A harangláb mellett a református templom

A pelsőci vonatállomásról autózunk kanyargós, fákkal övezett úton Borzovára, majd dombról lefelé jövet jobb oldalról azonnal feltűnik a szinte őrt álló harangtorony, mellette pedig a 13. századból származó, kazettás mennyezetű és karzatú, jelenleg kutatás alatt álló, felújításra szoruló református templom. Innen néhány lépésre van a tinitáboroknak helyt adó, Firesz-központ.

Képes Lóránt előadása

Éppen befejeződött a vacsora, mikor a táborba érünk. A domboldalra emelt két épület előtt a tinik éppen lázasan nyomkodják a program szerint meghatározott időre visszakapott mobiltelefonjukat, majd miután a hívott fél jelez, csak úgy ömlik belőlük a beszéd, de van, aki a legfrissebb híreket böngészi, vagy éppen üzenetet küld a családtagoknak vagy ismerősöknek, illetve beszámol szeretteinek a nap eseményeiről.

Isten erejének megtapasztalása szenvedéseken át

Az esti program a tizenhét éves gimnazista, Képes Lóránt bizonyságtételével indult, aki egy évvel ezelőtt azon gondolkodott, hogy egy meghívásra reagálva igent mondva eljöjjön-e a tinitáborba vagy sem. Dilemmájára végül egy sajnálatos baleset adta meg a választ: megégett testének negyven százaléka, s a tábor ideje alatt mélyaltatásban feküdt a kórházban. Felgyógyulása után megtudta, hogy nagyon sokan imádkoztak érte ismeretlenül is, így az idén már nem volt kérdés számára, itt lesz-e vagy sem.

Képes Lóránt

Eredetileg nem is szerepelt a programban, de az előző nap Varga Zoltán szádalmási lelkipásztor személyes bizonyságtétele mégis arra ösztönözte, sőt a Lélek is arra indította, hogy át kell adnia az itteni, tavaly érte imádkozó közösségnek történetét, megosztani velük megpróbáltatásait, kétségeit és az Istennel megtapasztalt erős kapcsolatot, s belesetének feldolgozását a Bibliából kapott igék alapján. /A megható történet a Világosság egyházi műsor valamelyik későbbi adásában hallgatható majd meg/.

A megrendítő bizonyságtételt oldotta a zenés dicsőítés, majd a Nikodémusok órájával zárult nap. A tábor biztonságára éjfél után kétórás váltásban két főből álló csapat vigyáz egészen hajnalig; jó alkalom ez az őszinte, személyes, baráti beszélgetésekre is.

Reggeli áhítat

A másnapi program Pacsirta címszóval indult. A korán kelő fiatalok a templom csendjében elmélkedhettek és énekelhettek. A többiek az ébresztő után alaposan kitornázták magukat, majd a domboldalon felállított árnyékoló alatt hallgatták meg a vizuálisan is szemléltetett, ütős üzenetet tartalmazó reggeli áhítatot.

Jézus zörget

A tábor fő témájának, a Négyszemköztre alapuló előadásait az idén Molnár Árpád szepsi lelkipásztor tartotta meg. „A tábor vezérigéje a Jelenések könyvéből a Laudiceai gyülekezetnek írott levélből egy mondat: Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Ezt ugyan Jézus egy gyülekzetnek mondja, amelynek az volt a vétke, hogy közömbössé vált. Sem hideg, sem meleg nem volt, hanem langymeleg, de az egyház Ura, Jézus, mégsem mondott le róluk. Újra és újra zörget a szívük ajtaján, hasonlóan, ahogyan a mi szívünkén is” – mondja az idei évre választott ige kapcsán a lelkipásztor. Majd kifejti, hogy a koviddal terhelt több, mint két éves, a személyes találkozásra alig korlátozott időszak után Isten ezt az igét helyezte a tábor szervezőinek a szívére, hogy hangsúlyozzák a fiatalok számára: Ő személyes közösségre törekszik velük, s általunk másokkal, a testvérekkel, a többiekkel is.

Molnár Árpád

Az előkészületi időszakban még Langschadl István lelkipásztorral, aki az előző években a főelőadásokat tartotta, illetve Kalydy Barnabással, a tábor egyik motorjával még zoom-on keresztül egyeztettek a témáról, majd közösen imádkoztak érte.

