Vigyétek jó hírét a teológiánknak

2022. június 19., vasárnap

Diplomaosztó és tanévzáró ünnepi közgyűlést tartott június 19-én a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara. A komáromi református templomban tizenegy végzős hallgató vette át a tanulmányai befejezését igazoló diplomát. A református teológiai szakon hárman, a missziológia, diakónia szociális gondoskodás szak nappali és távutas képzésén nyolcan végeztek. Egy hallgatót kis-, kettőt pedig nagydoktorrá avattak.

A Református Teológiai Kar hallgatóinak, végzőseinek és tanárainak bevonulása a református templomba

Hit és tudás

„Egy évet zárunk le. Sokak számára egy többéves időszak ér véget ezen az alkalmon. Azért gyűltünk itt össze, hogy egyrészt megköszönjük Istennek a kegyelmét, a gondviselését, az oltalmát és a szeretetét, másrészt pedig mi magunk is épüljünk az Úr szavának bizonyságtétele által. Egy teológiának, egy hittudományi intézménynek a területén vagyunk most lélekben" – mondta az 1 Kir 3, 5-9 igeszakasz alapján igehirdetésének elején Géresi Róbert püspök, majd a hit és a tudás viszonyát boncolgatta. Kifejtette, hogy a keresztyén, Istenben bízó és reménykedő ember nem választja külön a tudás és a hit fogalmát, hanem hitben, Krisztus által megváltott emberként élve keresi azt a tudást, amely meghatározza az emberi életet.

A Református Teológiai Kar hallgatóinak, végzőseinek és tanárainak bevonulása a református templomba

Utalt arra is, hogy a teológiával, missziológiával foglalkozó emberre a mai világban egy kicsit csodabogárként tekintenek. Mert mit lehetne mondani a hitnek a dolgairól? – tette fel a kérdést, hozzátéve, vitatott az is, hogy egyáltalán tudomány-e a teológia. „Mi nem kívülről vizsgáljunk az Istenek a valóságát az emberi életre nézve, hanem hitben járva keressük az igazságot. Azt az utat, amely meghatározhatja a mi emberi életünket” – hangsúlyozta a püspök, aki felidézte, hogy a teológiai tanulmányai kezdetén általános elgondolás volt a keresztyén közösségekben, hogy a teológia tulajdonképpen azért szükséges, hogy az ember lelkészként hirdesse Istennek az Igéjét. A missziónak a területén tudjon bizonyságot tenni, mint egy letudandó feladat. Sokszor így gondolkodik a mai ember is arról a tudásról, amit a hit hoz elő az emberi életben – fogalmazott Géresi Róbert.

Géresi Róbert püspök

Majd a jelzett igeszak kapcsán elmondta, hogy az Úr megjelenik Salamonnak, akinek felajánlja, hogy kérhet bármit, megadja neki. „Bármit kérhetett volna. De ő engedelmes szívet, illetve más fordítás szerint: halló szívet kért. Olyat, amely képes meghallani az Istenek a szavát, nyitott fölfelé, a transzcendenciának az irányába, hogy bölcsen tudja kormányozni a népét”.

Salamon bölcs és halló szívet kért

Majd megemlítette azt is, hogy sokszor halogatjuk a döntéseinket. Nincs meg a kellő bátorságunk, a kellő hitünk arra, hogy komoly döntéseket hozzunk, s elinduljunk egy bizonyos irányba. Salamonnak komoly döntést kellett hoznia, de nekünk is meg kell azt tennünk a szolgálatunkra, bizonyságtételünkre, az életünkre nézve. De mi is ennek a döntésnek az egyik meghatározó mozzanata – tette fel a kérdést, majd kihangsúlyozta: hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között.

Diplomaosztó és doktoravató ünnepi közgyűlés

„Ez egy nagyon fontos üzenet. Egy olyan társadalomban élünk, ami a jó és a rossz fogalmát egyre inkább közelíti egymáshoz, összemossa, összekapcsolja, nézőpontkérdéssé teszi. A mi keresztény hitünk azonban arról szól és azt hirdeti, hogy a mi hitünkben a  jó és a rossz közötti különbségtétel az meghatározó tényező. Engedelmes, halló szívvel hozzunk úgy döntéseket, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és rossz között. Ez az igazi bölcsesség, tudás” – hangsúlyozta beszéde végén a püspök.

