Legyünk sóvá és világossággá

2022. május 06., péntek

2022. április 30-án Sáró adott otthont a Barsi Egyházmegyei Csendesnapnak. Ahogyan a házigazda, Révész Csilla, a Zselíz-Sárói Református Társegyházközség lelkésze megfogalmazta: „Mivel a koronavírus és a háború egy kicsit megölte az emberek lelkét, úgy éreztük, hogy ezúttal talán nem is majálisra van szükség, hanem inkább elcsendesedésre és az Istenhez való visszatérésre. Ezért választottuk a csendesnap kifejezést.”

Két esztendő után az Úr megengedte, hogy újra egy közösséggé formálódjanak az egyházmegye gyülekezeteinek tagjai az Úr Igéje körül. Nagy ajándék ez, ami Isten iránti hálaadással töltötte el a jelenlevőket, hiszen a lezárások, a vírus időszaka alatt nem lehetett tartani ilyen nagyszabású rendezvényt. A csendesnap központi témája az életvédelem volt, vagyis a 6. parancsolat, mely így hangzik: „Ne ölj!”

Sáró ugyan kicsi, de lelkes gyülekezet. A falu egy kis szeglete, a templom és a József Ház, és a körbe kerített udvar. A ház előcsarnokában a gyülekezeti börze asztalai, a kerítés mentén kondérok, a gyülekezet jótékonysági katlanai, a színpad a templom árnyékában, sörpadok, feszültség, izgalom. És sürgés. Meg az érkező emberek, ki süteménnyel, ki énekeskönyvükkel a kezükben. Harangszó, mely istentiszteletre hívogat a templomba.

Révész Tibor esperes üdvözlése után Révész Csilla a Tavasz című verssel köszöntötte a jelenlevőket. Szívünkre helyezte többek közt Ha ma, még hullámok, viharok fenyegetnek És gondok, próbák bánatok majd elnyelnek: Tavasz jön, ne csüggedj, aztán aratás, Már közeledik a számadás. Tekints fel az égre, és ne feledd Hogy egyszer lesz egy örök tavasz, Mikor, mint vándormadarak Hazatérünk.

Az igei üzenetet Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológia Karának  dékánja adta át a Zsoltárok 31, valamint Jób 14, 1.4-6 alapján, melyben kihangsúlyozta, hogy evangelizációra, evangéliumi szolgálatra gyűltünk össze. „Az evangelizáció definíciója nem más, mint frontális támadás a bűn ellen. Ez lenne az elmélet, azonban látjuk a mindennapjainkban, hogy a mindennapi ember nem támad, inkább minden iránt elfogadó. És úgy tűnik, a világ szemében ezek a jó emberek, a mindent elfogadó, még a bűnt is megmagyarázni képes és megtűrő emberek, mondván, csak ne tegyük szóvá, csak legyen békesség. A szemlesütés és a csendben maradás lett a védekezési mechanizmus. Ám Isten gyermekeiként nem maradhatunk meg ebben a helyzetben!“ – jelentette ki a dékán.

Hozzátette: Nagyon nem jó ez a megalkuvó lélek, már csak azért sem jó, mert nem összeegyeztethető Isten Igéjével! A hívő és a hitetlen felemás igája kapcsán mondja azt az Írás, hogy mi köze egymáshoz az Igazságnak és a gonoszságnak, mi köze van egymásnak a világosságnak a sötétséghez! – hangsúlyoztat Somogyi Alfréd, majd Illés példáját emlitette meg, aki a Karmel-hegyen odalépve az egész nép elé, megkérdezte: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt!

