A konferencia a holland testvéregyházak és támogatói szervezetek a Stichting Help Oost Europa /Segítség Kelet-Európának Alapítvány/ és a GZB /Gereformeerde Zendings Bond– Református Missziói Szövetség/ kezdeményezésére valósult meg, akikkel a sokévtizedes kapcsolat az elmúlt öt évben egyre szorosabbá vált. Még a koronavírus-járvány előtt fogalmazódott meg bennük az igény egy missziói témakört felölelő konferencia megszervezésére egymás szolgálatának, tevékenységének megismerése céljából.

Menekültek között

A hollandiai vendégek megérkezésük másnapján ellátogattak a felsőnémeti szlovák-ukrán határhoz, hogy személyesen tájékozódjanak a háborús övezetből érkező menekültek fogadásáról és ellátásáról, illetve betekintést kapjanak egyházunk közöttük végzett szolgálatába. A menekültek számára kialakított első kontaktusként működő krízisközpontban a holland vendégeknek lehetőségük nyílt beszélgetni az önkéntesekkel és lelkipásztorokkal a szolgálatukról. Mivel a menekültek a határnál csak nagyon rövid ideig tartózkodhatnak, a regisztrációjukat Nagymihályban, egy arra kialakított központban végzik, így a vendégek következő állomása ennek a helynek a megtekintése volt.

Ellátogattak Pályinba is, ahol a református gyülekezet saját ingatlanjában egy befogadóállomást alakított ki az otthonukat elhagyni kényszerült gyermekek és nők számára. A közvetlenül a háború kitörése óta működtetett szálláson már többen is megfordultak, jelenleg huszonheten tartózkodnak ott. Az egyik családanya megosztotta velük a történetét, hogy mi mindenen ment keresztül a háború kitörése óta, hogyan menekült el otthonról és milyen úton került Pályinba gyermekeivel együtt.

Megnézték a református parókia egyik helyiségét is, amely jelenleg átmeneti raktárként szolgál a gyülekezetek által összegyűjtött céladományok számára. Szükség szerint innen viszik tovább a kis csomagokba elkészített élelmiszereket, illetve ruhákat, vagy amire éppen szükség van az otthonukat elhagyóknak. A holland vendégekre nagy hatással voltak a menekülteket segítő katonák, illetve a háború borzalmairól szóló személyes beszámolók.

Kövess engem!

A missziói területeket bemutató konferencia második napjának a Kassa belvárosában található Református Kulturális Központ adott otthont. A prezentációkat mindkét nap zenés szolgálatok egészítették ki. Az előadássorozat Géresi Róbert püspök áhítatával vette kezdetét. Ebben kifejtette: Pál nem szégyellte Krisztus evangéliumát, hanem Isten erejét látta abban mind a zsidók, mind a nemzsidók számára. Korunk embere számára is ezt az evangéliumot kell továbbadnunk. Miközben keressük az evangélium átadásának módját a ránkbízott célcsoportok számára, arra kell ügyelnünk különösen, hogy a tartalma ne szenvedjen csorbát. A Krisztusról szóló hamisítatlan evangéliumot kínáljuk, tolmácsoljuk és hirdessük mindenkinek minden időben.

 „Jézus azt mondta, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük, de azt is, hogy egymás hite által épüljetek. Ez az alkalom is egy ilyen jellegű találkozás“ – mondta a konferencia nyitó napján Palcsó Attila zsinati külügyi tanácsos. Kifejtette, hogy a földrajzi távolság, de az elmúlt 20. század viszontagságai is más-más helyzetet teremtettek Közép-Európában, illetve más volt a fejlődési irány a Benelux államokban is. Igyekszünk ezért minden olyan missziói területet bemutatni a konferencia keretén belül, amelyeken jelenleg is zajlik a szolgálat. A gyermek- és ifjúsági munkától kezdve az idősek gondozásáig, illetve a börtönmissziótól, a zenei és mediális szolgálatokig, valamint megismerkedni a Hollandiában folyó missziói munkával.

A konferencia nyitó előadását egyházunk szeretetszolgálatáról Demeter Ibos Henrietta, a Diakóniai Központ igazgatója tartotta.

Tovább adni az üzenetet

„Egy kicsit félve állok itt, mert egy olyan missziói területet kell bemutassak, amelynek nem vagyok vezetője, koordinátora, de még szakértője sem. Nem vagyok újságíró, vagy kommunikációs szakember. Öt éven át tanultuk a különböző teológiai irányzatokat, bibliai nyelveket, megtanultunk görögül, héberül, latinul, bibliaismeretet, biblika teológiát, etikát, dogmatikát tanultunk. Gyakorlati teológiában volt liturgikánk, homiletikánk, poimenikánk, katechetikánk, még missziológiát is tanultunk, de egyházzenét és harmóniumjátékot is.

A tanáraink megpróbálták tisztességesen megtanítani nekünk azt, amit át kell hogy adjunk a hallgatóknak, az üzenetre, az evangéliumra fókuszáltak, csak éppen a felkészülésből kimaradt egy lényeges dolog, hogyan adjuk tovább ezt az üzenetet“ – mondta az elektronikus és írott médiáról szóló előadásának bevezetőjében Molnár Sándor zsinati főtanácsos, majd felidézte Jézusnak erre vonatkozó parancsát: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,15–16), illetve „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, „Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ö nevében.” (Jn 20,31)

 „Mi is történik húsvétkor? Az asszonyok elmondják a tanítványoknak, hogy Jézus feltámadt. Ezt követően Jézus arra bíztatja a tanítványokat, hogy a tanítványok mondják el az örömüzenetet minden teremtménynek. Úgy is lehet mondani, hogy mindenkinek. Eljutottunk a kommunikációs folyamat mai definíciójához: egy kétirányú interakció, amely során az információ közlője megfogalmazza (kódolja) üzenetét, kiválasztja a megfelelő kommunikációs csatornát, a befogadó megpróbálja megérteni (dekódolni) az üzenetet, majd pedig reagál az üzenetre (visszacsatolás)“ – summázta az üzenet átadásának a lényegét a zsinati főtanácsos.

Molnár Sándor előadásában foglalkozott azokkal a kommunikációs csatornákkal, amelyeken keresztül az egyház eljuttatja a befogadóhoz az üzenetet. „Vannak helyezetek, amikor a közlő és a befogadó sem időben, sem térben nincs egy helyen, és így kell az üzenetet átadni a másik félnek. Ilyenkor már nem csak egy befogadóról van szó, hanem többről. Ezt nevezzük tömegkommunikációnak“ – mondta, majd ismertette az egyházunkban használt  tömegkommunikációs csatornákat.

Elsőként az időszakosan megjelenő gyülekezeti újságokat említette meg: az alistáli Hálót, a komáromi Kis Tükröt, a hanvai Áldás Békességet, a perbetei Alvég hangját és a rimaszombati Csillagost, majd felsorolta az évente egy alkalommal megjelenő kiadványokat, amelyek közé a Szeretetnaptár, Bibliaolvasó kalauz és a Református falinaptár tartozik.

Egyházunk 2015-ben még 3 könyvet adott ki 4 ezer példányban, 2021-ben pedig már 7 kiadványt 11 020 példányszámban.  Megemlítette az egyházunkkal foglalkozó rádiókat, illetve az abban elhangzó református műsorokat is, úgymint a rögzített hanganyagokat tároló Sola rádiót, és az állami közszolgálati Pátria rádiót, amely a rendszerváltástól, 1990-től sugároz mind a mai napig Világosság címmel egyházi műsorokat. Ez a református kiadása kéthetente jelentkezik. 1995 – 2006 között évente néhány alkalommal jelentkezett az Élő reménység publicisztikai magazin, majd 1999-től lehetőség nyílik évente két alkalommal egyházi ünnepek idején református élő istentisztelet közvetítésére. A pandémia idején, amikor korlátozva voltak a templomi alkalmak, 2020. márciusától szinte heti alkalommal közvetített a Pátria rádió rögzített istentiszteletet.

Bemutatta az egyházunk reformata.sk honlapját, illetve a rimaszombati gyülekezet rirek.sk honlapot. Az előbbi honlapra a járvány idején videóüzenetek is készültek, illetve megemlítette a lelkészek által készített Papék házából című időszakos műsort, illetve az Elég nekem név alatt futó podcastot és A végtelenség fiai podcast beszélgetős műsorait. Előadását három kérdéssel zárta: „Használjuk-e a rendelkezésre álló csatornákat? Használjuk-e azokat a csatornákat, amelyeket az emberek használnak? Hogyan tudnánk javítani a mostani helyzeten?“

 A református iskola és óvoda is missziós terület

Az iskola- és óvodamissziót Molnárné Pelle Beáta, a rimaszombati Református Iskolaközpont igazgatója mutatta be. Előadásában beszélt arról, milyen rész jut a református oktatásnak a szlovákiai magyar oktatáson belül, s mi az oka annak, hogy kevés a református iskola, illetve a legutolsó megalapításától, 2001-től miért nem jöttek létre új iskolák, s azóta miért csak – egy kivételtől eltekintve – óvodák alakultak.

 „A református egyháznak egy széleskörű, kialakult iskolahálózata volt 1945-ig, a háború utáni államosításkor pedig először a magyar iskolákat zárták be. Amikor újra elindulhatott a magyar nyelvű oktatás, református oktatási intézmény alapítására már nem volt lehetőség, de az évek során kialakult egy magyar iskolahálózat a Felvidéken“ – fogalmazott Molnárné Pelle Beáta. Majd elmondta, hogy a rendszerváltás utáni évekre a demográfiai változásoknak köszönhetően a diáklétszám jelentősen lecsökkent, ami magával hozta azt is, hogy az akkor megalapított református oktatási intézmények emiatt az adott településen egyfajta versenyhelyzetbe is kerültek. Az okokat tovább fejtegetve pedig megemlítette a finanszírozási különbséget is.

 „Míg az állami intézmények a működési és fejlesztési költségekre is kapnak támogatást, addig ez utóbbiban az egyházi fenntartásúak nem részesülnek. Ezen okok miatt sajnos nem bűvül a református iskolahálózat“ – mondta Molnárné Pelle Beáta, hozzátéve, hogy meg kell teremteni az egyházi iskola alapításának a pénzügyi hátterét, amellyel biztosítani lehet a megfelelő épületet az oktatás számára. A visszakapott egyházi ingatlanok ugyanis sok esetben nem voltak alkalmasak arra, hogy azokban újraindulhasson a tanítás” – hangsúlyozta az előadó.

Rámutatott arra, hogy az alapiskolák nagyon különböző környezetben jöttek létre és működnek. Az első református alapiskola Alistálon kezdte meg működését, majd fokozatosan nyíltak meg alapiskolák Dél-Szlovákiai szerte: Martoson, Érsekkétyen, Rozsnyón, végül Vajánban. Új református fenntartású alapiskola csak húsz évvel később, 2020-ban indult Rimaszombatban az óvoda és a gimnáziumi évek átfedése céljából.

 Holland lelkészek énekszolgálata

Tájékoztatásul elmondta azt is, hogy Szlovákiában református alap- és középiskolában közel hétszázan tanulnak. A református alapítású óvodákban pedig több, mint 400 gyermek nevelése biztosított. Az érsekkétyi óvoda kivételével az összes a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében indult el. Az első óvodák 2019-ben kezdték meg működésüket. Jelenleg Somorján, Komáromban, Vágfarkasdon, Rimaszombatban, Hanván, Pálfalán, Tornalján, Kassán, Királyhelmecen működik óvoda. Rozsnyón és Nagykaposon már átadták az épületet, de gyermekeket csak szeptembertől tudnak fogadni. Átvételre vár az egyházi ingatlanban működő óvoda Martoson és Kiskövesden, illetve Hetényen.

Előadása végén beszélt azokról a missziói lehetőségekről is, amelyek adottak az egyházi intézményekben: hittanórák, reggeli áhítatok, hétkezdő és heti istentiszteletek, az ünnepi istentiszteletek a családok bekapcsolódásával.

Isten országának láthatóvá kell válnia

A hollandiai vendégek közül elsőként Bram van Duinen, a HOE – Stichting Help Oost Europa /Kelet-Európai Segítség/ munkatársa tartott előadást. Elmondta, hogy kiemelt feladatuknak tartják a kelet-európai keresztyéneknek nyújtott segítséget a diakónia területén és a gyülekezetek építésében, fejlesztésében. Fontos számukra a nyitott szív, az együttérzés és a szolgáló lelkület. Hisznek abban, hogy Isten országának láthatóvá kell válnia, mert a keresztyének igazságosságra hívattak el. Projektjeik megvalósítását először Magyarországon kezdték el, ma pedig már szinte minden közép-európai országban jelen vannak. Anyagilag támogatják a gyerektáborokat, az egyházépítést, egyéb missziós programok szervezését. A keresztyén közoktatáshoz többek között kisbuszokkal járulnak hozzá, de a szükségen lévő rászorulókat is támogatják. Szlovákiában a tanyi diakóniai Ruyter-ház megépítéséhez járultak hozzá.

Krisztus egyháza bizonyságtevő és szolgáló közösség

Rik Lubbers, az 1901-ben alakult, a holland protestáns egyházak fenntartásával működő protestáns GZB /Gereformeerde Zendings Bond – Református Missziói Szövetség/ tevekénységét hozta közelebb a hallgatóság számára. Előadásában kifejtette, hogy Krisztus egyházára úgy tekintenek, mint bizonyságtevő és szolgáló közösségre. Azon vannak, hogy hozzájáruljanak olyan nyílt gyülekezetek formálásához, akik missziói elhívással élnek és a jelen társadalmában tesznek bizonyságot, de kifejezik diakóniai elhívásukat a marginalizált emberek elérésében is, s teszik mindezt Isten dicsőségére. A szövetség igyekszik segíteni a helyi holland gyülekezetek és külföldi gyülekezetek kapcsolatteremtésében.

Felkínálni Jézust

Gerrit van Dijk a GZP és a Free Evangelikal Churches gyülekezetplántálásának egyik szép példájáról szólt, amelynek helyszíne a Kelet-Németország észak-keleti csücskében, a Balti tengernél fekvő Rostock-Evershagen. Elmondta, hogy már a hitleri időktől kezdve a városban nagy arányú az egyházon kívüliek száma, amelyre még jobban ráerősített a kommunizmus az ateizmus propagálásával. A teljesen szekularizált közegben rá, mint holland misszionáriusra úgy tekintenek, mint egy különc figurára.

Előadásában kifejtette, hogy Kelet-Németország egy missziói terület, mivel a közeg szinte teljesen vallástalan, és erősen ellenáll minden missziós mozgalomnak. Ezért sok nyugati egyház kérdése az, hogy miként lehet kapcsolódni a keresztyén gyökerű, de liberális közeg tagjaihoz? Elmondta, hogy ezt elsősorban meghallgatással, a helyi kultúra, a történelmi, társadalmi kontextus megismerésével kell kezdeni. /Rostock vidékén a kommunizmus után elvesztették egymást a közösségek, a családok felbomlottak, az alkoholban találnak kiutat a kilátástalanságból, s a kérdésük nem az, hogy mit gondolok vagy hiszek, hanem működik-e az, amit mondanak a keresztyének.

Gerrit van Dijk elmondta, szeretni és szolgálni kell ezeket az embereket. Nem bekényszeríteni kell őket az egyházba, hanem felkínálni nekik Jézust, az evangéliumot, hogy nyomás nélkül, szabadon választhassanak. Rendszeres futball-foglalkozásokat szerveznek a gyermekeknek, a felnőtteket közös kávézásra hívják a street-café programjukban, amellyel próbálják ellensúlyozni a magányosságot: együtt kávéznak, esznek, majd a végén közösen imádkoznak. Tartanak BBQ partikat, ahol kreatív módon, színdarabbal, jelenettel, majd közös étkezéssel, sütéssel próbálják elérni az embereket. Vannak zenés, énekes utcai – Street-church – szolgálataik is, amellyel lehetőséget adnak arra, hogy a távolról figyelők, keresők és érdeklődők is hallgassák őket és konfrontálódjanak olyan kérdésekkel, amelyeken korábban nem is gondolkodtak: pl. hívők-e vagy ateisták, illetve hová tartoznak.  

Rácson innen és túl

A több, mint húsz éve indult börtönmissziós szolgálatot annak vezetője, Antala Éva nagyölvedi lelkipásztor vázolta fel a kezdeti indulástól egészen napjainkig. Előadása elején kifejtette, nemcsak a fogvatartottakkal foglalkoznak, hanem azok családjával is, akik számára különböző foglalkozásokat szerveznek az önkéntesek bevonásával. A fogvatartottaknak evangelizációs alkalmakat, istentiszteleteket tartanak.

„A pandémia idején sajnos nem látogathattuk a börtönökben lévőket és táborokat sem szervezhettünk a gyermekeik számára, az érintett családoknak viszont nagy szükségük volt a megerősítésre és a támogatásra, amelyet részben a holland testvérek adományából tudtunk fedezni“ – mondta Antala Éva, majd többek között beszélt arról a pozitív előrelépésről is, hogy harmadik éve már egy teljes napot – reggel kilenctől délután háromig – tölthetnek bent a fogvatartottakkal.

„Kiscsoportos beszélgetések alakultak ki ennek köszönhetően, de igény szerint lehetőség van magánbeszélgetésre is. Alkalmainkat magyarul és szlovákul tartjuk az általunk látogatott fegyintézetekben. Sőt, zenés rendezvényeket, koncerteket is szervezünk, de azokat csak akkor engedélyezik, ha mindkét nyelven hangzanak el énekek. A fogvatartottaknak szerveztünk már bibliaversenyt is. 2000-től pedig minden évben az Angyalfa program keretében karácsonykor megajándékozzuk a börtönben lévő szülők gyermekeit. Az érintett családokat a lelki táplálék mellett élelmiszercsomagokkal is támogatjuk és szükség szerint segítjük őket“ – foglalta össze a börtönmissziós tevékenységet Antala Éva.

A jövő nemzedéke van ránk bízva

Az 1992 novemberében, Losoncon megalakult Fiatal Reformátusok Szövetségének tevékenységét annak jelenlegi elnöke, Kiss Miklós örösi lelkipásztor ismertette.

„A Firesz a magyar ajkú fiatalok és gyermekek közössége, feladata az evangélium hirdetése. Nekünk Krisztushoz kell vezetnünk, s aki Krisztust megtalálja, akkor a közösségét is megtalálja. Kapcsolatban kell lennünk egymással, hogy feltöltődjünk, de meg kell osztanunk másokkal, amit kaptunk. Tevékenységünk nyári táborok, ifi hétvégék, munkatársi alkalmak szervezése, illetve túrák és sportolás. A KOEN program segítségével pedig nyaranta gyülekezeti napközis táborok szerveződnek.“

A Firesz kétévente Élesztő néven szervezi meg ifjúsági táborát, amelyre idén Királyréten kerül sor, s ekkor ünneplik meg fennállásuk harmincadik évfordulóját is. Tartanak ifjúsági bibliaórákat, vannak imapontjaik és kórushétvégék.

 „Az ifjúsági munka folyamatosan változik, én ennek egy szeletkéjében veszek részt immár húsz éve. A jövő nemzedéke van ránk bízva. Bennünket is valaki vezetett, valaki foglalkozott velünk, bizonyságot tett nekünk, valakiket Isten használt ebben a szolgálatban, most pedig Isten kegyelméből mi vagyunk azok, akiken keresztül az Úr Isten másokat megszólít. S igyekszünk őket úgy felkészíteni, hogy ők legyenek azok, akik ezt tovább viszik“ –hangsúlyozta Kiss Miklós.

A gyermekek a jövendőbeli presbitereink

Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor az 1990-es években formálódott gyermekmisszióról szólt előadásában, felelevenítve a rendszerváltás utáni kezdeti időszakot, a Jabloncán, majd Hatfán és végül Gadócon megszervett országos gyermektáborokat. Majd beszélt arról, hogy a Firesz megalakulása után három évvel, 1995-ben létrejött a Fireszke, amelynek elsődleges célja, hogy a hozzájuk érkező gyermekek és az ifjak szülőföldjükön, magyar környezetben, anyanyelvükön gazdagodjanak programjaik által. A programok kialakításában különös hangsúlyt helyeznek a közösséget formáló beszélgetésekre, előadásokra, játékokra, vetélkedőkre.

„A gyermekekre úgy tekintsünk, mint egyházunk jövendőbeli presbiterére“ – hangsúlyozta Czinke Zsolt, majd megemlítette, hogy 2010-ben a Fireszkének Bátorkeszi lett a központja az egykori egyházi ingatlanban, amelyet azóta is fejlesztenek és bővítenek, és ahol nyaranta több gyermektábornak is helyet adnak. 14 éve a holland KOEN projektnek köszönhetően Kárpát-medence szerte egy közös anyag készül a gyermektáborok számára, amelyet az idén a felvidéki munkacsoport készített el.

 A péntek esti konferencián az Abaúji Kamarakórus hét tagja szolgált többszólamú – egy-egy középkori, reneszánszkori, valamint népi és újkori – ének megszólaltatásával. Az énekkart az Abaúj-tornai egyházmegye hat gyülekezetéből jövő tagok alkotják. /Mura Anikó, Nagy Beáta, Tóth Szilvia, Fazekas Alexandra, Ďuríšek Ferenc, Bodnár Ottó és Molnár Árpád/

A konferencia harmadik napja a rimaszombati Ruszó család alkotta Cigánymissziós zenekar dicsőítésével kezdődött, majd a délelőtt folyamán is énekmondással, zeneszóval dicsérték az Urat.

Zenével dicsőíteni Istent

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 2011-től szervezeti formában támogatja az egyházzenei tevékenységet. „Nagy előkészülettel jár ez a misszió“ – jegyezte meg előadása elején Süll Kinga, az Egyházzenei Osztály vezetője, akinek a munkáját az öttagú igazgatói tanács segíti. „Kántorok és kórusvezetők képzése, majd mentorálása, illetve megtalálni az újakat, szakmai napok és konferenciák szervezése, kórustalálkozók szorgalmazása és a szükséges kóruskották beszerzése tartozik az Egyházzenei Osztály feladatai közé. Igyekszünk megnyerni a fiatalokat is az egyházzenei misszió számára, elsősorban arra, hogy képezzék magukat, mert erre a szolgálatra készülni kell. Sokáig tart míg valaki alkalmassá válik arra, hogy jól játsszon egy hangszeren, vagy megfelelően használja a hangját, vagy szakmailag jól vezessen egy kórust. Hozzánk tartozik a Firesz ifjúsági szervezetből kinőtt Cantate Domino kórus is, amely az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A kórus évente 4-5 alkalommal találkozik, új repertoárt tanul, majd szolgál a gyülekezetekben“ – mondta Süll Kinga, aki megemlítette, hogy az ifjúság mellett fontos a gyermekek megszólítása is zenei téren, ezért szerveződtek korábban gyermekkórustáborok. A Sola Schola projektjük 2017-től működik, amelynek keretében elkezdték tanítani és népszerűsíteni az Új Református Énekeskönyv számunkra még ismeretlen énekeit a templomi istentisztelet keretében.

 „Elsődleges célunk és feladatunk a zenei misszió keretében, hogy énekeljük az Úrnak új éneket, zengedezzünk, adjunk neki hálát. Innen indul ki minden tevékenységünk, hogy az Urat dicsérjük“ – foglalta össze a misszió lényegét Süll Kinga, aki az osztály gazdálkodását is felvázolta a jelenlévőknek, mely szerint a működésükhöz szükséges pénzügyi forrásra pályázniuk kell egyrészt az egyház Közalapjánál és a Kulturális és Közművelődési Központnál, valamint állami és külföldi szervezeteknél.

