„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – Weöres Sándor jól ismert sorai időről időre emlékeztetnek arra a vertikális irányra, amely meghatározza az életünket, azonban mégsem a teljességről szólnak. „A kereszt az a csodálatos forma, amelyben megjelennek kapcsolataink. A függőleges irány Isten és ember kapcsolatát szimbolizálja, még a vízszintes az ember és ember kapcsolatát – e kettő elválaszthatatlan” – fogalmazott Bolyki László igehirdető, zenész a szerda délelőtti főelőadás kezdetén.

Bevezetésként elmondta, előadásaiban nem elsősorban a keresztről szeretne beszélni, hanem annak egy ősképéről, Jákob lajtorjájáról. Azonban ez a történet sem azon az éjszakán kezdődött, amikor Jákob élete egyik legmélyebb pontján álmot látott, hanem generációkkal korábban, még Ábrahámmal, akit 75 éves korában szólított meg az Úr. „Ez a számára ismeretlen Isten Kánaánba hívta, gyermeket és tengernyi utódot ígért neki. Ők feleségével együtt hittek, elindultak, teljesítették a kéréseket – aztán nem történt semmi” – idézte fel Bolyki László. Úgy tűnt hiába hagyták hátra az otthonukat és reménykedtek saját gyermekük születésében, egyre csak teltek az évek. „A komfortzónán belül nem tudsz hinni. A hithez kell mélység. Isten azért vezet olyan területekre, amelyek ismeretlenek, mert ott kezdődik a hitünk. Ha meg akarjuk tapasztalni, hogy Isten irányítja az életünket, el kell engednünk az irányítást” – hangsúlyozta az előadó. Így engedte el Ábrahám is újra és újra, ameddig el nem kezdett fáradni és kételkedni az ígéretekben. Akkor az Úr „kivezette” és azt mondta neki, nézzen fel az égre és számolja meg a csillagokat, mert annyi utóda lesz – ez a feltekintés a hívő ember életének legfontosabb pillanata.

Nem különbözik

Ennek megértéséhez az előadó különös módon a ganajtúró bogár életét hozta fel példaként – arra is emlékeztetve a hallgatóságot, hogy elég a teremtett világot megfigyelni ahhoz, hogy megismerjük Istent. „Ez a bogár nem túl szép, ráadásul más, nála nagyobb állatok végtermékét gyűjti, ez teszi ki az egész életét. Időnként azonban megáll, felmászik a golyóra, majd lemászik és teljesen egyenesen halad tovább” – magyarázta. Ezt kezdték el megfigyelni a tudósok, akik hamarosan rájöttek, hogy fénypolarizáló képességével a ganajtúró nappal is látja a tejút spirálkarját, az alapján tájékozódik bármilyen körülmények között – kivéve, ha plafon van felette. „Ennek a bogárnak az egész élete a görgetett gombóca körül forog, az a bölcsője, a tápláléka és a sírja is. Azonban, ha belegondolunk, ez nem különbözik annyira a saját életünktől – csak a mi gombócunk kicsit más és nem szoktunk megállni, hogy felnézzünk megkeresni a helyes irányt” – tette hozzá.

Bolyki László még egy példát hozott a feltekintés jelentőségére: A Krónikák első könyvének 4. fejezete nemzetségtáblázatokat tartalmaz, amelyekben nevek szerepelnek hosszan, egymás után, de legtöbbször nem derül ki, pontosan kiről is szólnak a sorok. „Ezek a nemzetségtáblázatok azért érdekesek, mert megmutatják, mennyit ér az ember: ők is mind megszülettek, felnőttek, megházasodtak, aztán elmentek, mintha nem is lettek volna – folytatta. – Azonban egyszer csak olvashatunk olyanokról, mint Jabéc. Róla két vers is szól, amelyekből megtudhatjuk, hogy neve fájdalmat jelent, ennek ellenére segítségül hívta Istent és áldását is kérte – amit meg is kapott. Feltekintett és akkor megváltozott az élete.”

