Az Életke óvoda és a református templom

Már messziről jól látni a református templom irányt mutató tornyát, majd felbukkan mellette az elmúlt évben átadott három csoportszobás Életke óvoda, amely szépen belesimul a környezetbe. Néhány lépésre tőlük áll a parókia és a Dalárda épülete. Egy református központ alakult ki Vágfarkasdon, ahol minden egy karnyújtásnyira van egymástól.

Fél év elteltével látogattunk el ismét Vágfarkasdra, hogy felelevenítsük a kezdeteket, illetve megnézzük hogyan lakták be az új épületet az óvodások, s megtudjuk mi az a plusz, amit itt kaphatnak. 

Az óvoda helyén korábban egyházi alapiskola állt, majd miután a rendszerváltozást követően a többször is átalakított épület visszakerült egyházközségi tulajdonba, bérbe adták, így biztosítva rendszeres bevételt a gyülekezet számára.

–2017-ben a helyi magyar óvoda szűkös és méltatlan helyzete miatt vágtunk bele a projektbe, tehát egy valós igényből fakadt az Óvodaprogramban való részvételünk, de rendkívül örültünk annak, hogy ez egybecsengett gyülekezetünk egyik ősi dédelgetett vágyával, hogy a régi iskola a templom mellett egykor újra betölthesse eredeti rendeltetését, hogy oktató-nevelő munka folyhasson falai között. A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programba való csatlakozáskor éppen a régi iskola épülete alatt lévő terület bizonyult a legjobbnak egy zöldmezős beruházás megvalósításának. A régi iskola épülete statikailag ugyan elfogadható állapotban volt, de a fekvése és belső elrendezése már nem volt alkalmas egy modern óvoda kialakításához.Erdélyi Pál lelkipásztor

Az önkormányzat által működtetett magyar nevelési nyelvű óvoda egy épületben volt a szlovák nyelvűvel, mellesleg az alapiskola egyik megüresedett szárnyában kapott elhelyezést mintegy tíz évvel ezelőtt. A kapacitása is elég szűknek bizonyult, volt, hogy nem minden gyermek kapott óvodai elhelyezést abban az évben, amikor a szülők igényelték volna a számára, így vagy megvárták, amíg lesz szabad hely, vagy szlovák nyelvűbe iratták – eleveníti fel a kezdeteket Erdélyi Pál lelkipásztor, aki elmondja, hogy az óvoda és az iskola egy épületben való elhelyezését sem tartották szerencsésnek.

Ebből kifolyólag egyre erősebb lett bennük az a vágy, hogy az egyházközségünk is bekapcsolódjon a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programba és egy zöldmezős beruházással nemcsak korszerű feltételeket biztosítsanak a magyar anyanyelvű óvodások számára, hanem ezáltal a meglévő befogadóképességet is megnöveljék. Nem titkolt céljuk volt ugyanakkor a gyermekek nemzeti és a vallási identitásának a megerősítése is.  

Nagy közösségi tér

A legelején még abban gondolkodtak, hogy az önkormányzati óvodával párhuzamosan működtetnének egy egyházi óvodát. Sokat tárgyaltak a község polgármesterével és a helyi alapiskola igazgatónőjével a lehetőségekről. Az egyházközség azonban már az elején tisztázta, hogy nem szeretnének konkurálni a meglévő óvodával, végül arra az elhatározásra jutottak, hogy az lenne a legcélszerűbb, ha csak egy magyar óvoda működne Vágfarkasdon, s ennek az alapító-fenntartója pedig a református egyházközség lenne, s így megszűnne az önkormányzati fenntartású magyar óvoda.

Az egyházközség az épület tervezésekor még bölcsődével is számolt, mert úgy gondolták, hogy a több, mint háromezer lakosú községben helye van egy ilyen intézménynek is. A tervek így készültek el, sőt az építkezési munkálatok során eszerint alakították ki a helyiségeket. Menet közben azonban mégis meggondolták magukat, s lemondtak a bölcsődei részről.

A Liliom csoport öltözője

– Felmértük a helyzetet a környező, illetve a távolabbi településeken is, s eljutottak hozzánk olyan információk, hogy nagyobb városokban sokkal kifizetődőbb bölcsődét működtetni, faluhelyen pedig nehezebb. Átgondoltuk a korábbi elhatározásunkat és döntöttünk: csak óvodai osztályaink lesznek. Így bővült ki három csoportszobásra az óvoda, s az eredetileg tervezett negyven férőhely ötvennégyre emelkedett. A mostani helyzet bennünket igazol, bár biztosan voltak olyanok a gyülekezetünkben, akik „vérző szívvel” fogadták ezt a döntést, de úgy vélem, hogy a maximális kapacitással működő Életke óvodánk megfelelő gyógyír és vigasz lehet a számukra – magyarázza Erdélyi Pál.

Erdélyi Anita intézeti lelkész a Margaréta csoportban

Betérünk az óvodába, ahol kiderül, hogy az egyik csoportszobában már zajlik a gyerekek reggeli áhítata. Benézünk hozzájuk. A gyerekek körbe véve a lelkésznőt közösen elmondják Pósa Lajos Én Istenem, jó Istenem kezdetű imádságot, majd kíváncsian hallgatják a szemléltető eszközök segítségével előadott történetet az elveszett drachmáról, amelyet utána meg is beszélnek, majd énekelnek a negyedórás foglalkozás végén.

– Minden reggel tartok óvodai áhítatot a gyerekek számára, elsősorban bibliai történetekkel ismertetem meg őket. A tanulságos és elgondolkodtató példákon keresztül igyekszem átadni nekik azokat az alapvető keresztyén és erkölcsi igazságokat, amelyekről úgy gondolom, hogy azok minden ember számára egy helyes értékrendet képviselnek – mondja az áhítat után Erdélyi Anita lelkész, aki - egyéb teendői mellett – az Életke szeptemberi indulásától az intézet lelkésze is.

Reggeli áhitat a Margaréta csoportban

Kiderül, hogy egy nap egymás után háromszor adja elő ugyanazt a történetet. A koronavírus-járvány miatt kénytelen volt ezt a megoldást választani az összevont csoportfoglalkozás helyett, ahol nagyobb a megfertőződés esélye. Anita, mint mondja, már nem is bánja, mert ebben a formában személyesebb, közelebbi kapcsolatba tud kerülni a gyerekekkel. Ha pedig véget ér a járvány, akkor sem szeretne már ezen változtatni, mert számára nagyon bevált ez a módszer.

– Az áhítat az a plusz, amit református lelkészként hozzá tudok adni a gyermekek neveléséhez. Örömmel látom és érzékelem, hogy nagyon szeretik ezeket az alkalmakat, hiszen itt a saját kis életüket érintő események, problémák kerülnek megbeszélésre, amelyekre válaszul egy alapvető erkölcsi útmutatást kapnak – magyarázza a lelkésznő, aki hozzáteszi: nem hinné, hogy a szülő máshogyan tanítaná otthon a gyermekét.

De nemcsak kis áhítatot tart a számukra, hanem igyekszik velük megtaníttatni a klasszikus felekezethez nem kötött imádságokat is, valamint még nagyon sok dalt és éneket, amelyre táncolni is tudnak a gyerekek.

Margaréta csoport

– Ez teljesen a mi óvodánk sajátossága, amelyre kezdettől fogva pozitívan reagáltak a gyerekek. A beszoktatás idején talán ez is megalapozta azt a kapaszkodót, hogy hirtelen elszakadva otthonról egy idegen környezetben találták magukat, s ráadásul el kellett fogadniuk azt is, hogy a napjuk egy részét a szülők nélkül, az óvodában töltik el.  Itt tanításokat hallhatnak arról, hogy valaki mindig velük van és vigyáz rájuk, Isten megparancsolja az angyalkáinak, hogy úgy vigyázzanak rájuk, hogy még a bokáikat se üssék meg.  S ezek a közvetített simogató mondatok sokat segítenek nekik. Amikor pedig sírós hangulatuk van, mert az anyukájukra gondoltak, akkor ezek a kis egyházi gyermekénekek átlendítik, sőt, meg is mozgatják őket, hogy kicsit kizökkenjenek a rossz kedvükből.

Erdélyi Anita elmondja, annak ellenére, hogy az Életke óvoda egyházközségi alapítású és fenntartású, minden egyházi jellegű dolgot, amit szeretnének az óvodai nevelésbe bevinni, például a reggeli áhítaton való részvételt, arról először kikérik a szülők beleegyezését. – Örültünk, amikor jelentős részük befogadóan viszonyult ehhez. Volt ugyan néhány hezitáló, aki nem akarta, hogy a gyermeke részt vegyen az áhítatokon, de mivel sok pozitív visszajelzés érkezett a többiek részéről, végül az ő gyerekük sem maradt távol a reggeli foglalkozásokról.

A lelkésznő nem titkolja, hogy nagyon szereti a gyerekeket és a fiatalokat, akik a lelkészi hivatásának a fajsúlyos részét teszik ki. – Az a tisztaszívűség és nyitottság, ahogyan ők a világra ránéznek, abból a felnőtt nagyon sokat tanulhat. A mindennapokhoz való lelkes és pozitív hozzáállásuk igazán példaértékű, s a felnőtt ember teljesen feltöltődik a közösségükben – ecseteli a lelkésznő a gyermekekkel való foglalkozás hozadékát.

Kézmosás után indulás az ebédlőbe - Margaréta csoport

Elárulja azt is, hogy szeretne egyfajta gyengédséggel közelíteni a szülők felé és kialakítani velük egy olyan közvetlen kapcsolatot, amelyet senki se érezzen se terhesnek, se erőszakosnak. – Ez egy út, amelyen el kezdtünk járni. Ebben az első évben együtt kell kidolgoznunk az óvodánk jellemzőit, amelyek az évek során bevett szokássá válnak. Ebben lesz majd szerepe a templomnak is. A szülőkkel karöltve és a velük való állandó párbeszéd alapján határozzuk majd meg, hogy melyek lesznek azok az alkalmak, amelyeket ott szervezünk meg – fogalmazza meg a jövőbeli terveket.

Anita kihangsúlyozza, hogy az Életke óvoda nem felekezeti, hanem egyházközségi fenntartás alatt működő oktatási-nevelési intézmény. Magyarázatként hozzáteszi, hogy a községben ez az egyetlen magyar óvoda. – Elsősorban azért éltünk a magyar kormány támogatásával és vállaltuk fel az Életke óvoda megépítését Vágfarkasdon, hogy hozzájáruljunk a magyarság megmaradásához. Szerettünk volna egy méltóbb és jobb környezetet is biztosítani a magyar gyermekek számára, hogy minél több magyar szülőt megnyerjünk annak, hogy anyanyelvükön taníttassák gyermeküket. Egyházközségi fenntartásánál fogva pedig, mi arra törekszünk, hogy a református értékeket is, mint plusz hozadékot, bele tudjuk vinni az óvoda mindennapi életébe.

Ez elsősorban a szereteten alapuló keresztyéni élet, amire magánemberként és lelkészként is törekszünk. Ezt az óvodai alkalmazottaktól is elvárjuk. De örömmel látjuk, hogy ez működik. A legfontosabb mégis a családias, szeretetteljes hangulat, amit szeretnénk megvalósítani az óvodában, ahová minden kisgyermek úgy jöjjön, hogy otthon érezze magát és szerető emberekre, kitárt karokra találjon – fogalmazza meg az óvoda egyik célkitűzését Erdélyi Anita.

Az Életke óvoda szimbóluma a pillangó

Az óvoda építésekor a tervezőknek köszönhetően egy háromdimenziós pillangó került az utcai homlokzatra. Azon gondolkodtunk, miként lehetne összefüggésbe hozni a lepkét a keresztyén tanítással, illetve milyen jelentéssel bír a Bibliában. Végül arra jutottunk, hogy a pillangó azt a fajta új életet szimbolizálja, amelyet a bűnös ember Krisztus megismerése által elnyerhet. Ezért lett az óvodánk neve a gyermekekre asszociálva Életke, mert ebben benne van minden kicsi élet, akikre szeretnénk odafigyelni, hogy felkészítsük őket az életre – hangsúlyozza az intézeti lelkész.

Tízóraiznak az ovisok egy csoportja - Levendula csoport

Elindulunk felkeresni a többi csoportszobát is. Az üvegajtóval lezárt étkező mellett haladunk el, ahol az egyik csoport éppen a tízóraira kapott vajas kenyeret majszolja. Bátran bekapcsolódnak a velük folytatott beszélgetésbe, amelyben elárulják, hogy a sok játék és barátok, illetve a finom étel miatt szeretnek óvodába járni.

Közben előkerül Seres Ilona, a szakácsnő is, aki nagyon örült annak, amikor meghallotta, hogy református óvoda nyílik Vágfarkasdon, és konyhai alkalmazottat keresnek. Harmincöt éven keresztül naponta járt be biciklivel a szomszédos Negyedre, hogy az iskolásoknak főzzön, de mint mondja, túl van már a hatvanon, s örül, hogy rá esett a választás. Mellesleg messzire sem kell mennie, mert itt lakik a szomszédban.

Seres Ilona szakácsnő a legmodernebb konyhagépekkel

Ottjártamkor már készült az ebéd a legújabb csúcstechnológiával felszerelt konyhában. Nem titkolja, hogy ilyen gépek mellett könnyebb a főzés is az ötvennégy gyermek számára, de van segítsége is a konyhafőnöknő, Lőrincz Gyöngyike személyében. 

Az óvoda igazgatónője Pál Melinda éppen befejezi a foglalkozást a Margaréta csoportban, s míg a gyerekek tízóraiznak, addig beszélgetünk. Kiderül, hogy az előző tanévben még az önkormányzati óvodában foglalkozott a gyerekekkel ugyanezt a posztot betöltve. Meglepetésként érte őt és a többi óvónőt, hogy az önkormányzati fenntartású magyar nevelési nyelvű óvoda megszűnésével mindenkinek felmondtak, s ahhoz, hogy ismét alkalmazásba kerüljenek, pályázniuk kellett az egyházközség által kiírt posztokra. Azonban rajtuk kívül mások is jelentkeztek óvónőnek, a fenntartónak pedig a tizenhat jelentkezőből kellett kiválasztania azt a hat pályázót, akiket a gyermekek gondjaira bíznak.

Pál Melinda igazgatónő foglalkozás közben

Pál Melinda először megbízott, majd megválasztott igazgatója lett az Életkének, s mint mondja, csak az ő esetében volt követelmény a református felekezethez való tartozás és a konfirmáció, a többieknél nem volt ilyen kivétel, ott csak az elhivatottság és a szakmaiság volt a feltétel.

– Az önkormányzati óvodát is nemrég újították fel, ez pedig újépítésű. Ideális az elhelyezkedése, hiszen mindenhez közel van, szinte itt van a falu központja. Akárhogyan is igyekeztünk szépítgetni az előző óvodát, az akkor is csak egy iskolai osztályterem volt. Maga az környezet sem volt igazán megfelelő az ovisok számára, az iskolások zajosak voltak és a nagy étteremben szinte elvesztek a gyerekek. Itt pedig saját kis ebédlőnk, konyhánk van. A szakácsnő elkészíti a tízórait és az uzsonnát, ebédet főz, több ideje is marad ránk. Ebben az új környezetben nyugodtabban tudunk foglalkozni a gyerekekkel, itt nincs iskolai zaj, gyerekzsivaj. Sokkal több óvodai igényt is ki tudunk elégíteni, mivel egy osztállyal bővült a korábbi kapacitás, s negyven óvodás helyett, ötvennéggyel tudunk foglalkozni három osztályban – ecseteli az egyházközségi fenntartású óvoda előnyeit Pál Melinda.

Pál Melinda igazgatónő

Az Életkét nemcsak a helyiek látogatják, hanem a környező településről is néhányan, mert helyhiány miatt nem vették fel őket a falujuk óvodájába. Az igazgatónő elmondja, hogy a létszám bővítése nélkül sokan otthon maradtak volna és valószínűleg csak egy évvel az iskolakezdés előtt nyerhettek volna felvételt az óvodába. Most viszont az új óvodával nem kell ilyen problémával szembe nézniük a szülőknek.

– Nemcsak a környezet és az óvoda berendezése lett más, hanem megváltozott az óvónőknek a gyermekekhez való hozzáállása is, beleértve az életszemléletünket, gondolkodásunkat is. A tiszteletes asszony gyerekeknek szánt reggeli áhítata ránk is hatással van, s ennek pozitívumát érezzük is – mondja az igazgatónő, s hozzáteszi, hogy nekik továbbra is az Állami Pedagógiai Intézet által kiadott útmutatás alapján kell a gyermekekkel foglalkozniuk. – A lelki rész teljesen a tiszteletes asszonyra hárul, az áhitatokon kívül az ebédnél is ő imádkozik a gyerekekkel. 

A nagy közösségi terem egyik részlete

De nemcsak a gyerekek kapnak tudatosan lelki táplálékot, hanem minden óvodai alkalmazott. Erdélyi Anita a hét elején rájuk szabva a napi ige alapján ír egy rövid áhítatot, amelyet az ÉLEtKe messenger csoportban oszt meg velük. Jelenléti formában még nem tudták megvalósítani, viszont havonta egyszer – a járvány miatt egyelőre szünetel, de márciusban folytatják – szerveznek egy közös délutánt a parókián, ahol kötetlen beszélgetés keretében az igeolvasás és imádság is helyet kap.

–  Szívvel-lélekkel az óvodáért dolgozom. Nagyon jól érzem magam itt. Nyáron volt bennem is némi feszültség, mert nem tudtam, dolgozhatom-e itt. Amikor viszont elkészült az óvoda, hívtak bennünket, s mi pedig jöttünk segíteni berendezni a helyiségeket és kidíszíteni a falakat, otthonosabbá tenni a környezetet a gyerekek számára. Néhány játékot áthozhattunk az előző helyről, de a legtöbb új. Minden nap azért vagyok itt, hogy mindenki jól érezze magát, főleg azok, akiket ránk bíztak. Szeretnénk a szülőknek is megfelelni, ami nem könnyű, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy lássák: jó kezekben vannak csemetéik – összegzi a célokat az igazgatónő.

 a Levendula csoport gyermekeivel

A Levendula csoportszobában a bejárati ajtó mellett felfüggesztett táblánál éppen számolni tanítja a gyerekeket a magyarországi, Békéscsabáról származó, Seres Aida, aki az elmúlt évben végzett a nyitrai Pedagógiai Karon, majd Vágfarkasdra került, ahol éppen akkor hirdette meg az egyházközség pályázatát az óvónői állásokra.

Seres Aida óvónő

– Azonnal jelentkeztem. Úgy gondoltam, ez egyfajta jel is, hogy ismét visszakerüljek a református közösségbe és gyakoroljam a hitemet. Gyerekkoromban, míg falun éltünk, szüleimmel jártam templomba, de amikor beköltöztünk a városba, már megszakadt ez a kapcsolat. Csupa jót hallottam az itteni Erdélyi lelkészházaspárról, s úgy gondoltam, jó kezekbe kerülök, ha megpályázom az egyik óvónői állást. Jól döntöttem, nagyon szeretem ezt a környezetet. A gyerekek teljesen feltöltenek engem és a hétvége után már alig várom, hogy ismét találkozhassak velük, s ismét örömöt és vidámságot kaphassak tőlük. Nekem vannak elveim és értékrendem, s azt próbálom átadni a gyerekeknek. Nagyon örülök a reggeli áhítatoknak, amelyek nemcsak a gyerekekre, hanem rám is pozitív hatással vannak.

A Liliom csoportban éppen torna zajlik

A harmadik Liliom csoportszobában Bugár Szilvia óvónő foglalkozik a gyerekekkel, most éppen a mozgásgyakorlatokat próbálják. Az ovisok vezérszóra körbe futják az osztályt, vagy éppen vállnak szoborrá, ahogyan az utasítás szól.

– Református vagyok, Negyeden élek, az ottani gyülekezet presbitériumának a tagja. A helyi óvodában dolgoztam helyettesítő óvónőként, de amikor lehetőség adódott, hogy akár állandó munkahelyem is lehetne, akkor jelentkeztem az itteni egyházközség által kiírt pályázatra. Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, itt otthon érzem magam. Szívesen hallgatom meg én is az áhítatokat. Mondogatom is a tiszteletes asszonynak, hogy a templomban már többször is hallott történet némelyikének most megértettem meg igazán a lényegét.

Bugár Szilvia óvónő

–  Az óvodát túlnyomó többségben vágfarkasdiak látogatják, pár negyedi kisgyermek is van, de nem szeretnénk a környező települések magyar intézményeivel versenyezni, mert abból nem származna semmi jó, hanem elsősorban a helyiekre összpontosítunk. Főleg a vegyes házasságban élőket meggyőzése a célunk, hogy a gyermekük számára az Életke óvodát válasszák, de szívesen fogadnunk bárkit, felekezeti hovatartozástól függetlenül, illetve a vallástalanokat is, mert nem akarunk senkit sem kirekeszteni, sem eltanácsolni – mondja az óvoda megtekintése után Erdélyi Pál kihangsúlyozva, hogy nem kirekesztőek, hanem inkább befogadóak szeretnének lenni, hiszen az Úr Jézus is fenntartások nélkül fogadott mindenkit és senki között nem tett különbséget. Érdekességként megemlítette, hogy van olyan kisgyermekük, aki erősebb szlovák háttérből érkezik s mégis jól érzi magát a többiek között. – Mi ugyanis nem szeretnénk sem nemzeti, sem vallási szempontból kirekesztőek lenni.

Erdélyi Pál elmondja azt is, hogy az egyháztagokat örömmel tölti el, hogy van egy oktatási-nevelési intézményük. Sokan imádkoznak azért, hogy az óvoda szépen, jól, áldásosan működjön. S ha bármilyen gond merül fel, az egyháztagok mindig szívesen segítenek, lehet rájuk számítani.  - Szép gesztus azt is, hogy a havonként megszervezett takarítások már nemcsak a paplak és a templom udvarára összpontosulnak, hanem az óvodáéra is. S valóban örül a közösségünk annak, hogy egy ilyen szép környezetben működő intézményünk lehet. Havi rendszerességgel mindig akadnak olyanok, akik adományaikkal támogatják az óvodát, a nagy ünnepek előtt pedig tudatosan fel is hívjuk erre a lehetőségre a hívek figyelmét.

Az elmúlt évben elkészült a játszótér is az önkormányzati képviselőknek köszönhetően, akik a szociális alap számára elkülönített összegből támogatták a kialakítását.

- Nem bántuk meg, hogy lett egy óvodánk, sőt, nagyon hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, bár nem titok, nem könnyű egy óvodát fenntartani. Napi gondokkal szembesülünk, de a tapasztalatokból kiindulva bátran állítjuk: ezeket a Jóisten mindig hordozza, megmutatva nekünk a megoldásokat, a kiutat a nehézségből. Látva a pedagógusokat, gyermekeket, alkalmazottakat, ezt a szeretetközösséget, illetve azt a távlatot, amelynek céljából ez az intézmény létrejött, vagyis a magyarságot, magyar önazonosságunkat, hagyományaink megerősödését a községünkben, úgy gondolom, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk meg az óvoda alapításával.

Erdélyi Pál és Erdélyi Anita lelkipásztorok

Kép és szöveg: Iski Ibolya

Az Életke óvodáról készült riport, amelyben a gyerekek is megszólalnak, 2022. február 27-én, vasárnap 7.05 órakor hallgatható meg a Pátria rádió Világosság református egyházi műsorban.