 Cigánnyá lenni

 „A cigánymissziót Isten hívta létre, és ő is tartja fenn“ – vallja a misszió vezetője Tóth Zsuzsanna, aki hozzátette, hogy az elődeiről igyekszik mindig méltóképpen megemlékezni, akiknek nagyon hálás az úttörői tevékenységért, s igyekezetükért, hogy ezt a szolgálatot az egyházunkban elfogadottabbá tegyék. A legtöbben sajnos már nincsenek is közöttünk: Uwe Martin Schmidt, Batta István, Tóth Árpád lelkipásztorok és Albert Heldoom Hollandiából, akinek nagy szerepe volt a partnerszervezetek bekapcsolásában. Rajta keresztül ismerték meg a GZB partnerszervezetet.

Kifejtette, hogy a cigánymisszió célja Krisztushoz vezetni az embereket. „De addig ez nem lehetséges, míg nincsenek erre érzékenyítve a gyülekezetek. A cigányok is szeretnének valahová kapcsolódni, valahová tartozni, elfogadottakká válni. Most is vannak konfirmandusaink. Ez a munka elkezdődött közöttük, a Szentlélek munkálkodik. Hogy mennyire gátoljuk vagy támogatjuk a Lélek munkáját, az a mi személyes felelősségünk is“ – hangsúlyozta a misszió vezetője.

A cigánymisszió keretében szerveznek evangelizációkat, táborokat gyermekek és felnőttek számára, ünnepváró alkalmakat, igehirdetéssel egybekötött zenekari szolgálatokat. „A holisztikus misszió arról szól, hogy az ige mellett rengeteg szabadidős tevékenység is van: zenét, sportot, kézműves foglalkozásokat is viszünk ezekbe az alkalmakba. S mivel több generáció is szeret együtt lenni, így több családi napot is szervezünk a számukra. De baba-mama klubokat és a gyermekeknek szóló alkalmakat is hangsúlyozzuk“ – mondta Tóth Zsuzsanna.  Cigánymissziós központ működik Felsővályon, Barkán pedig a Biztos Kezdet Gyerekház, Csatán pedig Tanoda működik.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház keretén belül működő 15 éves koreai missziós gyülekezet megalakulásáról, annak összetételéről, alkalmairól Park Sungkon lelkipásztor adott egy átfogó képet.

A konferencia végén Géresi Róbert püspök a Szlovákia szomszédságában zajló ukrajnai háborúról szólt, s az ezzel járó emberi veszteségről. Arra kérte a holland vendégeket, vigyék el ennek az ügyét. Majd sok-sok kitartást, reményt és szeretetet kívánt nekik.

Szombat délután a hollandiai vendégek meglátogatták Barkán a Biztos Kezdet Házat. A helyi gyülekezet, a református cigánymisszió és a község szoros együttműködésével létre hozott otthonban ómama foglalkoztatás folyik roma kismamáknak és gyermekeiknek 3 éves korig. Tervben van a tanoda üzemeltetése is az iskoláskorú roma gyermekek számára, ami eddig a covid-járvány miatt nem indulhatott el.

A helyiek az óvodások verses köszöntőjével fogadták a konferencia résztvevőit, akiket a Drenkó Zoltán lelkipásztor és Icsó Béla gondnok, helyi polgármester által vezetett barkai és lucskai presbiterek, illetve önkéntesek vendégelték meg őket a cigány-konyha remekeivel és magyaros gulyással.

Vasárnap, a konferencia utolsó napján a holland pásztorok igehirdetéssel szolgáltak egy-egy gyülekezet istentiszteletén: a kassai magyar és szlovák gyülekezetben, Magyarbődön, Petőszinyén és Felsőcsájban, Szepsiben, Rozsnyón és Berzétén hangzott az ige üzenete angol vagy holland nyelven a helyi lelkész vagy gyülekezeti tag tolmácsolásával. A vendégek nem csak a fogadó közösség vendégszeretetét élvezhették, de egymástól tanulva egymás hite és tapasztalata által kölcsönösen gazdagították egymást.

A holland lelkipásztorok hétfőn délelőtt szakmai vezetéssel közelebbről is megismerkedhettek Kassa történelmi belvárosával, majd hazautaztak.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László, Iski Ibolya, Tóth Zsuzsanna, HOE