A reménység üzenetét hirdetni a ránk bízott közösségekben

2021. október 15., péntek

„Ravasz László fogalmazta meg nagyon találóan, hogy a keresztyén embernek mindig szent kötelessége reménységet hirdetni akkor is, ha reménytelen a helyzet. Ezzel a reménységgel szeretnénk szolgálni továbbra is a ránk bízott közösségekben” – foglalta össze Kendi Csaba esperes-lelkipásztor küldetésüket. A szintén lelkész feleségével, Henriettával együtt tizenhárom éve szolgálnak a keleti végeken.

Királyhelmectől mindössze öt kilométerre fekszik a mintegy 620 főt számláló Bacska. A község felé a főúton haladva egy idő után olyan érzése lesz az embernek, hogy lassan belefut egy határt jelző kerítésbe, jelezve, hogy itt a vége, nincs tovább, mert amott már egy másik ország kezdődik, bár igaz, hogy az ott élőkkel meg tudnánk magunkat értetni. De nem megyünk addig, s nem is ez az utolsó település. Ott van még Battyán és Tiszacsernyő is. Ennek ellenére érezhető errefelé valamiféle csendesség, kilátástalanság, amely miatt sokan hagyták már itt ezt a vidéket. Talán akkor változna meg a helyzet, ha szabadon lehetne átkelni akár a magyarországi vagy az ukrajnai /kárpátaljai/ oldalra. Lenne itt élet és forgalom bőségesen.

A faluhoz közeledve már messziről jól látható a református templom tornya, még akkor is, ha két örökzöld igyekszik eltakarni a szemünk elől. A kapuban a Kendi lelkészházaspár fogad, Csaba és Henrietta, akik 2008 júniusában kerültek Bacskába. Előtte a kassai magyar református gyülekezetben szolgáltak először segéd-, majd beosztott lelkészként négy és fél évig. A bacskaiak a megüresedett lelkészi állásukat velük szerették volna betöltetni. A meghívást a gyülekezet akkori és jelenlegi gondnoka Katkó István tolmácsolta még az előző év decemberében. A válaszadásra a nemzeti ünnepig, március 15-ig várniuk kellett. A lelkészházaspárnak szüksége volt egyfajta belső megerősítésre is.

A bacskai református templom tornya

„Abban az időszakban folyamatosan olyan igeszakaszokat olvastunk, amelyek megerősítettek bennünket abban, hogy ez egy olyan meghívás, amelyet mindenképpen el kell fogadnunk. Ezzel a bizonyossággal érkeztünk meg ide Bacskába. S azóta is úgy érezzük, hogy az Úristen itt szeretett volna minket látni, s ez így van még ma is, hiszen még nem küldött minket máshová. A kassai gyülekezet viszont nagyon jól felkészített bennünket a különféle sokrétű szolgálati területeivel arra, hogy önállóan tudjuk ellátni a bacskai, a bélyi és a leleszi egyházközségeket, valamint a két szórványban, a Dobrán és a Battyánban élő reformátusokat” – emlékszik vissza a kezdetekre Kendi Csaba.

Felesége, Henrietta is jó érzésekkel emlékszik vissza. Mindhárom gyülekezetben szeretettel és virágcsokorral fogadták őket. A bélyi gyülekezettől még egy kis igés kártyát is kaptak emlékeztetőül az első itteni szolgálatukra. „Valóban olyan gyülekezeteket ismerhettünk meg az elmúlt évek alatt, amelyeknek nagyon fontos a templomlátogatás. Ez Bacskában kiemelten magas a választók arányához viszonyítva. Egy-egy vasárnap az alig több, mint száz felnőtt reformátusból mintegy harmincan vagy akár többen is részt vesznek az istentiszteleten. Ez 30-40 százalékot jelent”.

Kendi Henrietta és Kendi Csaba lelkészházaspár a templom bejárata előtt

A lelkipásztor, aki már második ciklusát tölti a Zempléni Református Egyházmegye espereseként, úgy véli, hogy ez talán ritkaságszámba is megy a többi gyülekezettel való összehasonlításban. Megemlíti azonban, hogy ez azért is van így, mert időnként a battyányi szórványból is átjönnek a gyülekezeti tagok a vasárnapi igehirdetésre. Velük együtt a bacskai egyházközség 130 felnőtt tagot számlál. A beszélgetés során kiderül, hogy Bacskában mintegy kétszázan vallják magukat reformátusnak, kevéssel többen római katolikusnak, de ugyanennyien a roma közösséghez tartoznak, akik csak szükségleteik kielégítésére keresik fel a parókiát, keresztelés, temetés céljából, vagy ha karácsonykor csomagot osztanak a gyermekeknek.

