Ezsd 4,1–16 és 3János
(ÓSZ) „Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az ÚRnak" (3). A fogságból hazatérve Jeruzsálem lakói hozzákezdenek a templom újjáépítéséhez. Megjelennek a telepesek is, hogy hadd segítsenek, hiszen ők is imádják az Urat. És még a saját isteneiket is! Elutasítani a felajánlott segítséget udvariatlanság. Ám ha elfogadják, magukat rekesztik ki Isten kegyelméből. A romok is arra emlékeztetik őket, hogy egyszer már jártak így, amikor az élő Istent összekeverték a bálványokkal. Nekünk is, ma is felajánlja a világ a segítségét. Könyörgünk gyógyulásért, s közben mágikus gyógymóddal is kezeljük magunkat. Segítségül hívjuk az Urat, és amuletteket, kabalákat őrizgetünk. Imádkozunk, de a horoszkópot is megnézzük. Lelki templom vagy! A hitedet ne hígítsd babonává. Van, amire nemet kell mondanod.
Fohász: Ó, Uram, bocsásd meg, hogy nálam is csak egy megszokott bútordarab a hit. Tologatom ide-oda, ahol jobban mutat. Ráteszem a kis szobrocskámat, lekopogom rajta a szerencsémet. Tudom, hogy Téged mindez sért, hiszen Te vagy az egyedüli Isten. Hadd bízzam egyedül Benned! Ámen.