Lévai Attila dékánhelyettes köszöntötte a megjelenteket, és örömét fejezte ki, hogy egy hosszú folyamat végére érve tiszteletreméltó teológus elődökről nevezhetnek el négy előadótermet. Mindegyik helyiségben – az oda belépő ismeretei bővítése céljából – található egy, a névadó fényképét és rövid életrajzát tartalmazó tábla.

Somogyi Alfréd docenstől, a kar dékánjától a jelenlévők megtudták, hogy a Calvin János Teológiai Akadémia jóvoltából készülhettek el a táblák, melyek Sörös Béla, Patay Károly, Galambos Zoltán, Pálóczi Czinke István portréját és életrajzi adatait tartalmazzák. „Azért esett rájuk a választás, mert valamennyien oroszlánrészt vállaltak a felvidéki reformátusság szolgálatában, illetve a református teológusképzés ügyében” – mondta a dékán, majd bemutatta a kiválasztottakat, illetve az általuk képviselt erényeket.

Sörös Béla az 1925-ben megnyílt Losonci Teológiai Szeminárium igazgatója és meghatározó személyisége volt. Ebből a losonci oktatási intézményből nőtt ki közel száz év elteltével a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara, mondta a dékán, majd azzal folytatta: „Sörös Béla saját református teológusképzésünk múltját jelképezi.”

Patay Károly az államfordulatot követően, rangidős esperesként, kényszerből bár, de szorgalmazta a Csehszlovákiához került dunántúli reformátusok önszerveződését. Oroszlánrészt vállalt a Dunáninneni Egyházkerület létrehozásában. Nagy támogatója volt a saját teológus- és tanítóképzés beindításának, segítője a szeretetszolgálat végzésének. „Patay Károly a Krisztus egyházáért fáradhatatlanul munkálkodó szolgát jelképezi” – foglalta össze egy mondatban a dékán a neves előd munkásságát.

Galambos Zoltán, a komáromi gyülekezet lelkipásztora és a losonci teológia tanára volt. A Hollandiában megismert szigorú kálvinista elveket, és a Budapesten szerzett tudást felhasználva irányította Felvidék legnagyobb gyülekezetét, illetve hozta létre és vezette a belmissziós munkát. Ő „az európai műveltségű tudós lelkipásztor jelképe, aki minden adottságát a gyülekezetében végzett munkában használja fel, hiszen tudja, hogy gyülekezeteinkben építjük Isten országát.” – összegezte Galambos értékeit Somogyi Alfréd.

Pálóczi Czinke István a szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület első püspökeként, a konvent és a zsinat lelkészi elnökeként vezette a református egyházat. Sokat tett a lelkész- és tanítóképzés elindításáért, a református egyház iskolarendszerének autonómiájáért. Imakönyvet, hittankönyveket, konfirmációs kátét és énekeskönyvet is írt a felvidéki reformátusok számára. „Az elefántcsonttornyot elhagyó tudós lelkipásztor és egyházi felelős személy példaképe, aki minden tehetségével és adottságával a református egyházat és a magyar nemzetet szolgálta” – foglalta össze a dékán Pálóczi Czinke István érdemeit.

Ezt követően a jelenlévők lassan haladtak, kis időre megállva a névtáblájával ellátott, és még számokkal is jelölt tantermek előtt.

„Az egykori 8-as számú terem mától Sörös Béla nevét viseli” – jelentette ki a dékánhelyettes, majd elmondta, hogy Sörös Béla a Dunáninneni Református Egyházkerület második püspöke, aki a Felvidék visszacsatolását követően – a losonci teológia és az egyházkerület megszűnése után – Pápára utazott az egyházkerület 1939. február 16-ai közgyűlésére. Célja az volt, hogy a Losoncon kezdő tizennégy teológushallgató a pápai teológián folytathassa és fejezhesse be tanulmányait. Ezután Somogyi Alfréd felolvasott egy részletet a püspök felszólalásából, amely az említett közgyűlésen hangzott el.

„Az egykori 10-es helyiség mától Patay Károly nevét viseli” – mondta Lévai Attila, majd ismertette a névadó munkásságának jelentős állomásait: barsi egyházmegye esperese és a Csehszlovákiához csatolt Dunántúli Református Egyházkerület gyülekezeteinek helyettes püspöke, aki kulcsfontosságú szerepet játszott a teológus és tanítóképzés megvalósításában. Egy 1915-ben írt, a háborúval és vallásos élettel foglalkozó tanulmányából hangzott el egy idézet Somogyi Alfréd jóvoltából.

„Az egykori 12-es tanterem mától Galambos Zoltán nevét viseli” – jelentette ki a dékán, majd kiemelte, hogy a rétei származású neves lelkipásztor külföldi tanulmányai után hazatérve egyedül az Úr Jézust szolgálta. „Hitvallást fordított, gyülekezeti rendtartást írt, szolgálati területeket alakított ki és a kommunizmus legsötétebb éveiben határozottan, szeretettel és következetességgel vezette Felvidék legnagyobb gyülekezetét” – mondta Galambos munkásságáról Somogyi Alfréd. Lévai Attila az 1925-ből származó, reformáció napján elhangzott prédikációból olvasott fel egy részletet.

„A 14-es terem mától Pálóczi Czinke István nevét viseli” – kijelentést követően a dékán ismertette az itt megrendezett alkalmak széles skáláját. A terem névadója hitével, odaadó elköteleződésével, Krisztusnak és Krisztus egyházának odaadó szeretetével és szolgálatával talán az utóbbi száz év legkiemelkedőbb teológusa. Kevésbé ismert, mint kortársa Ravasz László vagy Baltazár Dezső, holott megmutatta, hogy a kisebbségi létből eredő lehetőségekkel bizony élni is lehet. Az 1923. június 17-én, Léván megnyílt Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház alkotmányozó zsinatán elhangzott, és azóta Pálóczi legismertebbé vált imádságát olvasta fel Lévai Attila.

„A babiloni vizek mellől jöttünk hozzád, Istenünk, s mint szomorú füzek borulunk zsámolyodhoz, óh örök igazság! Hasson fel hozzád a mi könnyes imádságunk! Forró sóhajtások, lelkünknek az elszaggatott darabjai szállnak trónod elé: hallod-e? látod-e? Egy nemzet lelke az, mely vétkezett ellened, s most keresi az utat, melyen visszatérhet hozzád, atyai szívedhez, örök jóságodhoz. Látod-e? Szánod-e? Óh, mindég szántad, mindég. Az első perctől kezdve. Mikor kilépett az atyai hajlékból, s egyre jobban távolodott tőled; neked fájt legjobban. Tudtad, hogy visszatér, hogy a nyomorúság visszahajtja hozzád: de előre láttad sok szenvedését is, megaláztatását, könnyes éjszakáit, önmagával való tusakodásait. És szántad, mert szeretted. Most itt sír lábaidnál, és nem mer a szemedbe nézni. Óh, hajolj le hozzá és emeld fel szívedhez! S a Krisztusban megmutatott örök szerelmedből fogadd vissza Atyánk a te megalázott, bűnbánó népedet, Ő érte, Fiadért, a mi Megváltónkért! Ámen.”

Az kar vezetősége Isten áldását kérte az újonnan elnevezett termekben folyó tanulásra és tanításra egyaránt. 

Az alkalmat megtisztelte Nagy Melinda docens, a Selye János Egyetem rektorhelyettese, valamint Lukács Olga a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar dékánja is.

A termek névadója után A hittan tanításának szerepe és gyakorlata a Kárpát-medencében című nemzetközi tudományos konferenciára került sor, melynek komáromi helyszínén Szénási Lilla, Lukács Olga, Somogyi Alfréd, Görözdi Zsolt és Lévai Attila előadásai hangzottak el.

Az első előadó Szénási Lilla a Trianon, a második világháború utáni, majd az 1989-es fordulatot követő, a hitoktatást érintő kihívásokról beszélt. Ismertette az egyes korszakok államhatalmának a rendeleteit, kikötéseit, melyekkel szerették volna gúzsba kötni a vallásoktatást. 1989-es bársonyos forradalmat követően újabb, más jellegű problémával szembesültek hitoktatóink.

Lukács Olga a nagyenyedi és kolozsvári felsőoktatású intézmények megalapításáról, egymás közti kapcsolatról tartott érdekes előadást. Somogyi Alfréd a társadalomnak a hitoktatókkal szemben támasztott elvárásokról beszélt. Majd rámutatott a tudatos nemzedék felnevelésének szükségességére. Görözdi Zsolt teológiai szempontból közelítette meg a konfirmáció értelmezésnek vitatott pontjait. Lévai Attila arra mutatott rá, hogy a katechetikai szeminárium alapozta meg az önálló hitoktatóképzést.

A szekcióülések a magyarországi (Csorna közelében lévő) Farádon folytatódtak. 

Kép és szöveg: Fritz Beke Éva