A RendezŐ a mi életünket is rendezi

2022. augusztus 05., péntek

„Az a célunk, hogy Istent megismerve a gyermekek megnyissák a szívüket az Úr Jézus előtt és befogadják Őt. Ez azonban nem tőlünk, emberektől függ. Ez a Szentlélek munkája” – mondja Beňadik Adrián abarai lelkipásztor, aki feleségével együtt már kilencedik éve szervez gyülekezeti napközi táborokat a gyermekek számára. Idén augusztus 1. és 5. között a KOEN program alapján RendezŐ címmel.

A tábor résztvevői

Alig múlt nyolc óra, a gyerekek lassan már szállingóznak az abarai gyülekezeti ház elé, holott a kezdés idejét fél kilencben határozták meg a szervezők. Úgy tűnik, már alig várják az idei öt napos KOEN tábor megnyitóját az óvodás és alapiskolás korú gyerekek, akiknek egy részét a szülők is elkísérték, hogy leadják a szükséges dokumentumokat, illetve befizessék a tábor díját. Kilenc órára már a csoportok beosztása is elkészült, a résztvevők pedig az akkor még kicsit hűvös reggelen elfoglalták a közösségi terem üres székeit kezükben a tábori énekeket és feladatokat tartalmazó füzettel.

„Isten azt akarja, hogy személyesen megismerjük őt, az egyedüli igaz Istent és akit elküldött, a Jézus Krisztust” – hangsúlyozta az első napi bevezető áhítatában János 17,3 alapján Beňadik Adrián lelkipásztor. Rövid imádságában pedig Isten vezetését és áldását kérte a gyermekekre, majd ismertette a táborral kapcsolatos információkat. A kezdéssel járó feszültségek csökkenésére először a korábbi évekből ismerős énekek csendültek fel gitár kíséretében, majd megpróbálkoztak az idei témához kapcsolódóak megtanulásával is. 

Ismerkedős játék Csanak Szilárd vezetésével

A tábor segítői pedig ismerkedő játékot is bevetettek, egyrészt, hogy a neveket jobban megjegyezzék, másrészt pedig a sok mozgás és nevetés közelebb hozza egymáshoz a gyerekeket. A kedvcsinálás után jött a tízórai, majd a felvidéki munkatársak által készített RendezŐ címmel fémjelzett KOEN program első napi történetének előadása.

A már hosszú ideje óta gyermekáldásra váró Izsákot és Rebekát a lelkipásztor, Beňadik Adrián és a pedagógusi végzettségű felesége, Klára vitte színre. A bibliai történet alapján előadták, hogy a házaspár imádságban könyörög az Úrhoz, hasonlóan, mint Izsák édesanyja, akinek szintén nem lehetett gyermeke. Az ő kérésük is meghallgatásra talál, sőt, annyira, hogy nem egy, hanem két gyermeknek is örülhetnek, s míg telik a kilenc hónap, közben azon gondolkodnak, vajon milyenek lesznek, ha majd megszületnek. Rebekának és Izsáknak is van elképzelése és terve a két gyermekről, akiket Ézsaunak és Jákóbnak neveznek el. A jelenetből kiderül, hogy már a születésükkor is tusakodnak egymással, de felnőtt korukban sem nagyon változott az egymáshoz való viszonyuk.

Beňadik Adrián és Klára Izsák és Rebeka szerepében

A születéssel kapcsolatos első napi történet itt ért véget, s hogy a gyerekek jobban elmélyítsék a hallottakat, látottakat, három csoportra osztották őket.

Egy részük, a kisiskolások maradtak a nagy teremben. A lelkipásztor először mindenkinek egy kis dobozt nyitott ki, amelyben olyan dolgot láthattak meg, amelyből csak egyetlen egy van a világon. Majd beszélgettek a történetről. Az aznapi aranymondást pedig játékosan, tekebábuk segítségével sajátították el.

„A gyerekek minden éven nagyon várják a gyülekezeti tábort, amelyre nemcsak abaraiak, hanem a környező településről is érkeznek résztvevők. Ennek egyik oka, hogy nemcsak a mi gyermekeink, hanem a többiek is hívogatják a táborba az osztálytársaikat. Mi pedig senkit sem utasítunk vissza. Idén az egyik anyuka elhozta a táborba a fiát, aki viszont csak szlovákul beszél, magyarul nem. Reméljük neki is lesz azért valamilyen igei üzenete” – mondja reménykedve Beňadik Adrián, akivel már ebéd után ülünk le beszélgetni.

Aranymondás tanítása Molnár Melindával

Kiderül, hogy a tábor megszervezésének az apropóját adja az is, hogy nagyon sok magyar anyanyelvű gyermek tanul szlovák iskolákban, ahol viszont nincs református hittan. Nekik a parókián tartják meg a hit alapjait elsajátító órákat, ahol más gyerekekkel is megismerkednek, s jó, ha nyáron minden gyülekezethez tartozó gyermek magyar környezetben van együtt. Biztató az is, hogy sokan már júniusban érdeklődnek a tábor iránt és jelzik jó előre, hogy számoljanak velük, amit a lelkész szintén jó visszajelzésnek tart.

„Eddig még soha nem húztuk meg a határt, hogy hányan jöhetnek. Az idén 43-an jelentkeztek be, de mindig van, aki valami miatt mégsem tud eljönni. Tavaly is negyvenen érdeklődtek, végül harminchatan lettek” – magyarázza a lelkipásztor, aki reméli, hogy a gyermekek szívében nemcsak a szórakozás, meg a találkozás öröme marad meg, hanem az elhangzott ige és a történetek is.

Egy év elteltével, ha rákérdeznek a történetekre, akkor derül ki csak, hogy valakiben az Istentől kapott üzenet nagyobb nyomot hagyott, mint bármi más a táborból. S ez egy pozitívum – nyugtázza Beňadik Adrián. Sőt, az a cél, hogy Istent megismerve, megnyissák a szívüket az Úr Jézus előtt és befogadják Őt. Ez azonban nem tőlünk, emberektől függ, ez a Szentlélek munkája. Dicsőség az Úrnak, ha már valaki nyitottabb erre” – teszi hozzá.

A legkisebb gyerekek csoportja, jobbra Molnár Beáta

Míg a nagyok egyik csoportja elmélyül a történetben, addig a kicsik, az óvodáskorúak inkább rajzolnak, színeznek vagy kézműveskednek egy külön nekik kialakított sátor alatt. Az előző években a gyülekezeti ház tetőterében tartották számukra a foglalkozásokat. Idén tavasztól viszont az a rész foglalt, mert a gyülekezet ott biztosított szállást az ukrán menekülteknek, egy édesanyának és két gyermekének. A legkisebbek csoportjának egyik segítője Molnár Beáta, aki az idén fejezte be az óvoda-pedagógiai szakot a Selye Egyetemen, Komáromban.

„Nagyon szeretem a gyerekeket. Számomra az ittlét egyfajta gyakorlattal is felér. Egyébként már jó néhány éve rendszeres segítője vagyok a tábornak és az idén sem akartam kihagyni ezt a lehetőséget. Szeretek segíteni, a felkérésre nem tudok nemet mondani. Van, hogy én kérdezem meg, jöhetek-e nyáron” – mondja, majd folytatja a kisebbekkel való foglalkozást.

Beňadik Adrián lelkipásztor

Sok szerepkörben lehetett látni a nap folyamán Beňadik Adriánt. Ha kellett, együtt énekelt, gitározott a gyerekekkel, vagy belebújt valamelyik bibliai szereplő bőrébe, illetve szervezett, intézkedett, hogy minden szép rendben menjen. „Elsődleges célunk az, hogy kineveljünk olyan vezetőket, akikre mindent rá lehetne bízni. De már majd húsz éve vagyok táborvezető, jönnek-mennek a segítők, de idén úgy alakult, hogy több feladat is hárult rám. Amilyen talentumot kaptam az Úrtól, azt kamatoztatom. Örülnék viszont annak is, ha lennének még olyan vezetők a gyülekezetben, akik a lelki dolgokat, az üzenetet átadását is szívesen elvállalnák” – fogalmazza meg elvárását a lelkipásztor.

Az ebéd utáni missziós történetet a lelkipásztor felesége, Beňadik Klára tolmácsolja a gyermekeknek, alaposan széttagolva, hogy minden napra jusson belőle egy-egy izgalmas rész és az éppen ott fejezze be, amikor a legizgalmasabb, hogy másnap kíváncsian várják a folytatást.

Beňadik Klára

„Már hónapokkal a tábor kezdése előtt elkezdjük a készülődét. Az idén sikerült részt vennünk a KOEN bemutató programján. Ez mindenképpen hasznos volt, de mindig vannak külön ötleteink is a férjemmel, amelyet közösen megbeszélünk. Van olyan részlet, amelyre a férjem figyel oda jobban, s van, amelyet inkább rám bíz, de azt is mindig megbeszéljük. Számunkra fontos, hogy közösen döntsünk arról, hogy miből áll össze a tábor programja” – avat be a tervezés részleteibe a pedagógusként tevékenykedő Beňadik Klára, aki fontosnak tartja, hogy a lelkész férje mellett bekapcsolódjon a tábor menetébe.

„Nemcsak, mint feleség, hanem azért is, mert én erre szolgálatként is tekintek. Nem szükséges lelkésznek lennem ahhoz, hogy szolgáljak az Úrnak, s úgy érzem, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetek. A gyermekek és a vezetők felé való szolgálatommal én is növekszem. Amikor összeházasodtunk, a férjem teológushallgató, én pedig egyetemista voltam, de már akkor is együtt jártunk különböző táborokba szolgálni, mert ez természetes volt a számunkra, mint az is, hogy ezt majd visszük tovább” – idézi fel a kezdeteket a lelkipásztor felesége.

A tábor résztvevői

Tizedik éve élnek Abarán. Ideköltözésünk utáni első évben meg is szervezték az első saját táborukat. A mostani segítőik egy része pedig még a nagyráskai gyermektáborokban szereztek tapasztalatokat, s néhányan jelezték, ha kell, akkor szívesen jönnek. Aztán vannak olyanok is, akik gyermektáborosak voltak, majd a konfirmáció után lettek segítők. S vannak, akiket pedig ők szólítottak meg, mert látták, hogy jó szolgálatot tudnának végezni a gyülekezetben.

„A legnagyobb feladatunk a gyülekezeti és a gyermekek közötti szolgálatban az, hogy hirdessük az evangéliumot. A gyerekekkel beszélgessünk Istenről s átadjuk nekik az örömhírt. Bár színes a tábor programja, a kézművesség és a futballpályán különféle ügyességi játékok váltják egymást, mégis a legfontosabbnak, amiért minden éven megszervezzük a táborunkat az, hogy a gyerekeket közelebb vigyük az Úrhoz” – foglalja össze a táborozás lényegét Beňadik Klára, aki a különféle kézműves feladatok összeállítását is magára vállalta.

Szívügyének tartja a missziós történek átadását. Még fiatal segítőként hallotta az első missziós történetet, amely nagyon megfogta őt. Úgy véli, hogy sok bibliai történettel megismerkednek a gyermekek a hittanórán vagy a templomban, de ilyen, az életből vett igaz történettel kevésbé, holott óriási üzenetük van. Az idei évre választott története pedig 1956-ban játszódik, amikor öt ekvádori misszionáriust meggyilkoltak az aukai indiánok.

„Ez a történet nem egy mese, hanem a nagyon kemény valóság. Tele gyilkossággal, de a gyerekek ebből meghallhatják, hogy az Úr mindenkit és minden helyzetet jóra tud fordítani, sőt azt is, hogy az emberek ilyen borzasztó események után is képesek szolgálni az Úrnak. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a történeteket, mert jól fel van építve, folytatásos, s a legjobbkor fejeződik be az aznapi történet. A gyerekek sokszor jelzik is, hogy a táborból ez tetszett nekik a legjobban” – magyarázza a missziós történetek jelentőségét Beňadik Klára.

