Ez azt jelenti, hogy még a zsinat előtt megkapták az anyagot az egyházkerületek és az egyházmegyék, és mindenki hozzáfűzhette véleményét, elmondhatta módosító javaslatát. Ezeket a beérkezett észrevételeket az egyes törvények előterjesztői összegezték, tehát egy rendszerezett tárgyalási anyag került a zsinati atyák elé. Igazából az 1904 és 1907 közötti budapesti zsinaton elfogadott törvénytárat vették alapul, és azt dolgozták át, applikálták a csehszlovákiai viszonyokra.

Egyetlen új törvénytervezet készült, amelyet Sörös Béla losonci lelkész dolgozott ki, ez az úgynevezett belmissziós törvény volt. Valójában nemcsak a református misszióról, hanem a magyar közösségek megmaradásáról, kulturális művelődéséről is szólt ez a törvény. Ennek nyomán indult meg tájainkon a vasárnapi iskolák, a bibliaórák, a gyülekezeti körök és a vallásos esték gyakorlata.

Sörös Béla

Ám mielőtt belenéznénk a zsinat munkájába, foglalkozzunk a zsinatnyitó istentisztelettel is. A Konvent Pálóczi Czinke István püspököt, konventi elnököt kérte fel az igehirdetés szolgálatára. A templomi alkalom a 90. zsoltár 1. versének éneklésével kezdődött, majd a 370. dicséret 1–2 verseit énekelte a gyülekezet: „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket épen...”. Majd Balogh Elemér dunáninneni püspök olvasta fel Péter 1 levele 5. fejezetéből az 1–11. verseket.

A lekció elhangzása után az ünneplő gyülekezet a 162. dicséret 7. versét énekelte: „Prédikáltasd szent igédet, felséges Isten…”. Pálóczi Czinke István inkább komor, mint ünnepi tekintettel kulcsolta össze kezét a szószéken, s megvárta míg elhal a felálló gyülekezet moraja, majd belekezdett az imádságába:

„A babiloni vizek mellől jöttünk hozzád Istenünk, s mint szomorú füzek, borulunk zsámolyodhoz, ő örök Igazság! Hasson fel hozzád a mi könnyes imádságunk. Forró sóhajtások, lelkünknek ez elszaggatott darabjai szállnak trónod elé: hallod-e? látod-e? Egy nemzet lelke az, mely vétkezett ellened s most keresi az utat, melyen visszatérhet hozzád, atyai szívedhez, örök jóságodhoz. Látod-e? Szánod-e?

Óh, mindig szántad, mindig. Az első perctől kezdve. Mikor kilépett az atyai hajlékból. S egyre jobban távolodott tőled; neked fájt legjobban. Tudtad, hogy visszatér, hogy a nyomorúság visszahajtja hozzád: de előre láttad sok szenvedését is, megaláztatását, könnyes éjszakáit, önmagával való tusakodásait. És szántad, mert szeretted. Most itt sír lábaidnál és nem mer a szemedbe nézni. Óh, hajolj le hozzá, s emeld fel szívedhez! S a Krisztusban megmutatott örök szerelmedből fogadd vissza Atyánk a te megalázott bűnbánó népedet, Ő érte, Fiadért, a mi Megváltónkért! Ámen.”

Az igehirdetése is legalább ennyire drámai hangú és igei tisztaságú volt. Az emmausi tanítványok történetét (Lk 24,13–32) vette alapigének, s ezzel kezdte: „Úgy jártak, mint mi, Testvérem. Álmodtak szépet, gyönyörűt szabad hazáról, független nemzetről, tengertől tengerig terjedő birodalomról. Egy nemzet messiási várakozása, ezeréves álma fog édes valósággá válni. Mi azt hittük, hogy ő fogja Izráelt megszabadítani. Ez a gyönyörűséges álom szertefoszlott, mint a köd.”

 Pálóczi Czinke István

S a püspök szavaiban benne volt Trianon szívfacsaró fájdalma, a kisebbségi lét néhány éves keserű tapasztalata, és mindaz a felgyülemlett keserűség, ami az elszakított területek magyarjainak szívében összegyülemlett. Ám az igehirdetés egy adott pontján megváltozott a püspök hangja. „»Pedig mi azt hittük.« Hát nem jól hittétek, testvéreim! A Krisztus a ti alaptalan várakozásotokat már akkor elutasította, mikor megharcolta nagy harcát a kísértővel ti értetek; mikor az arany korona helyett a töviskoronát választotta.

»Pedig mi azt hittük.« Mi jogon? Azon a szent jogon, hogy »megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt«. Nem, testvér, a bűnhődés, a szenvedés csak most kezdődik. Megy a világ ismét az emmausi úton, a csüggedés útján, kábult fővel, megriadt lélekkel, szomorú ábrázattal. Nem! Nem a keresztyénség csődje ez testvéreim, hanem a keresztyéntelenségé, a modern civilizációé. Nincs ehhez a Krisztusnak semmi köze. Az önimádó felvilágosodás bukása ez, mely elhitette a tökéletlen emberrel, hogy nincs szüksége megváltóra, mert ő immár magamagának a megváltója.

Ma nem az a legnagyobb szerencsétlensége Európának, hogy politikailag összeomlott, hanem hogy a lelki világa is összeomlott, hogy rászakadt az ég is. Az emberiséget egyetlen nagy elhatározás mentheti meg csupán, mint már kétszer is megmentette: meg kell indítani a harmadik nagy reformációt, most már nem az egyházét, hanem a lelkekét. Az új reformáció zászlajára csak egy szól lesz írva. Óh, nem a szabadság, nem az egyenlőség, amelyekért már annyi vér ömlött hiába, s annyi igazságtalanság követtetett el, hanem csak az az egy: Testvériség!

Akárhogy háborogtok, akárhogy keseregtek most, akárhogy kárhoztatjátok, sőt káromoljátok a Krisztust: a végső győzelem mégiscsak azoké lesz, akik nem a fegyverben, de a Krisztusban, nem a gyűlöletben, de a szeretetben a legerősebbek. Értitek testvéreim? Ő él! És a pokol kulcsa is nála van. Tehát van feltámadás a halálból, van kiszabadulás a pokolból, virradat az éjszakából. De Krisztus nélkül nincs megváltás, szenvedés nélkül nincs megdicsőülés! Ámen.”

Az istentisztelet után megnyílt a zsinat. A csehszlovák kormány részéről dr. Szlávik György kormánybiztos üdvözölte az atyákat, és ismertette a kormány elvárásait. Nevezetesen: a református egyház legyen mindenben különálló és független a Magyarországi Református Egyháztól; egy egyháztestet alkothatnak a kárpátaljaiakkal, biztosítson az egyház teljes egyenjogúságot és képviseletet a szlovák reformátusoknak, a teológusképzés terén függetlenítse magát az egyház a magyarországi teológiáktól, és minden döntésénél tartsa tiszteletben Csehszlovákia alkotmányát és jogrendjét. A zsinat ezután üdvözlő táviratot küldött Masaryk elnöknek Prágába.

Az érdemi munka a megválasztott szakbizottságokban folyt, ott egyeztették az egyes törvénytervezeteket, amelyekhez kizárólag írásos módosításokat lehetett beadni. Június 18-tól 25-ig minden ülésnapról külön jegyzőkönyvet vettek fel, és minden nap azzal kezdődött, hogy felolvasták és elfogadták az előző munkanap jegyzőkönyvét.

Amikor a bizottságok befejezték az egyeztető munkát, és letárgyalták a 8 törvénycikkből álló, mintegy 200 oldalas törvénytárat, akkor került sor a végszavazásra. A törvénytár után még volt néhány egyéb tárgypontja is a zsinatnak, mint pl. a szlovák egyházmegye kérdése, a lelkészképzés ügye, a lelkészek állampolgársága, az elemi iskolák fenntartása vagy új énekeskönyv kiadása.

Minden napirendi pontban megszületett a döntés. Végül a hetedik munkanapon, június 25-én sor került a törvénytár elfogadására. A zsinati jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen a napon „11 óra 20 perckor Pálóczi Czinke István püspök buzgó hálaadó imádságával, s e gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésével a zsinat első ülésszaka bezáratott”.

Masaryk elnök, illetve a prágai elnöki iroda válaszolt a zsinattól kapott dísztáviratra. Csakhogy mire megjött Lévára a június 21-én keltezett válasz, addigra a zsinatot már berekesztették, s az atyák hazautaztak.

Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának oktatója

(folytatjuk)

Fotó: archív