Elmesélik, hogy a romák többször jönnek azzal a kéréssel is, hogy szeretnék, ha a gyermeküket megkeresztelnék. De amikor arra kérik őket, hogy sajátítsanak el egy minimális tudásanyagot – külön lapra kinyomtatott Tízparancsolatot, Miatyánkot, Apostoli Hitvallást –, s időnként jöjjenek el a templomba és beszélgessenek a hitelvekről, akkor azt már nem vállalják. Az eltelt 13 év alatt csak egyetlen személy tett eleget ennek a kérésnek, hogy a kislányát megkeresztelhessék. 

Megtudjuk azt is, hogy a legtöbb peremvidékhez hasonlóan főleg az idősek járnak templomba, a gyülekezet magvát is ők képezik. A fiatalok az országnak ebből a hármas határú csücskéjéből inkább másutt keresik a boldogulásukat, így viszont lassan elöregszik a gyülekezet, gyermek is egyre kevesebb születik. Évente alig van három keresztelőjük a három gyülekezetben. A temetések száma viszont ennek a négyszeresét teszi.

A felújított bacskai református templom

Kendi Csaba megemlíti, hogy szolgálatuk kezdetén még 50-60-an is részt vettek az istentiszteleten, a jelenlegi létszámtól hússzal többen. Ez azonban nem jelentette egyenes arányban azt, hogy csökkent volna a gyülekezet templomlátogatási kötelezettsége, hanem inkább az elhalálozás miatti apadást, amelyek  helyére az alacsony születésszám, illetve az elköltözések miatt nem nőtt fel az újabb generáció. Kezdetekben nagyon kevés volt a konfirmandus is, ketten-hárman készültek a vallástételre, így rájuk építve még ifjúsági bibliaórát sem tudtak meghirdetni.

De mint mondja, az elmúlt év nyarán a járványnak köszönhetően a legjobb konfirmandus csapat került ki a kezük közül, többen gyakrabban ellátogatnak az istentiszteletre is. Jelenleg három konfirmandusuk van. A kevés létszám miatt csak minden második évben tartanak konfirmációt, azt is összevont korcsoportban figyelembe véve az egyház ide vonatkozó rendelkezéseit.

Kendi Csaba lelkipásztor

Volt olyan időszak is, hogy hiába vártak éveket, előfordult, hogy csak egy konfirmandusuk volt, annak ellenére, hogy a battyáni szórvány is hozzájuk tartozik, s onnan is lehetnének gyerekek. De ez a helyzet jellemző mindhárom gyülekezetre, mondja szomorúan a lelkipásztor, aki példaként megemlíti a leleszi leányegyházközséget, ahol nem is két évet, hanem többet is várni kell az új konfirmandusokra, hogy hitvallást tehessenek.

A több, mint ezerhétszáz lakosú Leleszen kilencven reformátust tartanak számon. „Pici, de élő gyülekezet” –jegyzi meg Henrietta. - „Hitben nagyon erősek és fejlődni akarnak, de ami a legfontosabb:  összetartóak. Tudnak egymás gondjairól, örömeiről, meglátogatják egymást vagy telefonon érdeklődnek a másik hogyléte felől. Nagyon tapasztalható és érzékelhető a szeretetnek és az egymás iránti törődésnek a jele. Vasárnaponként tizenöten jönnek el templomba, de van, hogy akár húszan is. Karácsonykor valamivel többen. Nagyon erős viszont a bibliai közösségük, amit 8-10 résztvevővel – a két nyári hónap kivételével – minden második héten megtartunk. Örömmel jönnek, szeretik hallgatni az igét és énekelni. Példás életet próbálnak élni”.

