Idén emlékezünk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház megalakulásának 100. évfordulójára, az 1923. június 17-én megnyílt lévai zsinatra, ahol eleink kimondták, hogy létrejött a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház.

Korábban nem volt ilyen református egyházi formáció, hiszen a Felvidék reformátussága 400 éven át élt a dunántúli egyházkerület, a tiszáninneni egyházkerület és a tiszántúli egyházkerület északi részében. Ezeket a régiókat metszette le 1920-ban a trianoni határ, mintha levágta volna az egyházkerületek „kalapját”. Ám nem itt indult el a mi sajátos történetünk.

Az I. világháború végén már érezhető volt, hogy nagy változások várnak Közép-Európára. Részben a pánszláv összefogásnak köszönhetően, részben pedig az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország megtörése miatt a győztes (antant) hatalmak szó nélkül elviselték, hogy egy nem létező ország hadserege – a csehszlovák légiósok – területeket foglaljon el Magyarország északi részén.

Csehszlovákiát 1918. október 28-án kiáltották ki, s hetekkel később a cseh legionisták már számos magyar településen át is vették a hatalmat. Pozsonyt 1919. január 1-én vonták „csehszlovák ellenőrzés” alá. Tavasszal Losoncon már a szlovák tanfelügyelő bele is kötött a református iskola tanítóiba, és elbocsátással fenyegette őket.

A református egyház vezetői érezték a változás szelét, de nem akarták elfogadni, pontosabban képtelenek voltak elhinni, hogy egy ezeréves államot így meg lehet csonkítani... Révész Kálmán tiszáninnei püspök 1919 szeptemberében kassai hivatalában találkozott Štunda István minisztériumi tanácsossal, aki tájékoztatta a püspököt, hogy mit vár el Csehszlovákia a református egyháztól.

Érdekes lehetett ez a találkozó, mivel Štunda korábban a püspök segédlelkésze és titkára volt, de Csehszlovákia megalakulása után letette lelkészi szolgálatát, és munkát vállalt a pozsonyi minisztériumban. Elmondta a püspöknek, hogy a csehszlovák állam elvárja a reformátusoktól, hogy 1. alakuljanak önálló egyházzá, 2. a lelkészek és tanítók tegyenek hűségesküt a csehszlovák államra, 3. alakítsanak ki az egyházban egy szlovák egyházmegyét a szlovák ajkú gyülekezetek számára és 4. szakítsanak meg minden kapcsolatot Magyarországgal és a Magyarországi Református Egyházzal.

Révész püspök határozottan válaszolt: a békeszerződés aláírásáig és ratifikálásáig ő bizony nem tárgyal a megszálló csehszlovák hatalommal. De eljött 1920. június 4-e, és Párizs mellett aláírták a trianoni békediktátumot: Csehszlovákia léte definitív valóság lett. Révész püspök 1920 őszén áttelepült Miskolcra.

A lévai zsinat résztvevői

A Dunántúlon is hasonló helyzet alakult ki, csakhogy innen – Komáromból – Németh István dunántúli püspököt a csehek egyszerűen kitoloncolták. Itt maradt az elcsatolt területek reformátussága vezető nélkül. A háború utáni kaotikus időkben nem voltak egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések, nem igazán működött az egyházi közigazgatás. Gyülekezeteink és iskoláink azonban éltek és szolgáltak.

A két püspök két megbízottat hagyott hátra az elcsatolt területeken: a Dunántúlon Patay Károly alsószecsei lelkész, barsi esperes volt a megbízott, a tiszáninneni kerület elcsatolt részében pedig Pálóczi Czinke István püspökhelyettes, rimaszombati lelkipásztor. Igazából ők kezdték meg a „szervezkedést”.

1920 decemberében megalakult a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület, és meg is tartották a tisztújításokat. Pálóczi Czinke István lett a püspök és Lukácsi Géza rimaszombati bankár a kerületi főgondnok. Dunántúlon kicsit más volt a helyzet. Itt a lelkészek nem voltak közös nevezőn az önállósulás kérdésében.

A barsiak támogatták a megalakulást, míg a komáromi egyházmegye nem. Ám 1921 januárjában egy gyorsan összehívott kerületi közgyűlésen úgy alakultak az erőviszonyok, hogy szavazategyenlőség alakult ki a „megalakulás” és a „nem megalakulás” pártiak között, s ilyenkor az elnök szavazata dönt.

Patay Károly elnök a megalakulásra szavazott. Így született meg a Dunáninneni Református Egyházkerület. Itt is kiírták a választásokat, s 1921 júniusában megtörtént az új püspök, Balogh Elemér pozsonyi lelkipásztor és Szilassy Béla főgondnok, losonci földbirtokos hivatali beiktatása. 1918 és 1938 között Kárpátalja is Csehszlovákia része volt, ám a hajdani tiszántúli egyházkerületből kiszakított kárpátaljai egyházkerület csak 1923-ban alakult meg.

