Az Élesztő csütörtöki napján Bolyki László, a Biatorbágyi Keresztyén Testvér Gyülekezet igehirdetője ismét Mózes első könyvének 28. fejezete alapján szólt a hallgatósághoz.  „Térjünk vissza a létrához, amely menny és föld között áll és a rabbinikus irodalom szerint ott ér földet, ahol a világ köldöke van. Ahhoz, hogy megértsük, hogy gondol ránk Isten, be kell látnunk, hogy mi sokszor félreértelmezzük Őt” – a főelőadó ehhez Jákob és a 21. század istenképének ismertetésével nyújtott segítséget.

Nem értjük

Jákob célja sokáig az volt, hogy másodszülöttsége ellenére is megszerezze az atyai áldást és első lehessen, de életére és döntéseire kihatottak a rossz családi minták. Szülei, Izsák és Rebeka házassága nem volt jó, nem bíztak meg egymásban és az intimitás is hiányzott a kapcsolatukból. Rebeka tudta, hogy kisebb fiáé lesz az áldás, de úgy tűnik férje nem foglalkozott ezzel – talán azért, mert felesége nem szólt neki, de sokkal valószínűbb, hogy tudott róla, csak máshogy képzelte el. „Az ebből fakadó összes konfliktus egyetlen pillanatban robbant ki: az apa rájött, hogy becsapták, Ézsau megölné az öccsét, a szülőknek pedig rá kell döbbeniük, hogy rosszul nevelték a fiaikat – emlékeztetett Bolyki László. – Mindent megoldott volna, ha őszintén beszélnek egymással az ígéretekről, és könnyű is elképzelnünk, hogy mi mennyire másképp csináltuk volna, de higgyétek el, nem értették volna. Miért? Mert sokszor mi sem értjük.”

Jákob számára nem maradt más lehetőség, mint a menekülés az ismeretlenbe annak terhével, hogy nem tudta, valaha hazatérhet-e még. Ebben a nyomasztó helyzetben látta álmát, majd a következő reggelen fogta a követ, amelyen alud, felállította szent oszlopként és elnevezte a helyet Bételnek. „Majd tett egy fogadalmat, amelyből egyértelműen látszik, hogy nem értette meg, mi történt vele – hívta fel a figyelmet az előadó. – Az Úr megígérte, hogy neki adja a földet, amelyen fekszik, visszavezeti otthonába és általa nyer áldást a föld minden nemzettsége. Ő pedig elkezdett feltételeket szabni…” Isten nem szidalmazta azért, amit addig tett, nem vonta felelősségre, egyszerűen élete legmélyebb pontján megszólította: „Jákob egész életében azért küzdött, hogy az akkor megígért áldásokat elnyerje, de addigra már ki se látott terhei és bűnei mélységéből – és akkor Isten egyszerűen ígéretet tett neki.”

Nincs ha

Jákob ezt az egész helyzetet saját istenképén keresztül szemlélte, és összesen öt feltételt szabott ahhoz, mikortól kezdve lesz Isten az istene. „A mai napig él bennünk a pogány istenképek lenyomata és az a félreértés, hogy nekünk kell felfelé mászni a létrán, hogy elérjük Istent. Azt képzeljük, ennek vannak bizonyos feltételei, amelyeket teljesítenünk kell: akkor leszünk áldottak, ha kiharcoljuk, akkor érdemlünk meg bármit, ha mind jobbak és jobbak leszünk. Mindig van egy »ha«, amiért küzdenünk kell” – magyarázta Bolyki László, majd hozzátette: „Azért van mindez, mert nem értjük, ki áll a létra tetején. Az, aki a hibás, bűnös Jákobank azt tudta mondani, hogy megáldja, nem úgy gondolkodik, ahogy mi!”

Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy Jákob családjának történeteiben látjuk a hibákat és a tragédiákat, de ők akkor is kiválasztottak voltak, akiknek az életén keresztük megmutatkozik Isten kegyelme – amelyet még ma sem értünk. „Jézusnak is fájt, hogy megannyi alkalommal próbálta összegyűjteni népét, de nem ismerték fel a meglátogatás idejét és félreértették a csodáit. Ő teljesítette be az ősi próféciákat, olyan csodákat tett, amelyeket csak a Messiás tehetett meg. De ezekből a legtöbbször csak a csodákat vesszük észre, nem értjük meg, miről is szóltak. Isten jeleket tesz csodáival, ez ne felejtsük el!” – folytatta Bolyki László.

Nincs feltétel

Az előadástartó a résztvevők szívére helyezte, hogy fel kell ismerni a valódi kapcsolatunkat Istennel: „Nem akkor jön az áldás, ha tökéletesek vagyunk. Az Istennel való kapcsolat nem morális, hanem tulajdonjogi kérdés. Nem feltételes, úgy szeret bennünket, ahogy a szülő a gyermekét. Akárki vagy, Isten szeret téged, mert a gyermeke vagy. Ha ebben a szeretetben megnyugszol, a terhek és bűnök gombóca lassan olvadni kezd!” Jákob az ókori szokások szerint járt el, az akkori vallási tradíciókban élt, de sokszor még mi sem lépünk ki ezek közül a keretek közül és győzedelmesek, kiválóak elsők szeretnénk lenni. „Pedig a Szentírás azt mondja, csak akkor érthetjük meg a kegyelmet, ha elfogadjuk saját tökéletlenségünket – akkor érkezik el hozzánk a menny kapuja. Ha ide nem érkezel meg, nem tudsz Istennel járni” – foglalta össze Bolyki László.

Farkas Zsuzsanna

fotó: Nagy Emese, Szarvas László