Az igehirdető rámutatott arra, hogy ennek a csodálatos felszólításnak egy fájdalmas lezárása van, mert a nép nem felelt egy szót sem. (1Kir 18) A csendes megalkuvás. Igaz, hogy akkor ott Illésnél nem felelt a nép egy szót sem, de nekünk felelnünk kell! Keresztyénként, vagy nem keresztyénként, Krisztusban, vagy Tőle függetlenül élünk? Létkérdés számunkra megvallani, hogy ki számunkra az Úr Jézus Krisztus! Ő maga buzdított bennünket erre, hiszen azt mondta: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32-33)

„Tudatosítani kell, hogy mi Jézus Krisztusban megkaptuk az isteni kegyelmet, szeretetet. Ennek az igei igazságnak kell ragyognia, becsesnek kell lennie a számunkra! Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó! Ezt kell a Lélek segítségével önmagunkban egy kicsit megtisztogatnunk, hogy tudjunk hálásak lenni ezért az igazságért, hogy felragyogjon az evangélium, miszerint van Megváltó! Isten Jézus Krisztusban teljes mértékben elfedezte, megbocsátotta a mi bűneinket! Az Úr Jézus váltságában nem az az óriási, hogy Isten Fia meghalt és feltámadt, hanem ennek a következménye! Jézus Krisztus áldozata, az Ő vére mindnyájunkat tisztává tesz Isten színe előtt! Az Úr Jézus ezért adta az Ő életét. Értünk! Nincs az az önfeláldozás, nincs az a kapcsolati tőke, nincs az a testvéri közösség, ami Jézus Krisztus nélkül bűnbocsánatot és örök életet eredményezhetne számunkra“.

Somogyi Afréd beszélt arról is, hogy igaza van Jóbnak, rövid az életünk, tele nyugtalansággal. Meg vannak határozva a mi napjaink. Ezért kérjük Istent, hogy tanítson bennünket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12)

Arra kaptuk ezt az életet, amelyet védenünk kellene -sokkal erősebben, mint ahogyan azt manapság tesszük-, hogy megismerjük és elfogadjuk benne a Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust! Mit tegyünk hát?

Elsősorban engedjük, hogy változtasson, formáljon minket az Isten Szent Lelke! Sajnos nem vagyunk képesek a magunk igazából engedni! Nem engedjük, hogy az Isten Igéje vezessen. Beszólunk a másiknak, jól odamondjuk a vélt igazunkat, nem törődve az Igével! Nagyon nehezen tudunk az Isten akarata szerint változni, mert megvannak a mi meggyőződéseink. Nagyon fontos, hogy tudjunk engedni az Igének!

Ahol feszültség van, ott Jézus Krisztus nélkül nem lesz emberi megoldás! Ezért is nagyon nagy a mi keresztyén felelősségünk: ugyanis nekünk kell bevinnünk Jézust a szívünkben a mi közösségeinkbe! Ez a mi feladatunk! Legyünk sóvá és világossággá gyülekezetünkben, környezetünkben!

Életünk ideje az Úr kezében van, de az életünk tartalma is az Úrnál van! Tőle kérhető el, Tőle vehető át és Neki fogunk majd egykor mindezekről számot adni! Ezért „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,28)

Az igehirdetést követően a lelkészkórus szolgálata következett. Három szólamban szólt a Mennyben lakó én Istenem ének, melyben többek közt elhangzott Könyörgök, légy mindig velem, a Te szemed rajtam legyen! A másik ének, mellyel a lelkészek dicsőtették Istent, a Tehozzád emelem szemeim Istenem, mely a 123. zsoltár átirata. A lelkészkórust Ficzere Tamás, nyitrai lelkész vezényelte.

Majd átadásra került a Reménység fája. Elhangzott, 2019 óta őrzi ezt a szimbólumot a barsbaracskai gyülekezet, amit a zselízi gyülekezettől vett át. Egy újabb széles szalag lett büszke ékessége e fának, mely 2Móz 20,2 alapján hirdeti „Tiszteld, …hogy élj!”

A Reménység fáját átvevő gyülekezet lelkésze kifejezte háláját Isten iránt, amiért megengedte ezt az ünnepet ennek a maroknyi tagot számláló gyülekezetnek. Elhangzott, a sárói templom falain ma is tisztán láthatók a második világégés nyomai. Ugyanakkor a gyülekezet több mint 70 százalékát kitelepítették. „De itt vagyunk, a templom áll, a gyülekezet él!”

