Az évfordulóra érkezett vendégeket és zsinati tagokat a templomban a helyi gyülekezet lelkipásztora, Kassai Gyula köszöntötte. „Az 1923. június 17-én tartott lévai alkotmányozó zsinat egyházunk egyik történelmi mérföldköve volt, amelyen a zsinati atyák – a szétszakított egyházi állapotból új erőre kapva – élni akarásukról és az éltető Isten iránti hálájukról akartak bizonyságot adni” – hangsúlyozta a lelkipásztor. Hozzátette: Az elmúlt száz év tanulságával hálát adunk Istennek, hogy itt vagyunk, élünk és magasztalhatjuk Őt azon a nyelven és földön, melyen megszületni engedett. Legyen példás mindannyiunk számára az a történelmi helyzet, amelyben most jelen vagyunk”.

Kassai Gyula lévai lelkipásztor

Köszöntése után, amikor a jelenlévők ajkáról felhangzott a református himnusznak is tartott, Tebenned bíztunk kezdetű 90. zsoltár, abban mindenki átérezhette a múlt nehézségei ellenére is az Istenben való bizodalom erejét. 

Látod-e? Szánod-e?

Pálóczi Czinke István püspöknek pontosan száz évvel ezelőtt, ugyanebben a templomban az alkotmányozó zsinat megnyitása alkalmával elhangzott, könnyekkel átszőtt, még ma is megrázóan ható imáját Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese olvasta fel.

„A babiloni vizek mellől jöttünk hozzád, Istenünk, s mint szomorú füzek borulunk zsámolyodhoz, óh örök igazság! Hasson fel hozzád a mi könnyes imádságunk! Forró sóhajtások, lelkünknek az elszaggatott darabjai szállnak trónod elé: hallod-e? látod-e? Egy nemzet lelke az, mely vétkezett ellened, s most keresi az utat, melyen visszatérhet hozzád, atyai szívedhez, örök jóságodhoz.

Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese

Látod-e? Szánod-e? Óh, mindég szántad, mindég. Az első perctől kezdve. Mikor kilépett az atyai hajlékból, s egyre jobban távolodott tőled; neked fájt legjobban. Tudtad, hogy visszatér, hogy a nyomorúság visszahajtja hozzád: de előre láttad sok szenvedését is, megaláztatását, könnyes éjszakáit, önmagával való tusakodásait. És szántad, mert szeretted.

Most itt sír lábaidnál, és nem mer a szemedbe nézni. Óh, hajolj le hozzá és emeld fel szívedhez! S a Krisztusban megmutatott örök szerelmedből fogadd vissza Atyánk a te megalázott, bűnbánó népedet, Ő érte, Fiadért, a mi Megváltónkért! Ámen.”

Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke igehirdetésének alapjául Júdás levelének 20. és 21. versei választotta: „Ti azonban szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre”.

Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke

„Ma a lévai református templomban azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk egy 100 évvel ezelőtti történésről. A szétszakított reformátusság több száz gyülekezete egyházat kellett, hogy létrehozzon egy olyan államnak a területén, amely közösségeink túlnyomó részéhez ellenségesen viszonyult” – figyelmeztetett bevezetőjében, majd a felvidéki református egyházat egy fájdalomban született, nem kívánatos gyermekhez hasonlította.

A nem kívánt gyermek szeretett gyermekké vált

Mint mondta, ahogyan az életben gyakran megtörténik, a nem kívánt gyermek szeretett gyermekké válik. „Így vagyunk ezzel mi is. A felvidéki református egyházunkat megszerettük. Bánata mindannyiunk bánata. Sikere mindannyiunk öröme. Jó szándékkal építjük, aggódva kísérjük” – fogalmazott a püspök. Hozzátette: De sokszor meg kell vallanunk, bűneink által romboljuk is. Sokat foglalkozunk vele, amikor beszélünk róla és gyakran hiányát mutatjuk a cselekedeteknek, amikor tenni kell érte. Harcolunk érte, mint Péter harcolt Jézusért, de bűnbánattal meg kell vallanunk azt is, hogy esetenként júdási lelkülettel tudjuk elárulni – hangsúlyozta Géresi Róbert.