Az igehirdetés után Lévai Attila dékánhelyettes köszöntötte a megjelenteket, köztük Juhász György rektort, Géresi Róbert püspököt, Bachová Renáta docenst, a tanulmányi ügyekért és külkapcsolatokért felelős rektorhelyettest, a kar tanárait és hallgatóit, majd megnyitotta az ünnepi közgyűlést. 

Lévai Attila dékánhelyettes

„Az elmúlt két évben a koronavírus-járvány határolta be a mindennapi életünket, amelyhez idén februárban társult két életellenes történés, amelyek meghatározták az életünket akár egyénileg, illetve intézményileg” – ezekkel a gondolatokkal indította mondanivalóját a dékánhelyettes, utalva arra, hogy még csak most szembesülünk a háború és a koronavírus-járvány okozta negatív hatásokkal. Kari szinten igyekeznek újraindítani azt a munkát, amelyről úgy vélték, hogy az egyetemi közeg számára az a mindenkoron a legjárhatóbb út, a jelenléti formában való oktatás.

Diplomaosztás és doktorok avatása

Emlékeztetett arra, hogy tavaly ilyenkor szintén megtartották a diplomaosztó közgyűlést, de az mégsem volt olyan, mint amilyennek egy ilyen ünnepségnek lennie kell. Ma már senki nem ül itt arcmaszkban, mert emberileg ezt az ügyet már lezártnak tekintjük, holott még nincs így. Bárhogy is volt, mi akik itt vagyunk, biztosak vagyunk abban, hogy életünk és annak történései ott vannak Isten kezében. Ezt a mai alkalmat is az ő kezéből vesszük el áldásként, s köszönjük neki, hogy együtt lehetünk a diplomaosztó és doktoravató ünnepi közgyűlésen" – mondta a diplomaosztási aktus előtt a dékánhelyettes.

Végzős hallgatók fogadalomtétele

A Református Teológiai Karon az idén tizennégyen végeztek. A református teológiai szakon hárman szereztek diplomát. Gurányi Krisztián Vágfarkasdról, Kozma Norbert Gyömrőről és Kulcsár-Rabocskai Lilla Andrea Fantanelléről /Erdély/. A missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alapképzésen hatan végeztek. Ketten Felvidékről, négyen pedig Magyarországról: Bögi Katalin, Bóna Zoltánné, Kovácsné Varga Anita Katalin, Tuloki Náhlik Anikó, Prostek Nóra és Szüts Zsófia Márta. Mesterfokozatot ketten szereztek: Bachorec Beáta Komáromból és Varga Szilvia Füssről.

Albert András és Petheő Attila

Kisdoktori képesítést szerzett Lévai Attila dékánhelyettes, a csicsói gyülekezet lelkipásztora. Nagydoktorrá avatták Albert Andrást és Petheő Attilát. A végzősök közül tizenegyem személyesen vették át az ünnepélyes fogadalomtétel után Somogyi Afréd dékántól a végzést igazoló diplomát.

Idén három hallgató kapott elismerést. A legjobb baccalaureatusi munkáért Náhlik Tuloki Anikó missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakos hallgató, a legjobb magisteri diplomamunkáért Bachorec Beáta, a legjobb tanulmányi átlagért Gurányi Krisztiá vette át díjat, amelyet Juhász György, az egyetem rektora adott át.

Lévai Attila

A rektor ünnepi beszédében kifejtette, hogy mindig öröm a számára, amikor a tanulmányaikat befejező hallgatóknak oklevelet nyújthat át, hiszen sok éves, jól megérdemelt munka gyümölcse érik be ilyenkor. Felemelő érzés az oklevelet az évszázados falak között az Isten házában, templomban átadni – tette hozzá, majd utalt arra, hogy a Református Teológiai Kar már az 1994/95-ös évtől kezdődően – akkor még a Cálvin János Teológiai Akadémiaként – készíti fel a hallgatóit a lelkészi és egyházi szolgálatra.

Juhász György rektor

2004 óta pedig a Selye János Egyetem szerves részeként fejti ki tevékenységét, amely idő alatt több, mint 300 hallgatója szerzett  oklevelet és hagyta el az egyetem padjait. Úgy hiszem, jó döntést hoztak akkor, amikor a Felvidék egyetlen teljes szervezettségű magyar nyelven oktató egyetemének teológiai kara mellett döntöttek” – hangsúlyozta Juhász György, majd arról beszélt, hogy mit jelentett egykor és  mit jelent ma magyarnak lenni.