A felfelé néző ember

„Generációk adnak tovább akaratlanul is kényszersorsokat, egészen addig, még valaki nem képes felnézni. De aki így tesz és áldást kér, az nem lesz többé arctalan, lesz saját sorsa” – hívta fel a figyelmet az előadó. Ez történt Jákob esetében is. Ábrahám a teljes családja sorsát megváltoztatta, amikor felnézett az Úrra, de ettől még nem lett könnyű az életük. Jákobnak különböző elképzelései voltak, hogyan tudna kapcsolódni Istenhez, és hogyan kellene az ő pártfogását megnyerni – ahogy nekünk is. Amikor azonban az összes szörnyű elképzelése csődöt mondott, álmot látott.

„Gondoljunk bele a helyzetébe: éppen a bátyja haragja elől menekült, miután hazugsággal és csalással szerzett áldást. De ehhez az is hozzátartozik, hogy ő szerette volna megkapni az áldást, egy olyan korban, amikor még vallások nem is igazán léteztek. Mi már rendszert látunk életében, de ő nem láthatta, neki egyedül atyái történetei voltak és egy családi Istene – akit nem jó irányból keresett” – hangsúlyozta. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben mutatta meg neki Isten a kereszt függőleges gerendáját, „ekkor helyezte célkeresztbe Jákobot”, aki megláthatta, ahogy angyalok járnak fel és alá a menny felé vezető létrán.

Amikor felébredt, rájött, hogy minden, amiért eddig harcolt, lopott, csalt, hazudott, az ott van előtte, megkaphatja, ha feltekint. Akkor, mint egy gyermek, azt gondolta, rátalált a menny kapujára, mert még nem értette, hogy Isten ott és akkor hozzá hajolt le, abba a gödörbe, ahol ő megtörten feküdt. „Azt meglátta, hogy Isten fent van. Vele együtt mi is megérthetjük, hogy azon a létrán nem mi mászunk fel, hanem az Isten jön le értünk, hozzánk” – foglalta össze Bolyki László és hozzátette: „Fel kell néznünk! Az ember embersége azt jelenti, »aki felfelé néz«. A tudomány azt mondja, a homo sapiens, a gondolkodó ember az ember, de lássuk be, a gondolatainkkal nem megyünk sokra. Azzal azonban igen, ha felnézünk. A felfelé néző ember az ember.”

A feltekintés ajándéka

Nem mindegy azonban, hová tekint az ember. Történelmünk és a mitológiai történetek is sokszor arról szólnak, hány és hány alkalommal tekinthetünk rossz helyre, hamis istenekre és hatalmakra. „Jézus Krisztus kijelölte, merre tudunk nézni, mikor azt mondta, nézzetek rám, én majd felemeltetem. Az őt hallgatók valószínűleg arra egyáltalán nem gondoltak, hogy a felemelkedés a keresztre feszítés lesz, hogy Isten igazsága emberi szemmel nézve mindennek a legalja – de ez a szabadulás útja” – hangsúlyozta Bolyki László.

„Jákob is ott állt a saját, egész addigi életen át gyűjtögetett, visszataszító gombóca mellett, aztán egyszerre felnézett – és megértette, hogy csak így érdemes élni” – emlékeztetett az előadó. Annyi kitérő után áldott akart lenni, fel akart nézni és bármi áron arra vágyott, hogy Isten letekintsen rá. Megértette, hogy ehhez neki is fel kell néznie, és elé kell tennie a terheit. „Tanuljuk meg: ne hagyjuk, hogy maga alá temessen minket életünknek az a bizonyos gombóca, mert van lehetőségünk felnézni. Ez jelenik meg Mózes rézkígyójának történetében is, az is arra emlékeztet bennünket, hogy a terhekből és a bűnből fel kell nézni” – magyarázta Bolyki László. Amikor Izrael népét elkezdték megmarni a kígyók, sokan meghaltak, és a megoldás sem olyan volt, mint amit elképzeltek: továbbra is jöttek a kígyók, továbbra is megmarták őket, de aki felnézett, megmenekült. „Nem tudjuk elűzni a bűnt és a nehézségeket, de az az ajándék, hogy ha belénk is mar, amikor felnézünk, megmenekülünk – zárta gondolatait az előadó. – Tegyük le a ránk nehezedő bűnöket és nézzünk fel! Azt szeretném, hogy ez történjen meg veletek.”

Farkas Zsuzsanna

fotó: Nagy Emese, Szarvas László