Majd Júdásról, mint az ősegyház megbecsült tagjáról beszélt, akinek levelét Krisztus után kilencven évvel később írja meg, amikor már eltelt néhány évtized az első pünkösd óta, s a misszió által keresztyén gyülekezetek sokasága jött létre.

„Mondhatjuk, van már múlt a keresztyéneknek az életében. S már ebben a levélben is érzékelhető, hogy míg a múlt az egyik oldalon ajándék, a másik oldalon tehertétel”.  Kifejtette: Ajándék abban az értelemben, hogy az Isten megtartó hatalmát látjuk benne. Sokszor elhangzik ajkunkról: Tebenned bíztunk eleitől fogva … Már van kezdet és van idő, amelyre hálával tekinthetünk vissza, s hálás lehet az ember Isten megtartó kegyelméért és hűségéért.  „Ami számunkra a legnagyobb örömhír, az az, hogy Isten Krisztus által megkeresi és megtartja az elveszetettet” – nyomatékosította a püspök.

A Cantate Domino kórus szolgálata

Géresi Róbert igehirdetésében felhívta a figyelmet arra is, hogy a belátható évtizedek helyett beláthatatlanok jöttek. Majd felsorolta, hogy mi minden: A második világégés, a harcmezőkön, a fogoly- és koncentrációs táborokban, a szőnyegbombázások és málenkij robotok által elpusztított emberi életek, ki- és áttelepítés, amely nagyon érzékenyen érintette a közösségeinket, az üresen hagyott porták és házak, melyekbe idegenek költöztek, a szétszaggatott családok, árvák és félárvák, majd jött a negyven éves kommunista diktatúra.

„Az idők sokszor beláthatatlanok. Mi szeretnénk előre látni mindent. De arról szól ennek a száz évnek az eseménye, amelyért most hálát adunk, hogy az idők, ugyan beláthatatlanok, de az Isten kegyelme és szeretete megragadható, megélhető és megtapasztalható” – hangsúlyozta Géresi Róbert, majd azzal a reménységgel zárta igehirdetését, hogy a templomok újból megtelnek élettel, s az abban elhangzó ige sokakat Isten felé fordít, az óvodákban, iskolákban a hittanórákon az elvetett mag növekedésnek indul és gyümölcsöt hoz, a keresztelésnél és a konfirmációnál elhangzó fogadalom pedig megvalósul. S reménykedünk abban is, hogy ebben az életben bízhatunk Krisztus szeretetében.”

Porubán Ferenc főgondnok

A zsinati ülés megnyitása és emléküléssé nyilvánítása

„Emlékezzél meg, URam, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak”. A 25. zsoltár 6. versének felolvasása után nyitotta meg a Zsinat X. ülésszakának 5. ülését Porubán Ferenc főgondnok, majd azt emléküléssé nyilvánította.

A jegyzőkönyv hitelesítőinek – a helyre és alkalomra való tekintettel – a Barsi Református Egyházmegye esperesét, Révész Tibort és Oros Zoltán egyházmegyei gondnokot javasolta, amelyet a zsinati képviselők egyhangúlag jóváhagytak.

Az 1923. évi lévai zsinatról és az azt követő időszakról Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja tartott átfogó előadást. Ismertette az egyházalapítás előzményeit, az egyes egyházkerületek létrejöttének körülményeit, majd kitért arra, hogy mivel foglalkozott a száz évvel ezelőtt ülésezett zsinat és milyen határozatok születettek, s mindezekre miként reagált az akkori állam.

Somogyi Alfréd dékán

Elvégezték a vállalt feladatukat, de nem volt elég

Elmondta, hogy 1923. június 17-én megnyílt Léván a törvényhozó zsinat. A tárgyalási anyagon, azaz a törvénytáron már hónapokkal azelőtt elkezdtek dolgozni a zsinat-előkészítő bizottság tagjai. A tervezetek elkészültek, és összegyházi konzultációt tartottak a törvénytárról. Még a zsinat előtt megkapták az anyagot az egyházkerületek és az egyházmegyék, és mindenki hozzáfűzhette véleményét, elmondhatta módosító javaslatát. Ezeket a beérkezett észrevételeket az egyes törvények előterjesztői összegezték. Valójában az 1904 és 1907 közötti budapesti zsinaton elfogadott törvénytárat vették alapul, és azt dolgozták át a csehszlovákiai viszonyokra.