A bélyi református templom

„Az Isten igéjének való engedelmesség az mindig gyarapodást szül, s áldás lesz az életünkön“ – teszi hozzá Kendi Csaba, s megemlíti, hogy Bélyben az elmúlt évben Isten áldásaként élték meg a templomuk megújulását, amit részben saját erőből, illetve az önkormányzat hathatós segitségével sikerült megvalósítaniuk. Elmondja, hogy a bélyi templom belső felújításakor kivitték az útban lévő régi padokat, de úgy tervezték, hogy a munkák befejezése után visszahelyezik őket. Ekkor derült ki, hogy azok már nincsenek olyan állapotban, hogy tovább szolgálják a híveket. Mivel új padok készítésére nem állt a rendelkezésükre megfelelő pénzösszeg, így az ottani önkormányzathoz fordultak segítségért.

„Isten áldásaként vettük el azt is és akarataként fogadtuk el, hogy nagyobb adománnyal tudtak bennünket támogatni, amely segített abban, hogy saját javainkkal kiegészítve új padokat tudtunk készíteni a régiek helyébe az új belső térbe” –  hívja fel a figyelmet a helyi önkormányzat által nyújtott, jóérző segítségnyújtásra.

A bélyi református templom belső tere

Bélyből visszakanyarodunk Bacskába, hogy felelevenítsük a múltat. Kiderül, hogy a gyülekezet legkorábbi írásos említése az 1598-as évből származik. A Sárospataki Református Kollégium Levéltárában fellelhető 1611-ből származó egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint leányegyháza Kaponya volt. A hívek ekkor még egy kisnemesi portán gyűlnek össze.

Majd templomot építenek, de alig használják, mert az ellenreformáció idején, 1715-ben elvették tőlük a római katolikusok. Majd hatvan évvel később, 1771-ben egyenesen Mária Teréziához fordulnak egy beadvánnyal, hogy visszakaphassák az egykori templomukat. Igyekezetük azonban még többszöri próbálkozás ellenére sem jár sikerrel. A lelkipásztor érdekességként elmondja, hogy a Bodrogközben talán csak itt fordult elő az, hogy egy időre a római katolikus hitélet is megszűnt.

A leleszi református templom

A hívek kénytelenek saját templomot építeni, amely 1783-ban készült el, fából. Amikor már nagyon elavult, s folyamatosan felújításra szorult, a hívek elhatározták, hogy újat építenek, kőből. Az akkor 150 tagot számláló gyülekezet új, ma is használt temploma 1823 és 1830 között épült fel. Jelenlegi formáját pedig több fázisban nyerte el. 1850 táján tornyot kap, 1918-ban pedig kibővitik főleg azért, hogy minden istentiszteletre érkező elférjen.

„A bacskai egyházközség a történelem során missziói egyházközségi szerepet is betöltött, a környékbeli reformátusoknak is ez volt a templomuk” – magyarázza a lelkipásztor. A legidősebbek még emlékeznek arra, vagy a szüleiktől hallották, hogyan jöttek át akár a téli, fagyos időben vagy a nyári hőségben gyalogosan a néhány kilométerre lévő községből azért, hogy itt lehessenek az istentiszteleten. Az egyik harang felirata őrzi is ennek az időszaknak az emlékét, mert többek között az olvasható rajta, hogy a bélyi reformátusok adományából is készült.

A leleszi református templom belső tere

„Öntette a Bacskai református anyaegyház Bély és Battyán támogatása mellett önkéntes adakozásból az 1925. évben. Öntötte „Akkord” haranggyár Užhorod. A másik harang felirata: Az élőket hívom az Isten házába, halottakat kísérek gyászharanggal sírjába. Imádjad hát ember míg élsz Istenedet, hogy mennyben megnyerjed várt üdvösségedet. Református eklézsia saját költségén öntette 1878-ban. Öntötte László Lajos Kisgejőcben.“

Ezért is volt szükség a bacskai templomnak a bővítésére. Nehéz megállapítani, hogy hány férőhellyel lett több, de a templom hajórészén és a toronynál is jól kivehető a bővítés nyoma. A maihoz viszonyítva lényegesen kisebb lehetett a templomi tér. A 2016-os felújítás előtt kb. 200-an fértek el benne. Amikor viszont új padok kerültek a régiek helyére, akkor ez a szám lecsökkent százhúszra, de még így is mindenki kényelmesen elfér.