A gyülekezet a záróének után elénekelte a Mindig velem, Uram, mindig velem kezdetű éneket, bizonyságot téve arról, még ha nem is látja gyarló szemem Istenemet, Ő mindig velem van, mindig velem!

Végül a nemzeti imádságunknak, a Himnusznak az eléneklésével zárult a templomi együttlét.

A templomi alkalommal egyidőben a szomszédos József Házban gyermek-istentisztelet volt. Dobiás Lívia az etióp kincstárnok története alapján hozta közelebb a gyerekekhez Isten szeretetét, és énektanulás volt Tóth Tímea, Babindák Ernő és Ambrus Erika jelenlétében. Nem sok gyermek volt, de aki ott volt, örömmel volt ott, s azt hiszem, a felnőttek is gyerekek lettek erre az időre. A gyermekekkel kézműveskedés is volt, a másnapi Anyák napjára gyönyörű ajándékokat készítettek a szorgos gyermek kezek. Közben Márkus Gábor, a Tatai Református Gimnázium igazgatója a fiatalok kis csoportját ültette maga köré, hogy az élet védelméről beszélgessenek olyan felvetett kérdések kapcsán, mint pl.: Kié az életem? Dönthet-e egy orvos az élet vagy halál kérdésében? Mit kezd Isten egy sorozatgyilkossal? Lehet-e azt mondani, hogy egy erdő életben van? A katonának szabad ölnie? Szabad-e önvédelemből ölni? Ha valaki nem jut hozzá az életmentő gyógyszerhez, akkor megöltük? És még sok más izgalmas kérdést jártak körül a fiatalok.

A színpadon Ambrus Erika volt a „háziasszony”. Pódiumra léptek az Érsekkétyi Egyházi Alapiskola és Óvoda növendékei, kiknek bizonyságtételét a cigánymisszió zenekarának szolgálata követte. Jó volt hallgatni az ipolysági Istent dicsőítő zenekart is, ahogyan az AZÉ-t (Adj zengő éneket) is! Hálaadás, mindenki a maga módján és eszközeivel.

Ugyanakkor amíg a szabadban Ringató-foglalkozás zajlott Révész Csillával, addig a templomban Millisits Máté művészet- és művelődéstörténész megnyitotta a Bibliás Rákócziak –Őrálló erdélyi fejedelmek című kiállítást, mely 2017 óta járja Kárpát-medencét. Tablók és emléktárgyak, elhangzott dátumok, nevek, helyszínek, történetek…

Befejező akkordként a záró áhítat Dukon András pozbai lelkész, egyházmegyei lelkészi főjegyző szolgálata volt.

A nap folyamán megtekinthető volt egy kiállítás Révész Csilla képeiből. Volt gyülekezeti börze is, kerámiák, kézimunkák, terítők, ékszerek, hűtőmágnesek, házi levestészta, valamint Babindák István könyvei, és a Levendula DI termékei… A Magvető Kiadó könyveit Izsmán Jónás hozta el. Közben a zsűri szorgalmasan kóstolgatta a mézes-krémes versenyre érkezett finomságokat, a leginkább a sárói öregotthon lakóinak mézes-krémese nyerte el a tetszésüket.

A gyülekezetek jótékonysági kondérai, bográcsai, üstjei különféle finomságokkal teltek meg. Volt gulyás, pörkölt pacalból, babból, marhából… Három lelkész összefogásával az ún. PHG üstjébe káposzta és óriáshúsgolyók is kerültek. Hét kondér, s körülötte a segíteni akaró, nem mellesleg főzni tudó emberek. S a szeretetük, amit belefőztek az ételekbe. A bevétel a viski református gyülekezet megsegítését szolgálja Kárpátalján, ahol a helyzet napról napra elkeserítőbb… Emlékezzünk és emlékeztessünk az Ige szavára: Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! (Zsolt 55,23a)

Így került sor a búcsúzkodásra, rakodásra… Szívekben öröm és hála, jó volt így együtt lenni! SDG!

Ambrus Erika, Sándor Veronika

Fotó: Mente Róbert

események továbbiak →