Egyetlen új törvénytervezet készült, amelyet Sörös Béla losonci lelkész dolgozott ki, ez az úgynevezett belmissziós törvény volt, amely nemcsak a református misszióról, hanem a magyar közösségek megmaradásáról, kulturális művelődéséről is szólt. Ennek nyomán indult meg tájainkon a vasárnapi iskolák, a bibliaórák, a gyülekezeti körök és a vallásos esték gyakorlata – tette hozzá.

Amikor letárgyalták a 8 törvénycikkből álló, mintegy 200 oldalas törvénytárat, akkor került sor a végszavazásra. A zsinaton szó volt a szlovák egyházmegye kérdéséről, a lelkészképzés ügyéről, a lelkészek állampolgárságáról, az elemi iskolák fenntartásáról vagy új énekeskönyv kiadásáról.

„Minden napirendi pontban megszületett a döntés. Végül a hetedik munkanapon, június 25-én sor került a törvénytár elfogadására. A zsinati jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen a napon „11 óra 20 perckor Pálóczi Czinke István püspök buzgó hálaadó imádságával, s e gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésével a zsinat első ülésszaka bezáratott” – foglalta össze Somogyi Alfréd röviden a száz évvel ezelőtt ülésező zsinat munkáját.

Hozzátette: A három egyházkerület képviselői azzal a meggyőződéssel tértek haza Léváról, elvégezték a vállalt feladatukat, a református egyház immár elfogadott lesz Csehszlovákiában, de ez nem volt elég. Még évekig húzódtak a tárgyalások eredménytelenül. „Úgy élt 20 évig a református egyház – a demokratikusnak mondott – első Csehszlovák Köztársaságban, hogy az állam soha nem hagyta jóvá református törvénytárunkat. Ma azt mondanánk: nem regisztrálta egyházunkat Masaryk és Beneš Csehszlovákiája“.

Petheő Attila

Az alkalomra jelent meg az elmúlt száz esztendő kortörténetét feldolgozó, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig című tanulmánykötet a Selye János Egyetem Református Teológia Kara oktatói közösségének szerkesztésében.

Tanulmánykötet az elmúlt száz évről

„A kiadvány megálmodója Somogyi Alfréd dékán volt, aki szerint „önmagunk dicsérete van annyira fontos, hogy azt nem bízhatjuk másra” – mondta beszéde elején a kötet egyik szerzőjeként jegyzett Petheő Attila, majd hozzátette, bízik abban, hogy az elmúlt száz év és az előttünk lévő száz évbe vetett hit nem hagy bennünket egyedül ebben a felvidéki református egyházat bemutató munkafolyamatban.

Mint mondta, a könyv láttán egyesek úgy vélhetik, „csak ennyi történt” a mögöttünk lévő száz évben. Magyarázatként hozzátette, az elmúlt száz esztendő történetét dióhéjban, ismeretterjesztő, a felvidéki gyülekezetek tagjai számára olvasmányos formában, rendkívül sok munkával fogalmazták és szerkesztették meg azok a tanárok, kutatók, egyházban szolgálatot teljesítők, akik tudják, hogyan kell példákat a jelen kor közössége elé állítani.

A kötet átfogó képet ad a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház történetéről, bemutatja azon személyiségeket, akiknek illő méltó emléket állítani. Betekintést nyújt a református oktatás, sajtó, vagy éppen a belmissziós munka nehézségeibe és sikereibe, illetve a példamutató emberi sorsokról ad tanúbizonyságot.

„A magunk mögött hagyott évszázad a sérelmek, jogfosztások, hontalanság, a bizonytalanság, majd végezetül a talpra állás időszaka volt. Bízunk abban, hogy az elkövetkező száz év a nyugodt fejlődésé és építkezésé lesz” – közölte könyvbemutatója végén Petheő Attila, majd arra kérte a jelenlévőket, segítsenek a kötetet eljuttatni a felvidéki gyülekezetek könyvtárába, hogy mindenki esélyt kaphasson arra, hogy közössége dicséretét ne kelljen másra bíznia.