Csehszlovákia úgy tekintett a református egyházra, mint egy nem megbízható magyar szervezetre, és így is viszonyult egyházunkhoz. A három kerület vezetéséből összeálló konvent hiába kérte a kormányt, hogy az állam részesítse egyenlő elbírálásban a református egyházat a többi felekezettel, ez soha nem történt meg.

1919-re és ’20-ra egyetlen fillér állami támogatást sem kaptak a lelkészek és tanítók. Az egyház csak töredékét kapta annak az összegnek, amit a többi felekezet kapott a működéséhez. Intézményeinket nem ismerte el az állam, és így nem is járult hozzá a fenntartásukhoz. Viszont: egyházi iskolákat bezáratott, tanítókat elbocsájtott, lelkészeket kiutasított, és szorongatta, kiéheztette az egyházat.

Kikényszerítette az állam, hogy azt a bizonyos négy feltételt, amit még Štunda Istvánon keresztül üzent meg Révész püspöknek, azt betartsa az egyház. A lelkészek és tanítók letették a hűségesküt, mert különben nem kaptak állampolgárságot és semmiféle állami juttatást. A szlovák egyházmegye kereteit kialakította az egyház, de a szlovák gyülekezetek nem léptek, és nem szerveződtek egyházmegyévé.

Megszakadtak a kapcsolatok Magyarországgal, s ennek következtében meg kellett oldani a saját lelkészutánpótlás és tanítóképzés biztosítását. Így jött létre 1925-ben Losoncon a Theologiai Szeminárium és 1935-ben Komáromban a Református Tanítóképző. És a megalakulás is megtörtént 1923 júniusában, amikor a lévai zsinat kimondta egyházunk megalakulását, és elfogadta egyházunk törvénytárát.

A zsinat előtt mindhárom egyházkerületben lezajlottak a választások. Ez volt egyébként a harmadik nekifutás, hogy zsinatot tartson egyházunk. 1921-ben nem kapott engedélyt az egyház zsinattartásra, 1922-ben már megvolt az állami engedély, de nem volt rá pénz.

Az egyház az államtól kért anyagi támogatást, de a kérelemre Pozsonyból még csak nem is válaszoltak. Jött azonban egy ultimátum: ha 1923. június 30-ig nem tart zsinatot az egyház, akkor az állam minden csöpögő pénzcsapot elzár. Világossá tették, hogy a református lelkészek még családi pótlékot sem fognak kapni.

Ilyen előzmények ismeretében gyűltek össze Léván zsinattartásra az atyák. A megválasztott 37 képviselőből 34 jelenlétében 1923. június 17-én, 10.00-kor, istentisztelettel kezdődött a zsinat a lévai református templomban.

A Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház három egyházkerületének választott vezetői és képviselői, a lévai zsinat tagjai

A dunáninneni egyházkerületből:

Balogh Elemér püspök

Szilassy Béla főgondnok

Patay Károly esperes

Tóth Kálmán esperes 

Gyalókay László egyházkerületi főjegyző (Bihary Kálmán esperes, pótképviselő helyettesítette)

Sörös Béla egyházkerületi aljegyző

dr. Mohácsy János ügyvéd

dr. Kersék János ügyvéd

dr. Gaál Gyula nyugalmazott polgármester (Füssy Kálmán világi pótképviselő helyettesítette)

dr. Kiss Jenő ügyvéd

Kovács Alajos tanító

A tiszáninneni egyházkerületből:

Pálóczi Czinke István püspök

Lukács Géza főgondnok

Idrányi Barna esperes

Péter Mihály egyházkerületi tanácsbíró

Réz László egyházkerületi főjegyző

Szűcs István esperes

Búzi Márton esperes

Oláh Péter egyházkerületi tanácsbíró

Pataky Pál egyházkerületi aljegyző

Szalay László egyházmegyei gondnok (nem tudott részt venni a zsinaton)

Tornallyay Zoltán egyházmegyei tanácsbíró

dr. Patay György egyházmegyei gondnok (dr. Rácz Lajos nyugalmazott táblabíró, világi pótképviselő helyettesítette)

dr. Kovács László ügyvéd

dr. Baksay Dezső ügyvéd

dr. Halmy István törvényszéki bíró (dr. Katona László ügyvéd, világi pótképviselő helyettesítette)

dr. Óváry Pál egyházmegyei tanácsbíró (Stepán László egyházkerületi világi főjegyző, pótképviselő helyettesítette)

Vass Ádám tanító

A kárpátaljai egyházkerületből:

Bertók Béla püspök

György Endre főgondnok (nem tudott részt venni a zsinaton)

Biky Ferenc esperes

Komjáthy Gábor esperes

Sütő Áron egyházkerületi főjegyző

Bary Gyula lelkész

dr. Polchy István egyházmegyei gondnok (nem tudott részt venni a zsinaton)

Egry Ferenc egyházmegyei gondnok,

dr. Komáromy Lajos egyházkerületi világi főjegyző

dr. Korláth Endre világi tanácsbíró

Molnár Ferenc tanító

Fotó: archív

(folytatjuk)

Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának oktatója