A Szeretethíd – Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok idén 2023. május 19–20-án kerülnek megrendezésre, a felvidéki megnyitó szervezési okokból 12-én került megtartásra Tanyon az Adm. M. A. de Ruyter Napközi Otthonban.

Az intézmény dolgozóin és kliensei úgy döntöttek, hogy a Szeretethíd keretén belül péksüteményeket és igés kártyákat készítenek, csomagolnak és adnak át a Tanyi Református Gyülekezet idős tagjainak. Ehhez a tevékenységhez csatlakoztak a diakóniai központ munkatársai.

„Az elmúlt években a felvidéki megnyitók alkalmával megmutattuk, hogy a közösségi összefogásban lehet templomudvarokat vagy iskolakerteket szebbé tenni. Idén a Szeretethíd egy másik arcát, ha úgy tetszik másik pillérét láthattuk, amely megmutatta, hogy kisebb közösségben is ugyanolyan szeretettel tud épülni." – mondta Haris Szilárd diakóniai lelkész, kifejezve háláját a tanyiaknak. Az intézmény kliensei – fiatalok és idősek együtt – asszisztált foglalkozásokat és fejlesztő feladatokat végeznek a két munkatárs Csécs Ildikó és Farkas Viktória vezetésével. A különféle akadályozottsággal rendelkező személyek közül többen már a sokadik alkalommal vesznek részt a Szeretethídon, de a segítők elmondása szerint most különös izgatottsággal készültek a megnyitóra.

A program 10 órakor kezdődött, amikor Csík György, a tanyi gyülekezet lelkipásztora, köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Görözdi Miklóst, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperesét, Horváth Andreát, a felsőpatonyi kézműves pékség vezetőjét, akik a program felvidéki védnökei.

Az esperes rövid áhítattal nyitottam meg a programot. Nyitóbeszédében kiemelte, hogy az egymás iránti szeretet ma is felismerhető a világban, sőt, kitűnik és kérdésekre ösztönzi a nem hívő embert is. A Szeretethíd programjának egyik célja tehát, hogy betöltse Jézus mondatát: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13,35)

A szavak után – program mottójának megfelelően (Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valósággal. 1Ján 3,18) – a szorgos kezek tésztát gyúrtak, mások színes papírból csíkokat vágtak. Valóban látni lehetett, amint a segítettek, maguk is segítővé válnak.
Ezután, míg a tészta kreálmányok a sütőben sültek, addig a fővédnökök elmentek az alistáli református templomba, a pódiumbeszélgetés helyszínére, ahol addigra már összegyűltek az alistáli református alapiskola felsőtagozatos diákjai. A beszélgetés szinte törvényszerűen a kenyérsütés és a pékség-szakma egyes fortélyai felé terelődött, hiszen Horváth Andrea hivatása pék. Elmondta, hogy a kézműves kenyér és az ipari technológiával készült kenyér közti különbség az, hogy az előbbit kezek fáradságos munkával készítik, míg az utóbbi emberi beavatkozás nélkül készül el. A kenyér mellett utalt a kovász fontos bibliai jelentésére is: „A kenyeret a kovász keleszti meg. A Szentírás nagy igazságot mond, amikor azt kéri tőlünk, hogy olyanok legyünk a világban, mint a kovász. A kovász indítja el a kelési folyamatot és tárolja az ízvilágot. Illetve az is igaz, hogy a kovász egy óra alatt a duplájára növeli a térfogatát."

Horváth Andrea – aki korábban Pozsonyi Református Egyházmegye főjegyzőjeként és zsinati pótképviselőként is szolgált egyházunkban – a szlovákiai pékek csapatának tagjaként díszmunkáival is dicsőíti Istent és bizonyságot tesz Istenbe vetett hitéről, melyekkel nemzetközi versenyen is részt vett.

A végén a gyerekek is a beszélgetés résztvevőivé váltak.

A foglalkoztatottak a következő napokban adják át szeretetcsomagjaikat a gyülekezet tagjainak.

Haris Szilárd, intézeti lelkipásztor