Tömösközi Ferenc 

Száz esztendő nagyon sok eseményt zárt a történelem krónikájába. Sok emelkedett és szomorúságra is okot adó pillanatot rejt magában a centenáriumi időszak, amelynek kordokumentumos képeit a teológiai kar és ebbe a munkába bevont munkatársi közössége egy albumban szeretnék bemutatni. A készülő kiadványról Tömösközi Ferenc adjunktus szólt, aki, mint mondta, eddig egyetlen olyan könyv sem jelent meg, amely képekben, egységes keretben foglalná össze a felvidéki református egyház történetét.

Az egyház történetét felölelő képalbum készül

A Selye János Egyetem Református Teológiai Karának történettudományi kutatóműhelye ezt a hiányt szeretné pótolni a tudománynépszerűsítő könyvvel, melynek egyik célja, hogy a következő nemzedék számára megmutassuk, milyen örökséget hagytak rájuk az őseik, s amelynek ápolása, mint mondta, nem holmi úri passzió, hanem kötelesség. 

„A különböző gyűjteményekből az elmúlt hónapokban páratlanul gazdag fotóanyagot sikerült összegyűjteni. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez. A rendelkezésünkre álló képanyagból úgy válogattuk össze a könyv megjelentetésre szánt képeit, hogy azok ne csupán illusztrációként szolgáljanak az összefoglaló szövegekhez, hanem azokat kiegészítve az olvasó életszerű képet kapjon az elmúlt száz év történetéről” – tájékoztatott a készülő képalbumról Tömösközi Ferenc adjunktus, megjegyezvén, hogy a fényképek gyűjtése továbbra is folytatódik, amelyek a már meglévőkkel együtt alapját képeznék a további kiadványok szerkesztésére, vagy képkiállítások szervezésére, illetve egy olyan digitális képtár létrehozására, ahol egy helyen megtalálható lenne egyházunk eddigi 100 évének képes története.

Roll-up kiállítás a száz év történéseiről

A száz év történését kívánja bemutatni a Lévai Református Egyházközség gyülekezeti termében elhelyezett - a mai kornak megfelelő - roll-up kiállítás, amelyről Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor, a komáromi egyházmegyei lelkészi főjegyzője szólt.

Czinke Zsolt

Mindt mondta, 19 roll-upon keresztül megismerkedhetünk a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház kialakulásának előzményeivel, az új egyházkerületek megalakulásának körülményeivel, az akkori egyházvezetők személyével és küzdelmeivel, a 100 éve összeült lévai zsinat munkájával és alkotótagjaival. De betekintést nyerhetünk a két világháború közötti oktatási rendszerünkbe, elemi iskoláinkba, külön kiemelve az 1925-ben indult Losonci Theológiai Szemináriumot, majd az 1935-ben Komáromban létrejött Református Tanítóképző Intézetet. A belmisszió keretében megismerkedhetünk a kiskoszmályi, a beretkei, a marcelházai árvaházzal és a Timóteus Mozgalommal.

Egy roll-up erejéig számba vehetjük a két világháború közötti (nagyon gazdag) sajtótermékeinket. Olvashatunk az 1939-től működő Szervező Bizottság munkájáról és a Beneš-dekrétumok értelmében végrehajtott és egyházunkat is érintő kitelepítésekről. Bemutatásra kerül 1953-tól a rendszerváltásig Varga Imre, Horváth Zsigmond, majd Mikó Jenő püspökségének időszaka 1996-ig. A rendszerváltást követő évtizedekből betekintést nyerhetünk Erdélyi Géza, majd 2009-től Fazekas László püspökök szolgálataiba és 2021-től Géresi Róbert püspök első éveibe.

A kiállítás része egyházi oktatásunk jelene, bemutatva a bölcsődéket, óvodákat, alap- és középiskolákat. A belmisszió jelene keretében a Firesz, a börtönmisszió, a cigánymisszió és a diakónia szolgálatainak mozzanatai tárulnak elénk. Egy-egy roll-up keretében egyházunk jelenlegi sajtója is megjelenik a kiállított anyagban, A lelkészképzés keretében az 1950-es évektől a prágai teológia, az 1990-es évektől a CJTA, valamint a jelenlegi lelkészképzésünk helye, a közel 20 éves SJE RTK is helyet kapott.       

A kiállitás Léván július elsejéig tekinthető meg.

Rákos Loránt és Ján Semjan

Centenáriumi nyilatkozat

Az emlékzsinatra elkészült egy centenáriumi nyilatkozat is, amelyet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egyetemes lelkészi főjegyzői, Rákos Loránt és Ján Semjan olvasott fel magyar és szlovák nyelven.

Mi, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinatának képviselői és az egyház közösségében Isten kegyelméből Léván, a református templomban összegyűlt emlékezők hálaadással és történelmi visszatekintéssel üljük meg az 1923. június 17-én, Léván tartott alkotmányozó zsinat centenáriumát. Békességgel és egyetértéssel a szívünkben kívánjuk az elmúlt száz év Isten által ránk bízott örökségét képviselni. Az I. világháború után létrejött új államalakulatok határ-megállapításai során nemcsak a nemzetek életterét érintették a fennhatósági változások, hanem az Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyház szervezeti egysége is felbomlott, és északi része az akkori csehszlovák állam határai közé került. Bár a politikai döntések sorozata sok embert sújtott és érintett érzékenyen mind nemzeti önazonosságában, mind emberi mivoltában, mind pedig történelmi meghatározottságában, egyházi térfélen nem nyomhatta el a nemzetek egymást elismerő és szerető együttélése iránti vágyat; és azt a kívánalmat sem, hogy Krisztusnak a bűntől való megváltására alapozott hitet továbbra is megőrizzük, és rá egyházat építsünk.

Andruska Csilla Reményik Sándor: A csonka test cimű versét adja elő

Ezért számunkra az 1923. évi lévai alkotmányozó zsinat az újraéledés, a hitélet folytatása és az egymással való közösség megalkotásának kinyilvánítása volt: élet-válasz egy mesterségesen serkentett elsorvasztásra.

Hisszük és valljuk, hogy a világban felforgatott helyzeteket csak a Krisztustól megtanult higgadtsággal, szeretet-közvetítéssel és az üdvösséget látó jövőképpel lehet át- és túlélni. Száz év eltelte azt igazolja, hogy ha csak az odafelvalókkal törődve (Kol 3,2) tekintünk egymásra, akkor nem csupán mindent kibírunk, hanem példát is tudunk mutatni a világnak a békesség, a segítségnyújtás és a testvériség tekintetében. Ezt az üzenetet képviseljük egységes erővel most is, amikor a szomszédságunkban egy jelenleg is dúló háború világméretű és emberi életeket pusztító, kegyetlen hatásait kell megélnünk. Nemcsak együttérzés uralkodik most a bensőnkben, hanem ez ádáz helyzetet átélő tudat is, amivel imádságban visszük Isten elé a nyomorúságot szenvedő embertársainkat.

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma…” (JerSir 3,22) Isten bizonyosan tudja, hogy miért van még rajtunk kegyelme és áldása. Nem vitatjuk el a történelemben rögzült vétkeinket – amiért őszintén bűnbánatot tartunk Isten és az emberek előtt –, mindezek mellett azonban reménykedünk abban, hogy ez az elmúlt száz év és részünkről az abban tanúsított örökségőrzés és ápolás az Úrnak tetszően történt, akinek kegyelmét, jóindulatát és szeretetét – megmaradásunk során – szüntelenül érezhettük.

Szeretnénk a különböző nemzetű és nemzetiségű híveinkkel továbbra is úgy együtt élni egyházunkban, hogy a szeretet s az örök és közös cél felé való haladás útján mindig egységben legyünk Istennel és egymással. Ebben az irányban maradva, ha Pál apostol intelmét megfontoljuk, akkor eljuthatunk a küzdés és kitartás végére, a Krisztus által megígért fenséges ország küszöbére: „végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” (2Kor 13,11).

Grezsa István és Fazekas László

Pálóczi Czinke István-díj átadása

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata az egyházi közösség és a református identitás megerősítéséért munkálkodó életek elismerésére 2013-ban alapította meg az legmagasabb rangú elismerését, a Pálóczi-Czinke István-díjat.

A Zsinat azóta – a Zsinati Tanács előterjesztésére olyan hitvalló életeket tüntetett ki a díjjal, akik egész életpályájukkal, tanúságtévő tetteikkel igazolták az egyházi közösségnek, hogy egyedül a Krisztust követő értékrend alapozhatja meg e világban a mindenki által szomjúhozott igazságot.