Kendi Csaba elmeséli azt is, hogy amikor kibővítették a bacskai templomot, egy idő után a lelesziek azzal az igénnyel álltak elő, hogy ők is szeretnének egy saját templomot. 1883 és 1887 között teljesült a vágyuk. Később a bélyiek is templomot építettek, amelyet 1936-ban szentelték fel. Így a bacskai gyülekezetről fokozatosan vált le egy-egy saját templommal rendelkező közösség.

Ezzel a résszel bővítették ki a templomot

Egyrészt ezért is nagy ma már a templom a jelenlegi gyülekezetnek, másrészt, – amit korábban is említettem, – hogy a fiatalok elmennek, ha az idősek meghalnak, kiürül utánuk a ház és nincs, aki belakja, mert akik ott élhetnének, azok valamelyik közeli vagy éppen távolabbi városban vagy a világ más szegletében kerestek maguknak új otthont. „Ez elszomorító tud lenni úgy a gyülekezetnek, mint a lelkipásztornak is. Nem véletlen, hogy bőségesen elég a százhúsz férőhely a 30- 40 fős vasárnapi templomlátogatás mellett.”

A Kendi lelkészházaspárnak egy anya- és két leányegyházról kell gondoskodnia, mindhárom gyülekezetnek temploma is van. A két szórvány közül a battyáni az aktívabb, a községben mintegy 94 református él. Az istentiszteletet a helyi kultúrházban tartják, havonta egy alkalommal vasárnaponként 14-15-en vesznek részt az istentiszteleten.

A dobrai szórvány, amely 54 reformátusból áll, kevésbé aktív. Pár évvel ezelőtt született egy megállapodás, mely szerint a közüzemi költségekhez a három gyülekezet számarányosan járul hozzá. Bacska vállalta fel a költségek felét, a többin fele-fele arányban osztozik Lelesz és Bély. Bevételük az adakozáson kívül a leleszi egyházközség maroknyi földterület bérletéből származik, illetve a bacskaiakéból, akik 13 hektár földjüket adták bérbe.

A bacskai református templom hátsó

Hogyan lehet szolgálni annak tudatában, hogy utánpótlás nélkül egyszer elfogy a gyülekezet? Kendi Henrietta őszintén mondja, hogy amikor bemennek vasárnap a templomba, akkor mindig mérleget is vonnak, hogy mennyien  vannak, kik azok, akik eljöttek, s kik azok, akik nem és felteszik a kérdést, hogy mi okból?

„Mi minden egyes szolgálatra úgy készülünk, hogyha csak egy ember jön el, akkor annak is ugyanúgy elmondjuk az igei üzenetet, mintha 20 vagy 30 ember lenne a templomban. Soha nem úgy álltunk a szolgálatainkhoz, hogy ha kevesebben vagyunk, akkor elmarad az istentisztelet. Mindig is fontosnak tartottuk, hogy a szolgálatainkra azzal a tudattal készüljünk, hogy az a kis mag, aki eljön a templomba, azok vágyakozva jönnek hallani az igét, amely által szeretnének erőt meríteni a következő hétre.

Minden egyes alkalommal, amikor imacsendességet tartunk hitvesemmel, imádkozunk a gyülekezetért, a közösségért, hogy egyre több szív nyíljon meg, s egyre több láb induljon el a templom felé. Ha nem fognak elindulni az Isten hajlékába, akkor elvesznek. Egyre többen vannak ugyanis, akik elkényelmesedtek: csak leülnek a képernyők elé és azt gondolják, hogy annyi elég a lelkük megerősödésére Isten igéjéből.

A felújítás eredményét mutatja a lelkipásztor

Holott azt gondolom, nagyon fontos a közösség: hogy együtt imádkozzunk, énekeljünk, hallgassuk az Isten igéjét. Abban bízom és reménykedem, hogy azok, akik eddig nem indultak el a templom felé, egyszer ráébrednek arra, hogy fontos az Istennel való kapcsolat az Ő házában” – tárja fel reményteljes vágyát a Nagygéresben nevelkedett Kendi Henrietta, aki elmondja, hogy éppen ezért jelentkezett 25 évvel ezelőtt teológiára, bár döntésében szerepet játszott az is, hogy mindig is vonzotta a lelkészi pálya, mert úgy vélte, Istennek szolgálni a legszebb hivatás. Ebben megerősítette a konfirmációi igéje is: „Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége.” (Zsoltárok 146,5)

Csaba is elmondja, hogy ő is hasonlóképpen élte meg elhívását. Miután kora ifjúságától fogva rendszeres templomjáró volt, már az alapiskola elvégzésekor is elhívástudattal rendelkezett, mely a középiskolai tanulmányok idején csak erősödött benne. Így szóba sem jöhetett számára más lehetőség, minthogy teológián folytassa tanulmányait, mert meg volt győződve róla, hogy Isten ott szeretné őt látni.

Henrietta Nagygéresből, Csaba a Nagykapos melletti Bésből származik, Komáromban ismerkedtek meg a teológusi évek alatt. Ott döntötték el, hogy együtt fognak szolgálni. Bár szolgálatba való kihelyezésüket Isten akarataként fogadták el, de nem szerettek volna a szülőföldjüktől távolra kerülni.

Az alagsorban lévő gyülekezeti terem

A lelkipásztorral elsétálunk a templomhoz. A belső terén látszik, hogy pár éve újították fel, szinte még érezni a festék szagát, illetve az újnak a lenyomatát. Szépen rendbe tették. Elmagyarázza azt is, hogy milyen beavatkozásokat végeztek el a templomon. Nemcsak a padok, hanem a szószék is megújult.

Kívülről a korábbi beavatkozás nyomát próbáljuk felfedezni, majd lemegyünk a parókia alagsorába. A tágas és szellős gyülekezeti terem sok funkciót ellátott már. Itt tartják a presbiteri gyűléseket, gyermektáborokat vagy hideg időben az istentiszteletet is. Mellette van egy kisebb konyha és mosdóhelyiség is.

Mind a három gyülekezetről elmondható, hogy - azon túl amennyien jelenleg részt vesznek egy-egy alkalmon vagy jelentik a gyülekezeti magot - jelentős missziós tartalékunk van – teszi hozzá Csaba. – Ugyanis, ha arra gondolunk, hogy kik jöhettek volna el azok közül, akik itt laknak a gyülekezet területén, ha mégis rászánnák magukat, akkor nagyobb gyülekezet hallgathatná az Isten igéjét.

A parókia kertje 

Ilyen szempontból egyáltalán nincs ok arra, hogy megkeseredjünk, hiszen, aki ma hátat fordít nekünk, az holnap bejöhet a templomba, s ott lehet a gyülekezetben. Nekünk az a feladatunk, hogy a gyülekezeti istentisztelet, a templom az otthonná váljon azok számára, akik innen a község területéről érkeznek: legyenek azok akár visszatelepülők vagy más környékről valók, illetve akár a világnak más szegletéből. Erre is akad azért példa.

Nagyon érdekes kérdés, hogy azok a folyamatok, amelyek a világban zajlanak, miként befolyásolják majd azokat az egykori gyülekezeti tagokat, akik elköltöztek a jobb élet reményében más vidékekre. Azt is hozzá kell tennem, hogy mindezen túl ez a régió, a Bodrogköz, de említhetném akár az Ung-vidéket is, a természeti katasztrófáktól mentes volt az elmúlt időszakban. Tehát ez egy olyan vidék, ahol a természeti adottságok is kedveznek a nyugodt, kiegyensúlyozott életnek.

Kendi Csaba és Henrietta lelkészházaspár

Amivel gond van, az a munkahely és a beruházások elmaradása. Egy kicsit elfelejtődünk a döntéshozó helyeken, de az élet minősége azt gondolom, hogy itt is lehet olyan, mint esetlegesen ott,  ahová vágyakozva nézünk mi ebből a szegletéből a Kárpát-medencének.  Mindenképpen bizakodással vagyunk a jövőt illetően.

Ráadásul, Ravasz László egyszer azt mondta, hogy a keresztyén embernek mindig szent kötelessége reménységet hirdetni, akkor is, ha reménytelen a helyzet. Mi pedig szeretnénk a reménység üzenetével szolgálni ezekben a ránk bízott közösségekben” – ezekkel a gondolatokkal utalva arra, hogy Isten előtt semmi sem lehetetlen.

A parókia épülete

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, archív

Népszámlálás 2021

események továbbiak →