„Ennek eredményeként született meg az előadás vázlata, mely szerint Isten szeret minket, s az igazi, agapé szeretetre akar bennünket megtanítani. Ezt mutatta be számunkra Jézus Krisztusban. Minden másféle szeretet könnyen válik torzzá vagy hamisítvánnyá Isten nélkül, s leginkább ezt látják és hallják a fiatalok és a gyerekek. Mi szeretnénk ezt a bibliai szeretetfogalmat bemutatni nekik: Istennek terve van az életükkel, s ehhez ad egy fontos használati utasítást is, amelyet követve az ember élete kiteljesedhet, szemben a velünk született öntörvényűséggel. Isten arra tanít bennünket, hogy engedjük őt a szívünk középpontjába és ennek megfelelően éljük az életünket. Szól hozzánk, vezetni akar bennünket Szentlelke által az Igén keresztül, akár imádság által a gyülekezetben, ugyanakkor a körülmények által is. A felkért bizonyságtevők erre kapcsolódva elmondták, miként munkálkodtak életükben a körülmények, s az ige és az imádság által mihez tartották magukat –  tette hozzá Molnár Árpád.

A Firesz-központ a dombról nézve

Az otthont adó épületek

A borzovai tinitábornak helyet biztosító két épület közül az egyik iskolaként szolgált, de óvoda is működött a falai között, a másik pedig tanító lakásként funkcionált, a hozzá csatolt épületrész pedig garázsként – tudtuk meg André Jánostól, a helyi és a szilicei gyülekezet lelkipásztorától, aki kezdetekről aktívan kiveszi a részét  a Borzován megtartott tinitáborokból. Ha kell gitározik, áhítatot vagy előadást tart, de legfőképpen ő szerzi be a konyhára a konyhás nénik és felesége által összeállított alapanyagokat, illetve ami még szükséges a tábor zökkenőmentes lefolyásához. Éppen megérkezett bevásárlói körútjáról, a fiatalok kérésre azonnal jönnek és segítenek az élelmiszerek kirakodásában, majd ezt követően ülünk le beszélgetni a külső zajt kizáró templomban.

Megérkezett az új szállítmány

A tábor céljára használt két önálló épület történetével kapcsolatban elmeséli, hogy azokban a felesége, André Anikó és a Borzova Polgári Táruslás által már 1997 előtt is szerveződtek – kézműves és honismereti – táborok.  A helyi önkormányzat jóvoltából az egyház később visszakapta egykori ingatlanjait. Az aránylag jó állapotban lévő egykori tanítói lakást a gyülekezet télen istentiszteletek megtartására használta. A dombon lévő másik épület viszont elég rossz állapotban volt, nem is csoda, teszi hozzá, hiszen a fiatalok kocsmázás utáni szórakozóhelyként használták. A külső támogatásoknak, illetve a későbbiekben a Fireszen keresztül érkező nagyobb összegű támogatásoknak köszönhetően fokozatosan újultak meg az épületek, s nyerték el a belső terek a mai beosztásukat, illetve vált az ifjúsági szervezet egyik központjává, helyet biztosítva a nyáron megszervezett tinitáboroknak.

Dicsőítés

Az előadóteremként és étkezési helyként is szolgáló épület egy részében kialakították a konyhát, lezárva azt egy fallal, kiegészítve azt két ételkiadására szolgáló ablakkal. Az egykori tanítói lakásban pedig válaszfalak segítségével három hálóhely jött létre, valamint szociális helyiségek, a volt garázst szintén lakóhelyiséggé alakították át. Az épületben így huszonkilenc személynek tudnak éjszakai szállást adni emeletes ágyakon.

„Ezeket többek közt még a felszámolt betléri úttörőtáborból vásároltuk meg jutányos áron. A tányérok, evőeszközök pedig gyűjtés által kerültek a táborhoz. Gyülekezeteket szólítottuk meg az adományozásra azzal, hogy hozzák el azokat az eszközöket, amelyeket már nem használnak. Érdekes módon talán csak egy tört el azokból. Volt, aki a padlásról hozta le a cseréptányérokat, mi pedig még éveken keresztül is használtuk azokat“ – idézi fel a kezdeteket André János, hozzátéve, hogy a felesége nagymamájának odaajándékozott kredence még mindig ott áll a konyhában.

Ide lehetett üzeneteket írni egymásnak

„Nagy öröm számunkra, hogy az evangélium hirdettetik az épületek falai között. Ez a célunk, hogy a fiatalok megismerjék Istent s a megváltó Jézus Krisztust. Ugyanakkor a tábori résztvevőknek is megvan a kötődésük is Borzovával, a Firesz-központ révén“ – mondja, majd felidézi, hogy a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkező támogatáshoz szükséges önrész bebiztosításában a fiatalok is nagy szerepet vállaltak.  

A háttér biztosítója

André János elmeséli azt is, hogy a tinitáborral kapcsolatba még teológusként került. A kassai gyerektáborokból kinőtt tinitábor akkori koordinátora, Gáspár Tibor felkérte, hogy gitárral kísérje az énekeket. „Számomra ez egyben kiváltság, öröm és megtiszteltetés is volt. Istennek legyen érte a dicsőség, hogy már kezdetben ott lehettem a tinitáborokban, bár akkor még nem itt szervezték meg. Arról csak később született döntés, hogy Borzova legyen a tinitáborok állandó helyszíne.

André János

Pár fiatal, Felvidékről és Magyarországról, Alacskáról, Bihari Richárd tiszteletes egykori szolgálati helyéről lelkes táborozók érkeztek. Kezdetben ugyan kevesen voltak, de fokozatosan felfejlődött a tábor a fiatalok ragaszkodásának köszönhetően. Volt olyan év, amikor a szervezők száma megegyezett a résztvevőkével, de ez nem jelentett gondot: azt mondtuk, így legalább lehetőségünk van a fiatalokkal személyesebben is foglalkozni, beszélgetni, odafigyelni rájuk. Majd egyre több lett a fiatal, s a lelkészek közül is egyre többen kapcsolódtak be a tábor menetébe, felsorolni is hosszú lenne. Mi pedig a feleségemmel fokozatosan háttérbe szorultunk, illetve a feladatunk lett a háttér biztosítása: helyben megszervezni azokat a szakácsnőket, akik főzik a jóízű ételeket,  beszerezzük az alapanyagokat, s időnként én is bekapcsolódom zenélésbe is, de, ha felkérnek, akkor más szolgálatot is elvállalok“ – foglalja össze röviden a táborba való bekapcsolódásának a történetét André János.

Átadni a lelki gazdagságot

A borzovai tinitábor idei főkoordinátora Gáspár Dániel. Pár éve végezte el Komáromban a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán a református lelkész szakot, de nem lett kibocsájtva szolgálatba. Orvostan hallgató, szeptemberben kezdi meg a negyedik évét az orvosi egyetemen. A kötelező nyári szakmai gyakorlatát éppen a tábor előtti héten fejezte be, majd azonnal feleségével, Laurával és két éves Mimma lányával Borzovára jöttek, hogy megkezdjék az előkészületeket a tinitáborra.

Gáspár Dániel

 „Amikor a Szarvas lelkészházaspár és Mikos Tamás szervezték a tábort, akkor néhány alkalommal pár napra kijöttem Borzovára és megbíztak néhány feladattal. Egy idő után Szarvas Laci jelezte, hogy már nem tudják abban a formában folytatni a szervezést, ahogyan korábban, aztán mivel a segítők közül Varga Barbarával mi voltunk a legidősebbek, valahogyan ránk maradt. A következő évben pedig már vele, Burovincz Laurával, az akkori jegyesemmel, ma már feleségemmel el kezdtük szervezni a tinitábort, ugyanakkor kaptunk ehhez egy jó csapatot is. Nem nevezném magam főszervezőnek, hanem inkább olyannak, aki próbálja összefogni azokat, akiknek eddig is fontos volt Borzova“ – emlékszik vissza a kezdetekre Gáspár Dániel.

„Borzova nagyon sokunk életében olyan helyszín volt, ahonnan táborozóként lelkiekben nagyon meggazdagodva mentünk haza. Ez volt a fő motorja annak, hogy tovább kell folytatni ennek a megszervezését, hogy azok a fiatalok, akik idejönnek táborozni, ők is megkapják azt a gazdagságot, amit mi akkoriban megtapasztaltunk. Ez pedig nem a szervezéstől vagy a helyszín kifogástalanságából ered. Ezt az Úristen Szentlelke munkálja mindannyiunk szívében. Mi pedig próbáljuk ennek a hátterét biztosítani” – magyarázza a folytonosság szükségét a tábor koordinátora.