A rangos díjat első alkalommal Csémy Lajos professzor kapta meg, 2017-ben Erdélyi Géza nyugalmazott püspök és Harm Jan Boiten holland nyugalmazott református lelkipásztor részesült. Két évvel később a Budapesten, a Hold utcai német ajkú gyülekezetben szolgáló Balog Zoltán lelkipásztornak, miniszterelnöki biztosnak, /jelenleg a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke/ adták át a díjat.

2022-ben Berkesi Sándor, Kossuth- és Liszt Ferenc díjas karnagy, főiskolai docens részesült az elismerésben.  A rangos elismerés idei évi odaítéléséről a tavasszal ülésező Zsinat döntött, s a kitüntetettek sorát gyarapítva a 2023. esztendőben a Pálóczi-Czinke István-díjat Grezsa István címzetes főorvosnak, nemzetmegtartó politikusnak ítélte oda.

Géresi Róbert és Grezsa István 

A díjazottat Géresi Róbert püspök méltatta, aki elmondta, hogy egy olyan személyt köszönthet, aki az orvosi hivatásából fakadóan a gyógyítást választotta. A hivatása mellé még többet is vállalt, a közjóért állt szolgálatba, hogy az egész nemzetközösség gyógyulásáért és épüléséért tevékenykedhessen.

Szívemig hatol a reformátusok nagylelkűsége

„Szeretnénk elismerésben részesíteni, amiért egyházunk és magyarságunk felnevelésében oly hathatós segítséget nyújtott az óvodaprogram kezdeményezése és életre hívása által. Köszönjük, hogy azok közé a magyarok közé tartozik, akik messzebb látnak és láttatnak a határköveknél. S azt is, hogy küzdött azért, hogy az álomból valóság legyen. Munkatársaival mindenben segített bennünket, s az eredeti tervezett 8-10 intézményből a program végén huszonnégy lett. Fogadja el tőlünk hálánk, szeretetünk, megbecsülésünk és elismerésünk jelképeként a Pálóczi Czinke István-díjat” – mondta Géresi Róbert püspök, majd Fazekas László emeritus püspökkel, Porubán Ferenc főgondnokkal és Fekete Vince volt főgondnokkal együtt átadta a díjat Grezsa Istvánnak.

Porubán Ferenc, Géresi Róbert, Grezsa István, Fazekas László, Fekete Vince

A díj átvétele után úgy fogalmazott, szeretné megköszönni, hogy ezen a keserédes ünnepi zsinaton elismerésben részesítették. „Ahogyan a szószéki szolgálatban is elhangzott, keserű ez az ünnep, mert az elszakíttatásból fakad, ugyanakkor jeles ünnep, azaz édes ünnep, mert évszázados élő bizonyítéka a hit és az önazonosság megőrzésének.”

Nem titkolta az sem, hogy megrendítő volt számára átvenni a díjat, amelynek két okkal magyarázott: „Az egyik, hogy szívemig hatol az a nagylelkűség, hogy a református egyház egy - pápistát - méltónak tart az elismerésre. A másik személyes. Az egész ünnepi istentisztelet alatt végig református édesanyámra gondoltam: ha itt ülne, milyen boldogan énekelné a zsoltárokat.”

Grezsa István

Majd egy Németh László gondolatot idézett: Egy rendszer sem tud önmagában egy népet megváltani, minden attól függ, hogy kik milyen ösztönökkel vezetik. Magyarázatként elmondta, hogy kezdetektől fogva ez az érzés volt benne, amikor a Felvidéken munkálkodtak. Úgy véli, az óvodaprogramot nem lehetett volna ilyen színvonalon végrehajtani, ha a lelkészekből és a gyülekezeti segítőkből hiányzik az az emberi minőség, amely nemcsak a jelenbe, de a jövőbe is mutat.

Végül sajnálatát fejezte ki, hogy száz év múlva nem ülhet itt, a lévai református templomban, hogy meghallgathassa mit végeztek ezzel a huszonkét óvodával és oktatási intézménnyel. Hogy ez a makacs hit kitartása, amely hitünket, anyanyelvünket és kultúránkat védi, akkor is jövőt tudjon mutatni”.

Balog Zoltán református püspöknek, a Generális Konvent ügyvezető lelkészi elnökének az emlékzsinati ülésre küldött levelét levelét Kassai Gyula lelkipásztor olvasta fel.

A bátorság és a hűség megindító példája

Balog Zoltán református püspöknek, a Generális Konvent ügyvezető lelkészi elnökének az emlékzsinati ülésre küldött levelét levelét Kassai Gyula lelkipásztor olvasta fel.

„Ünnep ez a mai nap, ha nem is örömünnep. Arra az alkotmányozó zsinatra emlékezünk, amikor az elődök létrehozták a Trianon utáni felvidéki reformátusság törvényileg szabályozott egyházának fundamentumát” – összegezte bevezetőjében az emléknap lényegét Balog Zoltán, majd rámutatott arra, hogy bár az akkori államhatalom nem ismerte el a református zsinat határozatait, mégis olyan lelki-, szellemi- és morális alapot jelentett a lévai zsinat, ami az öntudatos reformátusság szimbólumává lett. Nem pusztán református egyháztörténeti, hanem magyar történelmi esemény, ami a bátorság és a hűség megindító példája az utókor számára.

Majd úgy fogalmazott, hogy itt, ahol a magyarok református egyháza képes volt utat törni magának, a megmaradáshoz szükséges az elkötelezett hűség. Mi, magyarországiak hálásak vagyunk e példáért: a kitartásért, az elköteleződésért és azért a szenvedélyért, mellyel közösségünket, intézményeinket megtartják és gyarapítják. Hálásak vagyunk, hogy együtt gondolhatunk egészként a magyar nemzetre, odafigyelve az egyesrészekre.

Végül Balog Zoltán református püspök levelében Isten áldását kívánta a felvidéki református egyházra és minden olyan közösségre, akik a mai, Krisztustól távolodó, sokszor zűrzavaros világban képesek megtalálni azt a keskeny ösvényt, amelyen járnunk érdemes.

Az emlékzsinat templomi része a 105. zsoltár és a Nemzeti imádság eléneklésével, valamint Géresi Róbert püspök áldásával fejeződött be. Kassai Gyula lévai lelkipásztor az emlékező zsinat végén megköszönte a lehetőséget, hogy 100 év elteltével mi lehetünk azok a tanúk, akik megemlékezhettünk egyházépítő elődeinkről ugyanott, ahol a hit és az élet folytatása mellett döntöttek egy egyházi közösségben.

Nyomokat is hagynunk kell magunk után

„Kivételes kegyelmi pillanat az, amikor egy – az időben mérve is – kerek évfordulót élhetünk meg. Ez kifejezésre juttatja nekünk nem csupán azt, hogy Isten történelmet alkotva is képes minket elkísérni utunkon, hanem azt is, hogy időközönként meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk a múlton – összevetve a jelenünkkel –, mert csak az annak eredményéből leszűrt bölcsességgel érdemes továbbhaladnunk az elkövetkezendők felé” - hangsúlyozta a templom melletti kertben Erdélyi Pál zsinati képviselő.

Majd arról beszélt, hogy időközben nyomokat is hagynunk kell magunk után, tudatosítva azt, jönnek majd utánunk is új építők, akik lábát arra felé fogja vinni az út, amerre mi tapostuk ki a számukra. …ha méltatni fogják a mi utunkat arra, hogy azon haladjanak… Tegyünk arról, hogy méltassák. Ezt csak Krisztus alapjára építkezve érhetjük el, ahogyan azt a száz évvel ezelőtti elődeink is megtették a mi számunkra.

„Egy időkapszulába zárt nyomot és üzenetet kívánunk magunk után hagyni a soron következők számára, mely legyen intő vagy éppen okító tanulság majd nekik a mi XXI. századunkból. Az időkapszulát azzal a jegyzőkönyvezett meghagyással helyezzük el e templom előtt, hogy annak felnyitására csak a 2123. június 17-én élők, hitvallók és emlékezők lesznek majd jogosultak. Addig pedig Isten adjon békességet, életderűt és az üdvösség felé vezető haladást a világra” – összegezte az időkapszula lényegét Erdélyi Pál.

Majd ismertette az időkapszula tartalmát, amely három részből áll: a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház részéről a Zsinat által elfogadott emléknyilatkozat eredetije, egy centenáriumi hitvalló imádság és a Krisztussal kötött szövetségünk kristályba vésett emlékjele;

a Barsi Református Egyházmegye részéről Mátyás Lajos nyugalmazott esperes által a Barsi Református Egyházmegye templomairól készült képeinek a fénykép-összeállítása, Barsi Református Egyházmegye címere és a Barsi Református Egyházmegye Közgyűlése alkotó tagjainak a listája került;

a Lévai Református Egyházközség részéről pedig egy gravírozott üveg a lévai egyházközség címerével és jelmondatával ellátva; egy nyilatkozat a Lévai Református Egyházközség és leányegyházközségei lelkészeinek, gondnokainak és presbitereinek aláírásával; valamint egy Léva 100 című, többoldalas képösszeállítás a lévai gyülekezet életéről.

Az időkapszulát jelző fedőlapon a következő szöveg olvasható magyar és szlovák nyelven: >>A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház az 1923. június 17-én, a lévai református templomban megtartott alkotmányozó zsinat századik évfordulóján ülésezett Zsinatának az emlékköve. „Újra felépítlek téged, és felépülsz…” (Jer 31,4a) Léva, 2023. június 17.<<

Az időkapszulát Géresi Róbert püspök, Porubán Ferenc főgondnok, Révész Tibor esperes és Kassai Gyula lelkipásztor helyezte el. 

Fordítsd a mi szívünket önmagad felé

Az időkapszulába helyezték el Géresi Róbert püspöknek az emlékzsinat alkalmából írt imádságát: „Áldunk téged a megtartatásért. Magasztalunk, amiért kegyelmedet, szeretetedet és jelenlétedet láthatjuk meg a történelmi visszatekintésben, hiszen Te vagy az, aki átfogod és irányítod mindenek alakulását. Így volt ez már az ősatyák korában, az apostolok, az első gyülekezetek, majd a reformátorok és hitvalló őseink idejében is. Még a nehézségeket és próbákat is a tieid javára tudtad fordítani. Így köt össze és ível át a Te kegyelmed népeken, nemzeteken, kultúrákon és az emberek által alkotott határokon. Jézus Krisztus érdeméért gyermekeddé fogadsz minden hozzád térő bűnöst, Szentlelked és Igéd által munkálkodsz közöttük, és bekapcsolod őket országod építésébe.

Köszönjük, hogy a teremtett világnak e kicsiny szegletében is így munkálkodtál és munkálkodsz miközöttünk is. Áldunk téged, hogy bármilyen helyzetben is volt itt a te néped, fél évezrede anyanyelvünkön volt elérhető és hallgatható Igéd, mely életeket változtatott meg és adott sokaknak reménységet. Így köszönjük most meg neked hitvalló elődeinket, akiknek élete példaként állhat előttünk. Áldunk téged, amiért e közösségbe bennünket személyesen is elhívtál, kegyelmedben részesítettél, és így reménységgel tekinthetünk a jövő felé.

Ugyanakkor bűnbánattal is állunk most előtted, amiért sokszor megfeledkezünk jóságodról; a hitben való épülés helyett elsorvadunk; vagy épp a világi csábításoknak köszönhetően hátat fordítunk a megértett igazságnak. Fordítsd a mi szívünket önmagad felé, hogy egyedül Tebenned tudjunk bízni, szentelj meg mindannyiunkat! Légy velünk a jelenben, és vezess minket arra, hogy az üdvösségünket várjuk, mely Jézus Krisztusban adatott nekünk.

Légy családjainkkal, szeretteinkkel, református egyházunkkal, intézményeinkkel, népünkkel, és kérünk, a keresztyén hitet erősítsd ebben a világban. Küldj munkásokat az aratásba. Imádkozunk, hogy Te légy a betegek gyógyítója, a gyászolók vigasztalója, a gyermekek oltalmazója. Hozd el a békét ebbe a világba. Szentlelked ereje adjon növekedést a hitben, reményben és szeretetben. Krisztusért, a mi Megváltónkért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.” 

Az emlékzsinaton tiszteletét tette többek között Molnár János főgondnok, a Magyarországi Református Egyház – mint az egyházunk területét egykoron származtató egyház – Zsinatának világi elnöke, Bogdán Szabolcs János püspök és Bara Lajos főgondnok a Királyhágómelléki Református Egyházkerületből, Juhász György, a Selye János Egyetem rektora, Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete és felesége dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja és Grezsa István Grezsa István címzetes főorvos, nemzetmegtartó politikus.

zsinati képviselők

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László