Ézs 38 és Lk 13,6–9
(ÚSZ) „Hátha terem jövőre" (9)! Néha könnyedén lerázzuk a port a lábunkról (Lk 9,5), mert úgy érezzük, már mindent megtettünk, már nincs miért próbálkozni. És van olyan is, hogy újra és újra nekifeszülünk a feladatnak, mert a számunkra kedves dolgokat nehezen engedjük el. Jézus magatartását viszont úgy jellemezném, hogy ő ad egy újabb esély. De vajon lehet-e az idők végezetéig alkudozni vele? Nem ártana felismernünk, hogy – a lemondás és túlpörgés helyett – van, amit egyszerűen csak le kell tennünk a kezébe, és engedni, hogy ő formálja, vagy pihentesse, vagy kidobja. Hitünk próbája, hogy engedjük-e, minden úgy legyen, ahogy ő akarja!
Fohász: Drága Uram, hajlamos vagyok azt hinni, hogy bizonyos dolgok léte vagy nem léte tőlem, az én szándékomtól, az én akaratomtól függ. Segíts felismerni, hogy a végső döntést mindig Te hozod meg. Erősítsd hitemet, hogy kezedből elfogadjam azt is, amit máshogy szerettem volna, mint Te. Ámen.