A résztvevők egy csoportja

A borzovai tinitábor a régi Fireszes gyermek- és tinitáborok alapjain nyugszik. Megörököltek egy kiforrott és bevált programtervet, ezt apró módosításokkal ma is praktizálják. Délelőtt van egy nagyobb lelki blokk, ami több figyelmet igényel a fiatalok részéről, este pedig van egy kissé kötetlenebb, de mégis egy igei szolgálat, illetve bizonyságtétel. A kettő között pedig igyekeznek ügyességi játékokat, vetélkedőket, csapatjátékokat beiktatni, amit elmondása szerint mindenki nagyon élvez, s amibe a vezetők is bekapcsolódnak, gondoskodva ezzel a kellemes testi fáradságról is.

Gáspár Dániel elárulja azt is, hogy azok a táborozók, akik az adott korosztályt kinőtték, azokból egy-két évig segítők lesznek, majd beletanulva, később teljes értékű vezetőkké válnak. Nem is emlékszik arra, hogy valamikor is hiány lett volna a vezetőkből. Volt olyan is, aki már szolgáló lelkészként hallott erről a táborról és úgy jelentkezett, hogy becsatlakozhat-e a szervezési munkákba. „Nekünk nagyon jól esik, hogy örömmel jönnek ide nemcsak a táborozók, hanem azok is, akik szolgálatot szeretnének itt vállalni“ –teszi hozzá.

Isten valami csodálatosra tud minket felhasználni

Az egyik csoport vezetője Cseh Lajos negyedéves teológus, aki negyedik éve segíti a borzovai tinitábort. Komáromban, a Református Teológiai Kar akkori hallgatója, Gáspár Dániel szólította meg őt azzal, hogy lenne-e kedve eljönni a tinitáborba segítőnek. Mivel leendő lelkipásztorként aktívan érdeklődik az ifjúsági munka iránt, nem volt kérdés számára a válasz.

Balról a második Cseh Lajos

„Igent mondtam, s életem talán egyik legszebb igenjét. Borzova számomra olyan, mint egy jófajta vírus vagy hasznos baktérium, ami úgy megfertőzi az embert, hogy lehetetlenség ide nem visszatérni és részt venni abban a csodában, ami itt történik. S mi az, ami megfertőz? Az evangélium, a közösség, a szeretet, az elfogadás. Annak a szeretetnek a megnyilvánulása, ami Istentől jön és általunk átsugárzik a résztvevőkre. S itt ez nagyon erősen érzékelhető. Még akkor is, ha probléma van  közöttünk, vagy, ha szúrjuk, bántjuk egymást. Ennek az éle itt valahogyan eltompul a győzedelmeskedő szeretetben. Jó ezért is ide visszatérni, mert különbözőségeink ellenére mégis elfogadásra találunk, ezáltal pedig Isten valami csodálatosra tud minket felhasználni” – sorolja a tábor pozitívumait Cseh Lajos.

A tinitábor résztvevői

A közösségben tudunk fejlődni, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvasható. Az első gyülekezet kitartóan részt vett a kenyér megtörésében, imádkoztak, Bibliát olvastak, s mindezt úgy tették, hogy mindenük közös volt. Borzován is így tudunk jelen lenni, hogy mindenünk közös. Sokan talán olyan környezetből jönnek, ahol nem elfogadással, nemtörődéssel, az osztálytársak általi szivatásoknak, támadásoknak vannak kitéve. Itt pedig ennek ellenkezőjét tapasztalhatják meg: figyelnek rájuk, szeretik és elfogadják őket. Az ilyen megtapasztalásnak átformáló ereje is van. Én magam is megtapasztaltam ezt már néhányszor. Amikor ülünk egy asztalnál, hajlamos vagyok sokat beszélni, a másik szavába annyira belevágni, hogy az már bántó és sértő is lehet. Akivel ezt elkövettem mégsem szól, csak annyit kér, hadd mondja végig. S érzem, hogy szeretve vagyok.

Különféle munkákba is bevonnak minket, amelyek arra ösztönöznek, hogy tennünk kell. Az ételnek az asztalra kell kerülnie, szükséges a segítség. Ennek csoportdinamikailag pozítiv hatása is van. Az ilyen alkalmak során tudunk kicsit elengedni, megnyílni, kicsit odaszólni a másiknak. Ha mélyebb beszélgetéseket ugyan nem, de kisebbeket lehet kezdeményezni. A közös takarítás, asztalterítés pedig hasonló egy túrához, megyünk a végtelenbe s közbe pedig beszélgethetünk.

Háttérben a református templom tornya

A mai fiatalokkal nem igazán könnyű, illetve náluk nem működik az, ami 30 évvel ezelőtt még igen: az előadó elmondja a szövegét, ők pedig figyelmesen végighallgatják. Az interakció az nagyon fontos, főleg az, amelyből a tanulságot is lehet vonni. Például játékkal. Az egyik séta alkalmábal megfogtuk egymás vállát és be kellett csukni a szemünket. Kicsit azt lehetett átérezni, hogy milyen vezetve lenni. Valaki számára ez kényelmetlen volt, másnak viszont kényelmes. A csoporton belül el kezdtünk erről beszélgetni, majd eljutottunk odáig, hogy az Istennel való kapcsolatunk, a rá való hagyatkozásunk is hasonló. Ha ebben a feladatban kényelmetlenül éreztük magunkat, akkor lehetséget, hogy az Istenre is nehezebben tudunk ráhagyatkozni, ha pedig kényes volt, akkor pedig nem akadály az Istennel való kapcsolat. Valami hasonló módon működik a csoportom is. Az elején mindig játszunk egyet, ami jeget tör, összehozza és felrázza a társaságot“ – avat be a csoport formálásának a titkába Cseh Lajos.

Borzova a nyugalmat jelenti

Kalydy Barnabás, a tábor egyik szervezője, akihez a sporttal kapcsolatos tevékenységek /reggeli torna, métabajnokság, számháború, röplabdabajnokság megszervezése/ és az eszköztárak felügyelete tartozik, nem szívesen nyilatkozik, de mégis enged a kérésnek, s elmeséli, hogy hat évvel ezelőtt jött először Borzovára. Édesanyja tudomást szerzett a táborról és a húgával együtt elhozta őket a tinitáborba.

Kalydy Barnabás

„Én már egy évvel éppen kinőttem a tábori korosztályt, a húgom meg még nem érte el, mert ő meg egy évvel volt fiatalabb. De eljöttünk és befogadtak minket. Azóta is itt vagyunk. Én a következő évben már segítőként vettem részt” – avat be az első a táborral való első találkozásába, majd hozzáteszi: Nekem Borzova a nyugalmat jelenti, a legközelebbi helyet Istenhez. Itt érzem a legélőbbnek a kapcsolatomat Istennel, itt hallok róla a legtöbbet, s itt imádkozom a legintenzívebben. A fiatalok figyelmét is erre akarom ráirányítani, hogy nyugalom és csend van itt, s ebben lehet igazán Istenre figyelni.

A szerdai nap folyamán éppen az erdőben megtartott számháborúzás idején látogatott el a táborba Gáspár Tibor, Gáspár Dániel édesapja, a tábor első koordinátorainak egyike. Most nem azért, hogy előadással vagy bizonyságtevéssel magára vonja a figyelmet. Sokkal egyszerűbb prózai okból: túl sok szilva termett az otthoni, füleki kertben, s mivel nem akarta, hogy tönkre menjen, hozott belőle az idén is a fiataloknak. Először kissé szabadkozva fogadja a felkérését a beszélgetésre, aztán mégis felidézi az őskorszakot, a kezdeteket, amikor először szerveződtek a gyermek- és ifjúsági táborok.

Borzovai tinitábor

Először Dargón, majd Dobšinán egy hétvégi házban szervezték meg a tinitábort. Minden évben új hely után kellett nézni a változó költségek miatt, illetve a helyszínek bérbeadóival is állandóan alkudozni, egyezkedni kellett, míg végül André János szilicei-borzovai lelkipásztor fel nem ajánlotta a gyülekezet tulajdonában lévő, alig kihasznált épületeket a táborozás céljára.

„Mi pedig örömmel mondtunk igent erre a lehetőségre, s azóta itt szerveződnek meg már több, mint 20 éve a tinitáborok. Mindig jó visszatérni Borzovára. Ez egy nyugodt, zárt település. Nekem olyan érzést ad, mint amikor az ember felmegy a hegyre és egy kicsit közelebb érzi magát Istenhez. Itt valamiképpen érezhető egy szellemi jelenlét, Isten közelsége. Jó választás volt ez a helyszín” – emlékszik vissza Gáspár Tibor, majd elmeséli, hogy a tinitábor gondolata a Firesz gyermektáborokból alakult ki. A 8. és 9. osztályos korosztályt már nem kötötte le a gyermekeknek készített program, külön kellett velük foglalkozni. Aztán voltak ifjúsági táborok, ahová még nem mehettek, mert ott meg komolyabb témákkal foglalkoztak. Ezt a hiányt kiküszöbölve született meg az a gondolat, hogy jó lenne a tinédzserek számára külön tábort szervezni, az ő igényükre szabottat.

Borzovai tinitábor

Végül elmondja, öröm számára és Istennek ad hálát azért, hogy a tinitábor szervezésében most már a legidősebb fia, Dániel, illetve a két fiatalabb gyermeke is aktívan kiveszi a részét.

Az Isten ölében

A számháború után a tinik Szarvas Erzsébet jánosi-pálfalai lelkipásztor nagyon hatásos bizonyságtételét hallgathatták meg küzdelmeiről, párválasztásáról,  s arról, hogy Isten miként tartotta és erősítette meg őt a próbák során.

Szarvas Erzsébet

„Jó volt egykori tábori szervezőként visszajönni a táborba. Azt kérték, hogy a férjemmel együtt meséljünk arról, milyen volt, amikor mi szerveztük a tábort. A most tábort szervező fiatalokat még kisgyerekekként ismertük meg, a kezünk alatt formálódtak, nőttek ki és hozzájárultunk az odaadásunkkal ahhoz, hogy egy tábort megszervezzenek, majd átadják a jelenlegi táborozóknak mindazt, ami bennük van, amit megéltek. Visszajöttek a régi emlékek, amiket megtapasztaltam táborvezetőként. De milyen jó volt most az, hogy már nem nekem kellett konferálnom, hanem a fiatalok között lehettem. Csak leültem a székre és megvacsoráztam. Ilyen még soha nem volt itt Borzován“ – árulja el első benyomásait Szarvas Erzsébet, aki nem titkolja azt sem, hogy a férjével való kapcsolata is itt kezdődött el André János tiszteletes úr munkálkodása, bizonyságtételei által. – A házasságunk, családi életünk ide kötödik Borzovához – teszi hozzá.

Borzovai tinitábor

„Az elődeink nagyon bölcsek voltak és tudták, mikor érkezett el az a pont, amikor át kell adni a tábort. Mi meg már készek voltunk arra, hogy folytassuk. S hála Istennek, általunk és a munkatársak révén új lendületet kapott a tinitábor. Később a teológushallgatók is csatlakoztak hozzánk, akik mára már szolgatársaink. A fiatalok itt találkoztak egymással, nemcsak innen a környékről jöttek, hanem messzebbről is, egyfajta találkozási hely volt itt Felvidéken. Akkoriban még nem voltak nagy, sok embert megmozgató táborok, hanem az országban szétszórva szerveződtek a kisebb táborok. Itt, ebben az eldugott völgyben biztonságban együtt lehettünk a fiatalokkal, kiszakadva a megszokott környezetből, az iskolából, a családból. Azért nem remeteként elbújva voltunk – teszi hozzá mosolyogva –, mert élnek Borzován mások is, akik láttak bennünket, mégis más ez a hely. Ez egy biztonságos környezet az Isten ölében. Ez az, ami jellemzi Borzovát”.

Borzovai tinitábor dicsőítés

Majd felidézi, hogy amikor ők szervezték a tábort alig jöttek a tinik, kilencen-tízen vettek részt rajta, nem volt telt ház, mint most. „De az Isten munkája, hogy utánunk ismét új lendületet kapott a tábor. Az egyéb szolgálataink már annyira elvonták az energiánkat,  figyelmünket a táborról, s az utolsó években már csak megszokásból jöttünk Borzovára. Márciusban-áprilisban nagy sóhajjal mondtuk: Borzova, akkor üljünk le, tervezzük meg, készítsük elő. Nagyon nyögvenyelősen ment, s már nem nagyon akartuk. A fiatalokkal való beszédünkben sem volt már annyi szeretet, mint korábban. Megöregedtünk. De az Úristen kinevelt egy következő generációt, s volt kinek átadni. Szóltak, hogy mi szívesen segítünk, ha elfáradtatok. Ilyenkor kell észnél lenni, hogy igen, az Úristen ezt most ideadta elénk: ha a fiatalok azzal jönnek, hogy segítenek, akkor támaszkodjunk rájuk. Adjunk nekik teret. Belőlünk kevesebb, belőlük több legyen, hogy az Isten dicsősége még inkább növekedjen itt a táborban“ – hangsúlyozta bizonyságtételében is Szarvas Erzsébet rimajánosi-pálfalai lelkipásztor.

Az öt napos borzovai tinitábor táborbontással és sok lelki élménnyel augusztus 6-án ért véget.

Kép és szöveg: Iski Ibolya