott 20 másodperc szinte örökkévalóságnak tűnt. Közben lelki szemeim előtt filmkockákként peregtek le az elmúlt órák eseményei. Megnéztem a szenvedélyes vitát a bizottságokkal a parlament előtt és azokat a hozzászólásokat, amelyek megpróbálták visszavonatni a törvénytervezetet: Vonjátok vissza a törvénytervezetet, mondjatok le az egyetemről, elégedjetek meg egy főiskolával, Hans Selye Egyetem legyen az egyetem neve, ne a magyar legyen az első oktatási nyelve, hanem az államnyelvé.

11 óra 14 perckor a hirdetőtáblán megjelentek a szavazás eredményei: 77 igen, 49 nem, 7 tartózkodás.

Az előadói pulpitusról néztem a képviselőtársaimat, akik néma csendben ültek. Nem volt örömujjongás, az ilyenkor szokásos taps is elmaradt. A húsz honatya arcán mély meghatottság honolt. Átérezték a történelmi vihar súlyát, s volt, akinek könny csillant a szemében. Hosszú percek teltek el, amíg eljutott a tudatunkig: megvan az egyetem. Valóra vált egy álom” – elevenítette fel a szlovákiai magyarság számára történelmi jelentőségű szavazás eredményét Albert Sándor. Hozzátette: Akkor úgy értékeltük, ez maga a jövő. Nem a kiteljesedés. Nem az út vége. Sokkal inkább egy nagyon ígéretes útnak a kezdete.

Martin Fronc volt oktatási miniszter

A konferencián felszólalt Tóth János is, aki 2009 és 2017 között volt az egyetem rektora, illetve Juhász György, aki 2017-től áll az intézmény élén.

A Selye János Egyetem létrejöttének, jelenének, közéleti és politikai kontextusairól a közélet volt és jelenlegi képviselői mondták el ünnepi gondolataikat úgy, mint Martin Fronc akkori oktatási miniszter és Bárdos Gyula, a volt MKP akkori parlamenti frakciójának elnöke, jelenleg az országos Csemadok elnöke, akik személyes élményeiket, illetve a háttérinformációkat is megosztották a hallgatósággal.

Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikai államtitkára többek között elmondta, ez a történelmi pillanat azért is volt jelentős, mert egy külhoni régióban sikerült egy olyan egyetemet létrehozni, amely az adott állam rendszeres költségvetési támogatásából, mint felsőoktatási intézmény részesül.

Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár

„Nemzetünk akkor erősödik, ha a szellemi és lelki vezetőinek erőforrásai mindig a következő feladatra, a következő csúcstámadásra összpontosítanak, szem előtt tartva a végső célt. A magyarság nem olyan nép, amely erővel kívánna érvényt szerezni az igazságának. Mi bölcsességgel és együttműködéssel tudjuk csak érvényre juttatni az akaratunkat”  – hangsúlyozta az államtitkár.

Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar nemzetpolitikában az idei év az együttműködő nemzet éve. „Egységes Kárpát-medencében gondolkodunk, hogyha magyar jövőről beszélünk. Legyünk büszkék arra, hogy közösen teremtettük meg itt Szlovákiában azt, hogy a magyarság a bölcsőtől az egyetemig rendelkezzen oktatási intézményhálózattal, amelyet nekünk kötelességünk támogatni és erősíteni” – nyomatékosította Potápi János Árpád.

Somogyi Alfréd, a Református Teológiai Kar dékánja

„Kevesen tudják, hogy Csehszlovákia megalakulása után egyetlen magyar felsőoktatási intézmény működött, Losoncon, a Teológiai Akadémia, amelyet egyházunk, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tartott fenn 1925-től 1939-ig. Az állam ugyan nem ismerte el, de ettől még felsőoktatási intézményként tartották számon” – ezzel a mondattal vezette fel Somogyi Alfréd, a Református Teológiai Kar dékánja a következő előadót, majd azzal folytatta, hogy a történelem valahogyan megismételte önmagát.

Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás után a felvidéki református egyház úgy érezte, eljött az ideje, hogy saját lelkészeit –  mivel utánpótlásra volt szüksége – önmaga képezze. 1994-ben megalakult Komáromban a Calvin János Teológiai Akadémia, amely nagyon sok erőfeszítést tett annak érdekében, hogy akkreditált felsőoktatási intézményként adhasson ki lelkészi oklevelet végzőseinek. Ez az ő időszakában nem valósulhatott meg, de az a tíz év, amíg működött elég volt ahhoz, hogy a Selye János Egyetem Református Teológiai Karát előkészítse, az akkreditációnak megfeleljen, majd az egyetem első akkreditált karaként stabil pontot jelentsen a felvidéki, immáron államilag is elismert és finanszírozott magyar felsőoktatásban.

Elmondta, hogy a folyamatból ebben az időszakban oroszlánrészt vállalt a néhai Molnár János, a Calvin János Teológiai Akadémia dékánja, aki később a Református Teológiai Kar első dékánja lett. Majd felkérte Molnár János egykori tanítványát, utódját, a kar jelenlegi dékánhelyettesét, Lévai Attilát, aki a Calvin János Teológiai Akadémia igazgatója is, hogy fejtse ki gondolatait az egyetem egyházi kötődéséről.

Lévai Attila dékánhelyettes

Beszéde elején leszögezte, lehetetlen küldetés 8-10 percben beszélni egy majd évszázados történetről, ezért gondolatban egy nagyot ugrik és mindössze egy nap délelőttjének történetét és érzéseit meséli el.

„Tegyünk egy kis időutazást és érkezzenek meg velem gondolatban 2003. október 1-jéhez. Szerdai nap van, kora délutáni időpont, talán a délutáni órák elején járhatunk. A komáromi Calvin János Teológiai Akadémia hallgatói a Jókai utcai épület utcafronti és udvarfelőli, valamint emeleti termeiben évfolyamonként az aktuális órarend szerint előadásaikon vesznek részt. Egyszer csak valahonnét az emelet tájékáról leszól egy hang: „Mindenki gyülekezzen a nagyteremben, a dékán tíz perc múlva rendkívüli gyűlést hívott egybe”.

Jómagam, aki akkor már ötödik éve dékáni titkárként működtem az Akadémián, azt a feladatot kapom, hogy menjek le a földszintre, mondjam el újra mindenkinek: rendkívüli gyűlés lesz, s kérte, menjek át a kollégiumba is, ott is szóljak mindenkinek, mert amint jelezte: mindenkit ott akar látni és tudni ezen a gyűlésen” – elevenítette fel az összehívás történetét a dékánhelyettes. Hozzátette, az előjelek nem tűntek túl bíztatónak. Akik ismerték néhai Molnár János dékánt tudhatták: ha valami ilyesmi van, az nem feltétlen jelent jót.

Ám az összegyülekezés után szokatlanul csendben és visszafogottan érkezik meg a pulpitushoz, majd kissé nehézkesen kezd neki mondanivalójának. Olyan, mintha teljesen megilletődött lenne. S valóban. Ahogyan kimondja azt a szót, hogy „Gyermekeim” – mintha elérzékenyülne. Erőt vesz magán, megköszörüli a torkát és újrakezdi:

„Gyermekeim, a Szlovák Akkreditációs Bizottság akkreditálta a teológiát. Úgy néz ki, elfogadást nyertünk végre. Adjunk ezért hálát az Istennek és itt és most imában köszönjük ezt meg neki” – idézte fel a nap leglényegesebb mozzanatát Lévai Attila.

Mint mondta, az imára már nem emlékszik pontosan vissza, de a lényegére igen, amely egyfajta visszatekintés volt arra a megtett útra, amelyen végigment az azt megelőző évtizedben a Calvin János Teológiai Akadémia. Ott volt az imában a hálaadás mindenért és mindenkiért, aki valamit is hozzátett az akkreditációhoz, de az áldások kérése is, hogy Isten kísérje áldásával a kart s a remények szerint a hamarosan megalakuló egyetemet is.

Az emlékkonferencia résztvevői

„Vannak az ember életében egyszeri, megismételhetetlen pillanatok, amelyek magasztosságát csak később tudatosítja. Ilyen volt ez a pár délutáni pillanat is. Nem volt ez több talán tíz percnél, de mindmáig történelmi és magasztos pillanatnak érzem. Örülök, hogy részem volt benne” – hangsúlyozta a dékánhelyettes.

Ezt követően két nappal az Új Szó címoldalán Megalapítható az egyetem főcímmel vezércikk jelent meg. 2003. október 23-án a szlovák parlamentben 77 igen és 49 nem szavazattal jóváhagyták a Selye János Egyetem megalakulását. „Ma pedig a 20 éves jubileumi ünnepségünkön méltatjuk Egyetemünk eddigi történetét” – tette hozzá azzal, hogy milyen gyorsan múlik az idő.

Elmondta, hogy örvendezve és hálaadással tekint vissza a mögöttünk lévő 20 évre, hálát ad a Jóistennek ezért az egyetemért, melynek megalakulásától kezdve részese. „Ám amikor visszatekintek a teológiai karunk történetére, s ezzel összefüggésben százegy éves egyházunk, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház történelmére is, akkor tudom – nekem messzebb kell tekintenem, mint 20 esztendő” – fűzte hozzá Lévai Attila.

Majd rövid visszatekintésben hálát adott azokért, akik 1925-1939 között a losonci teológián (amely a két világháború közötti egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézmény volt az akkori Csehszlovákiában, elfogadtatást és akkreditáltatást soha nem nyerve) megvetették a hazai lelkészképzés alapjait.

A Református Teológiai Kar épülete

Majd azokért, akik a második világháború után a rendszerváltásig a prágai teológián igyekeztek megtartani a lelkészképzés valamilyen intézményesített formáját, hogy ezen exiliumból is kinőhessen majd újra egyházunk talaján a saját lelkészképzés lehetősége. Harmadsorban azokért, akik 1990 és 2004 között mindent megtettek, hogy az új idők új lehetőségeit kihasználva, előbb a Katechetikai Szemináriumok keretében, majd a Calvin János Teológiai Intézet és ebből kialakítva 1994-től a Calvin János Teológiai Akadémia keretében működtessék a református lelkészutánpótlás intézményét. Végül pedig azokért, akik szakadatlan küzdelemben azon igyekeztek, hogy minden intézmény megfelelő tudományos elfogadást nyerjen az elmúlt közel egy évszázadban. „Sokan ezek közül már nincsenek az élők sorában, nekik emlékezetük legyen áldott” – tette hozzá.

Zárszóként Molnár János néhai dékán 2005. április 8-án elmondott székfoglaló beszédéből idézett fel pár megszívlelendő, ma is aktuális gondolatot: „A szlovákiai magyarság is több mint fél évszázadon át volt hasonló helyzetben, mint tíz éven át a mi teológiánk. Hányszor reménykedtünk, hányszor bizakodtunk és hányszor veszítettük el reményünket, hogy az mindig főnixmadárként poraiból újraéledjen, újra reménykedjünk még akkor is, amikor arra reális remény sem volt.

Azonban eljött 2003 október vége és megtörtént a csoda: a Szlovák Nemzeti Tanács  megszavazta a Selye János Egyetemet. Végre otthon érezhettük magunka. Ahhoz, hogy teljes jogú állampolgároknak érezhessük magunkat, saját egyetem is kellett! Hasonlóan, mint a hazai református egyháznak a saját teológia. Végre talán úgy érezhettük, hogy hozzánk is megjött az új ég és az új föld, amelyben igazság lakozik. (De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. – 2 Péter 3,13).

Ez az új helyzet viszont különös, eddig nem tapasztalt feladattal és felelősséggel jár. Egyetemet kell építeni. Az építéshez pedig Isten kegyelme kell, amely majd hitben, reménységben és egymás iránti szeretetben, egymás támogatásában nyilvánul meg. Tudatosítanunk kell, a cél nem én vagyok, nem az én karrierem, hanem népünk és mindnyájunk közös célja: a hazai magyar felsőoktatás megteremtése és fenntartása. Ezért mindenkinek a maga szakterületén a maximumot kell nyújtania. Oktatni legjobb tudása szerint az ifjúságot és önzetlenül nevelni, buzdítani az oktatói utánpótlást.  Én a lehetőségek szerint az elmondottak szellemében próbálom majd irányítani Isten segedelmével a teológiai kart” – néhai Molnár János egykori dékán gondolataival zárta visszaemlékezését Lévai Attila dékánhelyettes.

Keszegh Béla

Komáromról, mint egyetemi városról, Keszegh Béla polgármester fejtette ki gondolatait. A Selye János Az emlékkonferencia Baka Patrik, az egyetem volt hallgatója, jelenlegi oktatójának a Selye János Egyetemhez kapcsolódó személyes történetével zárult.

A Selye János Egyetemnek három kara van: Gazdaságtudományi és Informatikai Kar, Tanárképző Kar és Református Teológiai Kar, 125 oktatója és 120 nem pedagógiai alkalmazottja. Jelenleg közel 1700 hallgatója van, s az elmúlt húsz év alatt közel tízezer diplomát állított ki a végzős hallgatóknak.

A Szlovák Akkreditációs Ügynökség végrehajtó tanácsa 2024. február 8-ai döntése alapján a Selye János Egyetem minőségbiztosítási rendszere megfelel az előírt felsőoktatási szabvályoknak és az öt tanulmányi szakon jogosult új tanulmányi programok létrehozására, működtetésére és módosítására. Így az egyetem olyan akkreditált minőségbiztosítási rendszerrrel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy a továbbiakban is működtesse a karokon akkreditált tanulmányi programokat, de lehetővé teszi azt is, hogy ezeket a programokat az egyetem saját maga, a Szlovák Akkreditációs Ügynökség közvetlen jóváhagyásával módosíthassa.

Kép és szöveg: Iski Ibolya