„Azon kívül, hogy prédikációik, szavaik, gondoskodásuk elmélyítést és vigasztalást nyújt a fájó lelkeknek, betegeknek és rászorulóknak, az Ung-vidéktől a Dunáig terjedő egész felvidéki magyar nemzet gondviselését is vállalniuk kell. A Tízparancsolat igéivel a szívükben tegyenek hitet a nemzetük mellett. Nem kis munka ez, de hiszem és vallom, hogy megállják a helyüket, s azt is, hogy majd nemcsak a megmaradáért, hanem a gyarapodásért is fogunk küzdeni a Felvidéken”. Juhász György rektor beszédét Wass Albert gondolatával fejezte be: „Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.”

Csüggedés és háborgás

Somogyi Alfréd második dékáni jelentését a 42. Zsoltár 6. versére alapozta: Miért csüggetsz el lelkem? Miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért. Talán furcsának tűnik egy ünnepélyes diplomaosztó alkalmával, csüggedésről és háborgásról szóló igét elővenni, de emlékeim szerint leginkább ez a két dolog határozta meg a mögöttünk lévő 2021/22-es akadémiai évet – hangsúlyozta évértékelő beszéde elején a dékán.

Somogyi Alfréd dékán

Belecsöppentünk a világjárvány miatti bezártságba és a lélek nélküli online oktatásba, az online vizsgáztatás gyakorlatába. Ugyanakkor megszoktuk azt, ami a felsőoktatásban nem válhat sem trenddé, sem rendszerré, hogy otthonról is van élet – idézte fel az elmúlt időszak jellemzőjét azzal folytatva, hogy nagy küzdelmet folytattak a nappali, tényleges jelenléti formában zajló képzés maradéktalan visszaállítása érdekében.

„Kissé pironkodva és felháborodva is mondom, hogy ebben a tekintetben még mindig nem értük el a 2019-es  esztendei, hajdani viszonyokat. Megszokták az oktatók és a hallgatók is, hogy lehet otthonról is a számítógép előtt oktatni és tanulni, sőt a hallgatók egy része továbbra is kéri és elvárja, hogy ez így legyen a továbbiakban is. Kényszerhelyzetben, amikor nincs más megoldás, működik ez is” – nyomatékosította a dékán, hozzátéve, hogy távoktatásra nem lehet egyetemi szintű teológus és diakónus képzést alapozni.

Majd elmondta, hogy a téli szemesztert még a covid, a nyárit pedig az akkreditáció árnyékában élték meg. Sokkal többet foglalkoztak a papírmunkával, mint a tudományos kutatással vagy az oktatás finom hangolásával. Ami az akadémiai év tudományos munkáját illeti, hozták a korábbi évek teljesítményét.

Az egyetem nemzetközi tudományos konferenciájának teológiai szekcióját megtartották s az oktatók részt vettek mindazokon az online vagy jelenléti formában megtartott tudományos értekezéseken, szakmai műhelyeken, amelyek fontosak voltak a teológiai kar számára.

A Református Teológiai Kar hallgatói

2021/22-es akadémiai évben a karnak 13 főállású oktatója és tudományos munkatársa volt, akik összességében egy monográfiát, egy szakkönyvet, 30 tanulmányt és 3 könyv szerkesztést jegyeznek. Az oktatói és tudományos tevékenység mellett további 71 más jellegű alkalma és rendezvénye volt a kari testületnek. A hallgatói létszám változatlanul 71 – jelentette ki a dékán, hozzátéve, hogy az idén tizennégyen végeztek, négynek pedig megszűnt a hallgatói jogviszonya, így jelenleg 55 hallgatója van a Református Teológiai Karnak.

Beszélt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban érezhető lelkészhiányról, ami egyaránt nagy kihívást jelent az egyház vezetésének és az érintett gyülekezeteknek is. Arra kérte a végzősöket, hogy vigyék jó hírét a karnak és imádsággal, buzdítással, akár irányítással küldjenek fiatalokat a teológiára. Elsősorban olyanokat, akikben látják az élő hit és szolgálatkészséget Isten igéje iránt.

Megemlítette azt is, hogy a Selye János Egyetem a többi felsőokatási intézménnyel egyetemben új minőségbiztosítási rendszert vezetett be, melynek keretében elvégezték az öt tanulmányi programuk átalakítását, amelyet a kari és az egyetemi minőségbiztosítási tanács jóváhagyott. 