Kézműveskedés 

A felső tagozatos iskolások csoportja az udvaron, a bejárat előtt felállított fedett sátor alatt kézműveskedik. Van, aki babzsákot készít, vagy levendula illatú kispárnát. Az előre kivágott vászondarab mintáját megtervezik, kiszínezik, egy kis helyet kihagyva összevarrják, majd belehelyezik az általuk kiválasztott töltőanyagot: a babot vagy a szárított levendulát. Végül a kimaradt részt is összeöltik. A fiúk is ügyesen bánnak a tűvel és a cérnával. A bátrabbak pedig fadarabra vésnek ki egy igeszakaszt.

Itt segédkezik Bertók Eszter, aki egykori nagyráskai táborozóból lett segítő. A konfirmációja után kisebb feladatokkal bízták meg: vezessen listát a gyerekekről, ossza be őket korcsoport szerint. A tábor idejére nem vett ki szabadot, mert úgy tudta kialakítani a műszakját, hogy napközben együtt lehessen a gyerekekkel.

„Szeretek a gyerekekkel együtt lenni, beszélgetni velük. Amikor én voltam először táborban sok ismeretlen gyermekkel együtt, nekem sem volt egyszerű, ezért igyekszem odafigyelni az újakra és ösztönözni, bevonni őket a feladatokba. Nekem jó kedvet és sok pozitív energiát ad a tábor” – vallja Bertók Eszter, aki már hetedik éve erősíti a tábori csapatot.

Kézműveskedés

Közben a tábor programja a közeli futballpályán, a tanösvény mellett folytatódik különféle ügyességi játékokkal közösen vagy kisebb csoportokban. A játékok egyik szervezője a Csicserben élő Csanak Szilárd, aki örömmel mondott igent, amikor kolléganője, Beňadik Klára felkérte őt segítőnek.

„A feladatom az, hogy segítsem a tábor előrehaladását, a csapatjátékban megteremtsem az összhangot. A kirakósnak vagyok egy része. Egy szolgálat miatt vagyunk itt mindannyian: vessük a jó magot, s azért imádkozunk, hogy az termő talajba hulljon. A gyermekeket tudjuk formálni nemcsak a jelenlétünkkel, hanem azzal is, ahogyan beszélünk nekik Istenről és bizonyságot teszünk arról, hogy Jézus Krisztus miként szólított meg bennünket s vezetett arra az útra, amelyen járnunk kell” – fogalmazza meg a szolgálatának lényegét Csanak Szilárd.

Kötélhúzás

Az aranymondások átadásának felelőse Molnár Melinda, aki szintén még akkor csatlakozott a gyermektábort segítő csapathoz, amikor még azokat a falujában, Nagyráskán szervezték meg.

„Óvónő vagyok s nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. A táborban az a jó, hogy Istenhez vezethetjük őket, megismerhetik a bibliai történeteket, s a vallás is közelebb kerülhet hozzájuk. Minden évben én tanítom meg velük az aranymondásokat a KOEN tábori segédkönyv ajánlása vagy pedig saját elképzelésem alapján úgy, hogy az minél érdekesebb legyen. S hogy ne felejtsék el, minden nap átismételjük az előző nap tanultakat. A Bibliából is kikeressük, hogy lássák, ott van megírva, illetve, hogy megtanulják, hogyan kell az igéket megkeresni” – mondja Molnár Melinda.

Játék a szabadban

A tábor öt napja alatt Izsák két gyermeke történetének a megismerése mellett sok egyéb érdekesség is várta a résztvevőket: kincskeresés, túrázás, gulyásfőzés.

„Az első nap megpróbáltuk átadni az igei üzenet alapján azt, hogy mindenki egyedinek született, mert Isten így alkotott meg bennünket. S ezen nem kell változtatnunk. Így akar bennünket felhasználni mások segítségére a tőle kapott talentumainkkal. Ha nyitottak vagyunk, akkor meglátjuk, hogy a mi életünket is a legcsodálatosabb utakon vezeti még akkor is, ha vannak görbe járatok, de végül mindent elrendez és jó lesz a vége – mondja bizakodóan Beňadik Adrián lelkipásztor.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →