Nekem a hangszer szolgálati eszköz

2022. január 20., csütörtök

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket.” (Jn 15,16) – A lelkészek és teológusok általában ezt az ismert igét idézik a pályaválasztásukat firtató kérdést illetően. Így vagyok ezzel én is, mert nem tudnék jobb igehelyet idézni a pályaválasztásommal kapcsolatban” – mondja bizonyságtételében Lőrincz Gábor, a gelléri-bogyai gyülekezet 2019-ben megválasztott és beiktatott lelkipásztora.

Vannak, akik már gyermekkorukban eldöntik, hogy mivel szeretnének majd foglalkozni felnőttként, de én nem ilyen voltam. Elég sokáig nem találtam a helyemet. Sőt, nem is tudtam volna elképzelni magamat lelkipásztorként – utal a kezdetekre Lőrincz Gábor, aki állítja, ha tizenegy éves korában azt mondják neki, lelkész lesz belőle, nem hitte volna el. Az Úr azonban mégis úgy vezette az életét, hogy végül ezt a pályát választotta.

Jelentkeztem Komáromba, a Református Teológiai Karra, amelyet sikeresen elvégeztem, majd lelkészi szolgálatba léptem – összegzi röviden az öt éves tanulmányai eredményét. A döntését illetően felidézi, hogy a környezet nagyban befolyásolta őt.

Lőrincz Gábor lelkipásztor

Családom templomba járó, Istenfélő, imádságos lelkületű emberekből áll. Engem azonban ez az egész hit kérdés gyermekkoromban nem foglalkoztatott. Bár eljártam a vasárnapi iskolába, de ott sokszor én vittem a prímet a rosszalkodásommal. Az egykori tanítómmal ma már nevetünk azon, hogy ennek ellenére hová jutottam. Templomba is csak nagyon ritkán mentem, mert nem igazán érdekelt az, ami ott történt. Őszintén bevallom, nem voltam egy jó gyerek. De Istennek mégis más terve volt velem – emlékszik vissza gyermekkorára, s arra is, hogy a pozitív változás akkor következett be az életében, amikor tizenkét évesen elkezdte látogatni a kátéoktatást a szülőfalujában, Apácaszakállason.

Somogyi Alfréd 2000-ben lett a gyülekezet lelkipásztora, aki pedagógus feleségével, Laurával együtt napközi gyermektáborokat szervezett, amelyeken Gábor is részt vett. A legtöbb mai gyermekre jellemző, hogy bár élvezik a nyári táborozást, de utána nehezen kerülnek be a gyülekezet vérkeringésébe – mondja tapasztalataira hivatkozva, s nem titkolja, hogy nyilván ez is a legfőbb cél: bevonni a gyerekeket a gyülekezet közösségébe. – Látjuk azonban azt is, hogy ez nem mindig történik meg. Velem sem volt ez másként, egészen a konfirmációs felkészítésig. Igazából sokat köszönhetek a tiszteletes úrnak, hogy elkezdett foglalkozni velem. Látta, hogy komolyan érdekel a zenélés. Káté után tanított gitározni, megmutatott néhány akkordot, éneket, buzdított, hogy gyakoroljak. Ez volt az, ami úgy igazán megfogott engem – emlékszik vissza a kezdetekre, de arra is, hogy nem is annyira a káté kérdések és a válaszok izgatták őt, hanem elsősorban az töltötte el jó érzéssel, hogy a gyülekezet lelkipásztora idejének egy részét neki szánta és külön foglalkozott vele, mert meglátta benne a potenciált.

Az apácaszakállasi Húrvirág zenekar

Talán ez a felkarolás jelentette számomra a kezdő löketet. Akkoriban alakult meg a Húrvirág nevű ifjúsági gyülekezeti zenekar, amely még ma is működik más formátumban és névvel, kisebb-nagyobb szünetekkel. Az együttesben kezdtem el zenélni a többi fiatallal és a tiszteletes úrral együtt. A zenekari próbák, amelyeket később fellépések, szolgálatok is követtek, majd stúdiófelvételek, szintén sokat jelentettek a számomra. A zenén keresztül integrálódtam be a gyülekezet életébe, a közösségbe – összegzi röviden, hogy milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodhatott köszönhetően a zenének.

Ennek következményeként Gábor egyre jobban megismerte az Urat, szorgalmasabban forgatta a Szentírást és próbálta megérteni az üzeneteket. Egy idő után már szomjúhozott a lelke az ige iránt. Amikor szorosabb kapcsolatba került a gyülekezettel, akkor már végzős gimnazista volt Dunaszerdahelyen. Elég sokáig abban a hitben volt, hogy belőle történész lesz, mivel mindig is foglalkoztatta őt a múlt. Az érettségi előtt el kellett döntenie, hogy hol folytatja majd a tanulmányait. Az osztálytársai azzal viccelődtek, milyen jó lelkész válhatna belőle. Ezek az utalások bogarat ültettek a fülébe, és másoktól is kikérte erről a véleményét.

A Húrvirágból lett Cédrus zenekar szolgálata az ekecsi katolikus templomban 

Isten mások szájába adta, hogy milyen pályán induljak el, ezért visszakanyarodnék ahhoz az igéhez, amely azt mondja: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Ez az Úr általi kiválasztás kezdett el egy idő után igazán foglalkoztatni. Egyre jobban éreztem a gondolatot és a vágyat a szívemben, hogy valószínűleg a teológiát fogom választani, mert az lesz az igazi. Amikor ezt eldöntöttem, már csak ez a pálya foglalkoztatott. A jelentkezésemet azonban még más egyetemekre is benyújtottam, de azokkal már nem igazán törődtem. Egyértelműen úgy éreztem: nekem teológiát kell tanulnom, és abban kell bővítenem az ismereteimet – foglalja össze döntésének rövid történetét.

A teológiai tanulmányok során azonban olyan hatások is érték, amelyekkel a jelentkezés során nem nagyon számolt. Sőt, az elején többször is feltette magának a kérdést: folytassa-e a tanulmányait, illetve alkalmas-e a lelkipásztori szolgálatra. De az Úr megmutatta neki, hogy a szolgálatában akar őt látni.

 Lőrincz Gábor lelkipásztor

Kibocsátásomtól kezdve több helyen is szolgáltam. Kezdetben Nagykaposon, később anyagyülekezetemben, Apácaszakállason esperesi segéd-, majd beosztott lelkészként, jelenleg pedig a Gelléri-Bogyai gyülekezetben megválasztott lelkipásztorként. Az évek során megtapasztaltam, hogy minden gyülekezet különböző, ezért mindegyik más hozzáállást is igényel. A lényeges azonban, hogy az adott gyülekezetet nemcsak nagyon kell szeretni, hanem nagyon is igyekezni kell ebben a szolgálatban.

Majd elmondja, hogy mindig akadnak csüggesztő tényezők. — Az ördög mindig olyat próbál akár a lelkész, akár a gondnok vagy presbiter orra alá dörgölni, hogy azzal elbizonytalanítson. Ilyenkor azonban csak az segít, ha feltekintünk Istenre és visszatérünk a gyökerekhez, vagyis visszaemlékeznünk arra, hogy miért is lettünk szolgálattevők, miért is vállaltuk el?

Ez pedig nem lehet más, mint Isten igéjének, az evangéliumnak a hirdetése. Az Amerikában szolgált Szűcs Zoltán püspök, amikor egy alkalommal Apácaszakállasra látogatott, akkor mondta nekem, mint teológus hallgatónak: Ez egy nagyon nehéz szolgálat, de gyönyörű. Most látom, hogy mennyire igaz ez, és ezt napról napra érzem is.”

A gitárgyűjtemény

A parókia irodájában található jó néhány hangszer. Az egyik ajtó mellett különböző típusú — akusztikus-, basszus- és elektromos — gitárok állnak az állványukban. De van itt stúdiómikrofon és ütőhangszerek is. Tokjából előkerül egy cajon is, ami nem más, mint egy doboz formájú ütőhangszer, amelyen ráülve kell játszani. A gyerekek körében ez is nagyon népszerű. De van kicsi, négy húros ukulele is, ami hasonlít egy gitárra, de máshogy kell játszani rajta — mondja a hangszerek bemutatása után a lelkipásztor.

Elmeséli, hogy a többi fiatallal ellentétben, akik elkezdenek gitározni, vagy bármilyen más hangszeren játszani, akkor általában először az ikonikus popdalokat, rockslágereket tanulják meg, ő viszont az ifjúsági és egyházi énekekkel kezdte.

Nekem a hangszer nemcsak hobbi, hanem szolgálati eszköz is. Sajnálom, hogy annak idején nem tanultam zeneiskolában billentyűs hangszeren játszani, bár teológián volt harmónium óránk, így egy kicsit ismerkedtünk az énekkísérettel is. A gelléri templomban azonban nincs orgona, ezért is esett a választásom a gitárral történő énekkísérésre az istentiszteleteken. Sokat segít ebben az is, hogy az Izsmán Jónás ipolysági lelkipásztor által működtetett Magvető honlapról nemrég  beszereztem az Akkordos Korálkönyvet, amelyben a jelenleg is használt énekeskönyvünkből ismert dicséretek, valamint jó néhány zsoltár is le van akkordozva.

A gelléri református templom

Az istentiszteleteken korábban nem használtam a gitárt, de a karantén időszakában a gyülekezet facebook-oldaláról közvetítettem videós istentiszteleteket, amelyen már gitárral kísértem az énekeket. A videófelvétel előnye, hogy nem csak az igehirdetést lehet újra meghallgatni, hanem az énekeket is, így ha az nem ismerős, akkor meg lehet tanulni — summázza az egyik pozitívumát a rögzített igehirdetéseknek.

Nem sokkal később hétközi alkalmakat, online zenés áhítatokat is elkezdtem tartani először csütörtök, majd szerda esténként, amikor a talán kevésbé ismert, de nagyon szép ifjúsági, lelki énekek szólaltak meg abból a célból, hogy a gyülekezet, s mindazok akik hallgatják, mintegy énekelt imádságokként ismerjék meg azokat. Most, hogy már lehet a templomban is tartani istentiszteletet, igyekszem alkalmanként gitárral kísérni az éneklést. Mivel a gyülekezetnek nincs kántora, és ahogyan említettem, sem orgonája, vagy zongorája, egyelőre így tudok segíteni az éneklésben — mondja a lelkipásztor, aki elárulja azt is, hogy amennyiben ideje engedi, akkor szeretne többet foglalkozni zenei felvételek készítésével, — amelyhez most már megvan a felszerelése — elsősorban Isten dicsőségére, de mások és saját maga örömére is. A youtube-n itt hallgatható meg egy általa feldolgozott ének. 

Lőrincz Gábor lelkipásztor

Felmerül az a kérdés, hogy könnyebb-e a fiatalokat hívogatni a templomba a korosztályuk számára is emészthetőbb zenével. Lőrincz Gábor szerint nem elképzelhetetlen, hiszen annak idején őt is gitárral és az örömteli zenéléssel vonták be a közösségbe.

Én is ebben reménykedem, hogy az ittenieket sikerül a zenével bevonzani a templomba. Amikor elmegyek az óvodába foglalkozást tartani a gyerekeknek, mindig viszem magammal a gitárt is. Ennek nagyon örülnek a gyerekek. Nagyon jókat tudunk együtt énekelni. De bízom abban, hogy a későbbiekben az itteni fiatalokat is ugyanúgy fogja vonzani ez a fajta közös zenélés, ami kamaszként engem is – mondja bizakodóan a lelkipásztor.

Gellérei református templom

Elmeséli, hogy egyik alkalommal hazajövet az óvodából, a buszról leszálló iskolás gyerekek meglátták a vállán lógó gitárt. Kíváncsian nézegették a hangszert, s meg is kérdezték, hogy megnézhetik-e, majd hozzátették, ők is szeretnének megtanulni rajta játszani.

Azzal bíztattam őket, hogy akkor jöjjenek el a parókiára, ahol megmutatom nekik, hogyan kell használni. Nem tartom ugyan magam jó tanárnak, de egy-két fogást talán sikerül elsajátíttatnom velük. Bízom abban, hogy a fiatalok megbátorodnak, és a zenén keresztül is közeledni tudnak majd az Úrhoz - ahogy az velem is történt — mondja a jövőbe vetett bizalommal Lőrincz Gábor.

Iski Ibolya  

Kép: Iski Ibolya, Lőrincz Gábor, archív

események továbbiak →