Szénási Lilla dékánhelyettes

Tájékoztatásul elmondta, hogy személyi változás nem történt az akadémiai évben, de jelezte, hogy az idei volt az utolsó, hogy óraadó tanárok segítették a képzést, s a továbbiakban csak főállású oktatókat foglalkoztathatnak. Megköszönte munkáját Kiss Jolánnak, Süll Kingának, Fazekas Istvánnak, Kocsev Miklós professzornak, Bernad Kaiser docensnek, Csík Györgynek, Park Sungkonnak és Czirfus Attilának.

„Úgy végezzétek egyházunkban a szolgálatotokat, hogy soha ne a gyülekezetekből, hanem mindig a gyülekezetekért éljetek. Szeressétek az egyházat és az egyház Urát” – idézte fel beszéde végén egyfajta útravalóul a végzősöknek néhai Molnár János dékán fiatalokhoz intézett gondolatát.

Petheő Attila

Szigetté válni

A hallgatók nevében Petheő Attila mondott köszöntő beszédet a tanároknak. „Amikor az ember a Selye János Egyetembe lép, s annak a Református Teológiai Karára, az olyan, mintha egy szigetre lépne. Egy olyan szigetre, ahol az adott szónak becsülete van, ahol Isten minden nap velünk van, s ki nem mondva, de mégis ott van a nemzet ereje. Ezek teszik szigették a Református Teológiai Kart – fogalmaztott Petheő Attila, majd ajánlásként hozzátette, ha sikerülne megvalósítani, hogy ki-ki a maga helyén létrehozna egy-egy hitben erős magyar szigetet, akkor talán esélyünk lesz arra, hogy ezek a szigetek egyszer összeérjenek és megerősödjenek.

Jakab István-díj

Az idén ötödik alkalommal került sor a 2015-ben alapított Jakab István-díj átadására, amelyet a néhai Dr. Jakab István docens, nyelvész a kar egykori oktatója emlékére alapított özvegye Jakabné Lelkes Ilona.

A pályázatokat elbíráló testület a beérkezett munkák közül a legjobbnak ítélte meg Plesan Boglárka, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatója prédikációját. A második díjban szintén a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatója, Halász Teodóra részesült. A harmadik helyen végzett a Selye János Egyetem Református Teológiai Kar hallgatója, Almási Jenő. Mindhárom helyezett emlékplakettet és a kiírásnak megfelelő pénzjutalmat kap. 

Szénási Szilárd esperes

A templomi alkalom után a tanári kar és a végzősök átvonultak a Calvin János Teológiai Akadémia egykori épülete elé, ahol beszédet mondott Szénási Szilárd esperes, martosi lelkipásztor az akadémia egykori, aranygyapjas hallgatója. 

Rövid beszédében a Józsué által a Jordán folyóba állitott tizenkét kő kapcsán utalt arra, hogy azok ott vannak még mind a mai napig. „Nem is ő volt az első és nem is az utolsó, aki Isten nagy tetteinek emlékére mementóként követ állított" – majd hangsúlyozta, hogy a kő kegyetlenül állhatatos, nehezen adja meg magát. Ahogyan Wass Albert írja: Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. Ez az emléktábla is tanúja lehet sokáig a megemélézők sokaságának, de annak is, ha elfogyunk – tette hozzá.

Az épület falára elhelyezett emléktáblára utalva pedig personifikációt használva kifejtette, évről évre egyre bővül azok névsora, akik még itt voltak annak leleplezésén, de ma már nincsenek velük, s több az a név, akiket felsorolnak, hogy már nincsenek, illetve idővel a táblát állítók is elmennek, elfogynak. Az, hogy a jövőben is legyenek, akik elhelyezik az emlékezés koszorúit, a jelen generáció feladata a teológusképzés, hallgatók küldése az egyetemre, hogy legyenek szolgálatévők az egyházban. „A mi életpéldánk, keresztényi értékrend szerinti életünk teheti hitelessé és vonzóvá ezt az életpályát" – nyomatékosította Szénási Szilárd esperes.

Rövid beszéde után az emlékezés koszorúit helyezte el az Calvin János Teológiai Akadémia egykori épületének homlokzatára Bachorec Beáta végzős hallgató, Somogyi Alfréd dékán és Géresi Róbert püspök.

 A 2021/22-es akadémiai év tanárai és végzősei

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →