A Magyar Református Egyház Generális Elnöksége megkezdte a református nemzetstratégia kidolgozását, mely a következő évek szolgálatát, missziói tevékenységét hivatott összefoglalni. A tavalyi évben megtörtént a stratégiai anyag összeállítása. Elérhető-e ez a dokumentum, és mit tartalmaz?

Nyomtatott és elektronikus verzióban is elkészült az anyag, mely egy széles körű összefogásnak az eredményeként született meg. A dokumentum címe: Kárpát-medencei magyar református nemzetstratégia, mely a Délvidék, Erdély és Partium, Felvidék, Kárpátalja, Őrvidék és Magyarország református egyháztesteinek közös feladatait és lehetőségeit kívánta számba venni. A legterjedelmes része a vitairat, melyben összegyűjtésre került a különböző egyházkerületekben végzett szolgálat. Az írásos anyag kitörési pontokat is tartalmaz, hogyan lehet nemzetstratégiai szempontból ráerősíteni a különböző szolgálati területeken eddig is végzett munkára.

Ennek a dokumentumnak a nyomtatott verziója esetleg eljut a lelkészi hivatalokba is, hogy az online felületen kívül papíralapon is elérhető legyen?

Mindenképpen jó lenne, ha eljutna a lelkészi hivatalokba pár példány erejéig, hogy presbitereink számára is elérhetővé váljon. Szükségesnek tartom, hogy egyházunk tagjai is találkozzanak ezekkel a gondolatokkal.

Maradva a nemzetstratégiánál, megfogalmazódott az is, hogy a stratégiai anyag elkészülése után meg fog kezdődni a cselekvési terv kidolgozása is. Milyen stádiumban van ez a munka?

Ennek a munkának még nagyon az elején tartunk. Az elkészült stratégiai anyagban minden fejezet megfogalmazza a teendőket. Tehát ezeknek a teendőknek a továbbgondolása jelenti a cselekvési terv kidolgozását.

2023-as év kiemelt feladata volt a lelkészhiány problémájának kezelése. Milyen lépések történtek ebben az ügyben?

Együttműködve a Zsinati Irodával folytatódik a megszólító kampány. Létrehoztunk egy közös munkacsoportot, melynek tagjai azon közösségeink, akik a legjobban érintettek. Tehát a teológiák és az ifjúsággal foglalkozó szervezetek. A mi egyházunk részéről a Firesz elnöke tagja ennek a munkacsoportnak. A Generális Konventen nagyon hangsúlyosan felmerült a teológusképzés. Illyefalván (Erdély) volt egy szélesebb körű megbeszélés a GE tagjai és a teológiai intézmények vezetői között, ahol kialakítottunk egy olyan tervet, mely lehetővé teszi a munka további folytatását. Célunk volt, hogy ráhangoljuk a teológiai oktatást az egyház szükségleteire. Itt el tudom mondani a Felvidék vonatkozásában, hogy nálunk jó az együttműködés a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karával. Ezzel a kérdéskörrel a továbbiakban is foglalkozni fogunk, hiszen ez nem csak a tavalyi esztendőre vonatkozott. Természetesen a megalakult munkacsoport is folytatja az elkezdett munkát.

A tavalyi év legutolsó GE-i ülése Rimaszombatban volt. Itt már a vezetőség a 2024-es évre is kitért. Elhangzott, hogy kiemelten foglalkozunk majd a kerek évforduló kapcsán gályarab-prédikátoraink hitvalló életével, helytállásával is. Mit lehet erről tudni?

Valóban jubileumi év lesz a 2024-es esztendő. A hitvalló keresztyén élet számára nagyon példaértékű ezeknek a gályarab-prédikátorainknak a bátor helytállása, akik életük árán is kiálltak keresztyén hitük mellett, és bizonyságot tettek Krisztus iránti hűségükről. A Generális Elnökség teljes körű támogatását élvezi egy programsorozat megvalósítása. Mivel a 350 évvel ezelőtti üldöztetés nem a teljes Kárpát-medencében élő reformátusságot érintette – főként az északnyugati részre volt jellemző –, a GE javaslata az volt, hogy elsősorban az érintett egyházkerületek fogjanak össze a programtervezet kidolgozásában.

A mi egyházunk vállalta az egész folyamat kivitelezését, irányítását. Ami ennél a megemlékezésnél mindenképpen előjön, az az ellenreformáció. A prédikátorok meghurcolása, elítélése egy nagyon erős ellenreformációs intézkedésnek volt a kicsúcsosodása. Semmiképpen sem szeretnénk azt, hogy a keresztyén felekezetek között valamiféle feszültséget váltsunk ki. A megemlékezést katolikus testvéreinket szeretve és tisztelve, de a saját bizonyságtételünket el nem feledve szeretnénk megvalósítani. A fő cél a hitvalló életek megjelenítése kell legyen, hiszen a mai európai keresztyénségnek is nagy szüksége van a hitvalló bizonyságtételekre.

Lehet-e már valami konkrétumot megosztani olvasóinkkal a gályarabság programsorozatával kapcsolatosan?

Január elején a Zsinati Elnökség ülésén kiemelten fogunk a témával foglalkozni. Mindenképpen lesz egy központi ünnepség, megemlékezés. Az is elképzelhető, hogy az érintett gyülekezetek közösségében, egyházmegyékben is tervezünk megemlékezést hitvalló őseinkre. Elsősorban nem emlékhelyek, emléktáblák felállításában gondolkodunk, hanem inkább a ma élő emberi szíveket, lelkeket szeretnénk megszólítani. 

A rimaszombati ülés további pontja volt az egységnap megszervezése. Ezzel kapcsolatban milyen elhatározásra jutott a GE?

A 2024-es egységnap május 25-én lesz Debrecenben. Nagy szeretettel várjuk a Kárpát-medencei református egyháztagjainkat. A rendezvény központi programja az úrvacsorás istentisztelet lesz a Nagytemplom előtti téren, melynek kezdési időpontja a legtávolabbról utazók számára is időben elérhető lesz. Emellett igyekszünk nagyon színes programot összeállítani, hogy minden korosztályt meg tudjunk szólítani.

Az elmúlt két évben kiemelten foglalkoztunk kárpátaljai testvéreink megsegítésével. Az ukrán-orosz háború sajnos még mindig élő valóság Kárpátalján, ezért szükséges a további segítségnyújtás az ott élőknek... 

Folyamatos a kapcsolattartásunk a Kárpátaljai Református Egyházzal. Az elmúlt esztendőben ők is megemlékeztek a száz évvel ezelőtti megalakulásukról Beregszászon, ahol a főgondnok úrral mi is jelen voltunk. A kárpátaljai református közösségeket egyházunk a lehetőségeihez mérten továbbra is támogatja.

Az egyházunk által meghirdetett gyűjtés felhasználása 2023-ban is folytatódott, a kárpátaljai reformátusok kérése, szüksége alapján fokozatosan egy-egy programot, segítségnyújtást támogattunk a keretből. Az ott szolgálók látják a legjobban, hol a legnagyobb a szükség. Az ő iránymutatásuk alapján tudunk nehéz helyzetben lévő közösségeket megsegíteni.

Példamutató számunkra a kárpátaljai református lelkészek hitvalló bizonyságtétele, hiszen kivétel nélkül a szolgálati helyükön maradtak, nem menekültek el, és végzik lelkipásztori munkájukat az egyre nehezedő körülmények között. Gondoljunk csak bele, hogy korukból adódóan sokuk – fiatal férfiakról van szó – különösen veszélyeztetett helyzetben vannak.

Az Ökumenikus Tanács 2023-as munkáját hogyan lehetne röviden összefoglalni?

Két részben lehet erről beszélni. Volt egy komoly kezdeményezése az Ökumenikus Tanácsnak az állam-egyház viszonylatában: egy törvénymódosítási javaslattal éltünk az egyházak életét szabályozó 2019-es törvénnyel kapcsolatban. Ezt be is nyújtottuk, a szlovák parlament első olvasatban a nyár elején el is fogadta.

A tavalyi évben a szlovák politikai változások nem tették lehetővé, hogy ez a módosítás átmenjen a törvényhozásban. Bízom benne, hogy a második olvasat a parlament elé kerül a 2024-es évben, és azt majd el is fogadják. Ez a módosítási kérelem elsősorban azt a mozgásteret hivatott bővíteni, mely az állami támogatások felhasználására vonatkozik.

Kiemelt közös program minden évben az ökumenikus imahét, melyet a Szlovák Televízió 2-es csatornája élőben közvetít. A tavalyi esztendőben a Nagyszombatban megtartott ökumenikus istentiszteleten én hirdettem Isten igéjét. Az idei évben pedig a pozsonyi református templom lesz a helyszíne ennek az alkalomnak.

Az ősszel sor került egy közös konferenciára és istentiszteletre is Pozsonyban, ahol megemlékeztünk az ötven évvel ezelőtt aláírt Leuenbergi Konkordiáról, mely a református és az evangélikus egyházak közötti együttműködés egyik alappillére. Annak idején a két említett egyház elismerte egymás lelkészeinek szolgálatát, illetve úrvacsorai és szószéki közösséget biztosítottak egymásnak, és meggyőződésüket fejezték ki arról, hogy együtt részei Jézus Krisztus egyházának. Ennek kapcsán még közösen kiadtunk egy körlevelet is, melyben hangsúlyozzuk a testvéri szeretet és közeledés fontosságát.

Hazai vizekre evezve folytassuk a beszélgetésünket az egyházunkban folyó munkáról. A műemlékvédelmi keret merítése a 2023-as évben is folytatódott. Lezárult ez a program a tavalyi évben?

Ez a műemlékvédelmi keret egy nagy magyarországi támogatásnak a részkerete, amely az örökségvédelmi szempontból kiemelt épületeket segíti és tartja számon. Ennek a keretnek a felhasználása speciális abból a szempontból, hogy a műemlékvédelmi törvények nagyon beszabályozzák a mozgásteret, továbbá nagyon nagy a szakemberhiány Szlovákiában.

 Géresi Róbert püspök

A műemlékvédelem alatt álló épületek felújításához ugyanis elengedhetetlenül szükséges az erre képzett szakértők munkája. Sok esetben szakemberhiánnyal találkozunk, nem az okoz problémát, hogy gyülekezeteinkben vagy az egyházi vezetésben nincs meg a szándék a felújításra. Ebből kifolyólag nem tudtuk még ezt a keretet teljesen kimeríteni, éppen ezért indítványoztuk a Bethlen Gábor Alapnál a felhasználás meghosszabbítását.

A tavalyi év kiemelt feladata volt a népszámlálási eredmények feldolgozása. Sikerült-e a rendelkezésre álló adatok alapján képet kapni a településeinken élő reformátusok számáról, a belső migráció hatásairól?

Településre lebontottan sikerült feldolgozni a népszámlálás eredményét. Alapvetően az a látásom, hogy egyrészt egyházunk hatalmas energiát fektet azon meglévő közösségeinek megőrzésébe, ahol már évtizedek óta folyamatos fogyás tapasztalható. Természetesen ezeket a gyülekezeteket semmiképpen sem akarjuk feladni, a lelkészi szolgálatokat itt is szeretnénk biztosítani.

Másrészt egy ilyen feldolgozás nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az egyháznak tovább kell lépnie olyan kis közösségek létrehozásának irányába, ahová meghívást kaptunk a népszámlálási adatok kapcsán. Az elmúlt 30 évben már voltak pozitív példák: olyan településeken, ahol nem volt református gyülekezet, ma már élő közösségek működnek.

A lelkészhiány kapcsán felvetődik a kérdés, hogy lesznek-e erre a munkára szolgatársak?

Igen, ez egy komoly kérdés. A lelkészeink számára ez plusz feladatot jelent. A másik oldalon pedig ez a bizonyságtételnek egy olyan lehetősége, amellyel a lelkészeink örömmel élnek. Ha egy gyülekezeti lelkész egy másik közösségnek, egy másik településnek a helyszínén bizonyságot tud tenni, hirdetni tudja Isten igéjét, gyülekezetet tud alapítani, az mindig egy pozitív kihívás a lelkészi szolgálatban.

Azt gondolom, hogy miközben a lelkészhiány, amely régiónként jelenik meg az egyházunkban, leterheli sok esetben a lelkészi szolgálatot – egyre kevesebb lelkészre egyre több szolgálat jut, mindenképpen oda kell figyelnünk a városokban élő és oda beköltözött reformátusokra is, és élni kell a gyülekezetalapítás lehetőségével.

Talán annyi pozitívum van a lelkészhiány kérdésében, hogyha a belső migrációt nézzük, ez elsősorban a nyugati régiót érinti. Nominálisan a nyugati egyházmegyéinkben nincs lelkészhiány…

Így van. Gyakorlatilag akár a pozsonyi, akár a komáromi egyházmegyében a lelkészi ellátottság megfelelő. Az ott élő lelkészeink nagy örömmel lépnek majd tovább abba az irányba, hogy szórványgyülekezetekben szolgáljanak, vagy hozzanak létre élő közösségeket.

A tavalyi esztendőben is püspökként végiglátogatta egyházmegyéink lelkészeit, ahol a lelkészértekezletek adtak lehetőséget a közös gondolkodásra, beszélgetésre. Mi mindent tapasztalt ezeken a találkozásokon?

A majd kétszáz, szolgálatot teljesítő lelkész többsége egyházunkban szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Nagyon sokat tesznek református egyházunk életének megerősítéséért. Érzékelhető volt az, hogy a nehézségeket, a kihívásokat egyformán látjuk, érzékeljük: akár a lelkészutánpótlás, akár a szekularizáció, akár a covid utáni helyzet kérdését – az úrvacsorai közösség több évszázados hagyományát sok helyütt megbontotta a járvány alatti és utáni helyzet. Ezeken a megbeszéléseken felvetődött a konfirmációi előkészítés megújításának kérdése is.

Látni kell azt, hogy miközben az iskolai hitoktatás lehetővé teszi a gyerekekkel, fiatalokkal való munkát, a hittanórák legtöbb esetben iskolai talajon folynak. Lelkészeink érzékelik azt, hogy a gyerekeket, a fiatalokat elsősorban a gyülekezeti életbe kell bevonni, és erre nem az iskolai hitoktatás a legjobb eszköz. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy a konfirmációra való felkészítést meg kell erősíteni az egyházban. A megújítást ki kell terjeszteni a tartalmi részre és a templomhoz, gyülekezethez tartozás megerősítésére is.

Az őszi lelkésztovábbképző egyik témája az LMBTQ-mozgalom volt. Elért hozzánk is ez az ideológia, hogy aktuálissá vált beszélni róla?

Sokszor úgy gondoljuk, vagy úgy gondolják rólunk, határon túli, elsősorban falusi közösségekben élőkről, hogy a szellemi irányzatok esetében periférikus helyzetben vagyunk, és hogy mihozzánk nehezebben jutnak el a Észak-Amerikában vagy Nyugat-Európában érzékelhető jelenségek. Nekem az a megtapasztalásom, hogy ez egyáltalán nincs így. Bárhol is éljen egy keresztyén közösség a Felvidéken, ugyanúgy érinti őt ez, mintha Párizs vagy London belvárosában élne.

Azok a társadalmi jelenségek, melyek meghatározzák a közbeszédet, érintik a mi egyházi életünket is. Vannak olyan témakörök, melyek teológiai-etikai kérdéseket vetnek fel, és ezekkel lelkészeink, presbitereink, gyülekezeti tagjaink is találkoznak. Ezért tartom lényegesnek, hogy ezekről is beszéljünk, mert hatalmas hiba lenne, ha homokba dugnánk a fejünket. Tudomást kell vennünk a körülöttünk zajló folyamatokról, értékelnünk kell azokat. Azt is látni kell, hogy az LMBTQ nem a teljes hitéletünk valóságát, hanem az emberi életnek csak egy szűk szegmensét érinti. Arra is oda kell figyelni, hogy a mi központi témánk, bizonyságtételünk magja nem az LMBTQ valóságának válaszában van, hanem Jézus Krisztus megváltó kegyelmében.

A világunkban való kérdésekre reagálnunk kell, de nem úgy, hogy felvesszük a zászlót, mintha ez lenne mindennek a sarkalatos pontja. Sajnos Nyugaton – főleg Skandináviában, Németországban – az LMBTQ-mozgalomhoz való viszonyulás alapján alakulnak ki törésvonalak az egyházi életben. Mi nem szeretnénk ilyen törésvonalakat az egyházunkban, csak szeretnénk hitvalló választ adni, hogy bizonyságtételünk központja Jézus Krisztus keresztyén szolgálata. Mi nem követjük a nyugati protestánsokat, a házasság továbbra is férfi és nő között köttetik, mi továbbra is az ősi hitvalláson állunk a Bibliával összhangban.

Választások voltak Szlovákiában szeptember végén, a magyar közösség ismételten nem tudott képviseletet juttatni a szlovák parlamentbe.

Az egyház a létéből fakadóan nem aktuálpolitizál, de itt élünk ebben a világban, így hát ezekkel a kérdésekkel is foglalkoznunk kell. Nagyon fontos lenne a felvidéki magyarság számára olyan politikai érdekképviselet, amely része a szlovák parlamentnek. Hiszen az érdekérvényesítés nagyon gyenge, ha azt parlamenten kívül kell kifejezésre juttatni.

Minden mutató szerint a felvidéki magyarság nehéz helyzetben van: demográfiai mutatók, gazdasági helyzet, társadalmi élet. Egy sérült közösség tagjai vagyunk, ezért lenne lényeges egy olyan típusú összefogás, amely kitűz stratégiai szempontból olyan célokat, amelyek elérésében összhang és konszenzus kell legyen. Abban reménykedek, ha ebbe az irányba sikerül elvinni a szlovákiai magyarok érdekképviseletét – itt nem csak a parlamenten kívüliségre gondolok –, akkor egy ilyen összefogás tudna egyrészt segíteni, másrészt felemelhetnénk a fejünket, hogy nem csak egy folyamatos értékvesztés mentén zajlik a szlovákiai magyar társadalmi élet meghatározása.

Édes Enikő

Fotó: Krcho János