A templomban az egyházmegye gondnoka köszöntötte az egybegyűlteket, fohászt mondott Bernáth Holop Krisztina helyi lelkipásztor. A jelenlévők számbavétele és a hitelesítők megválasztása után Géresi Róbert püspök János evangéliumának 15. részének 16. verse alapján szolgált igehirdetéssel: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”Beszédében rámutatott arra, hogy pozitív, ha ott van az emberekben Istenkeresés, de az már nem jó, ha az Egyházról is úgy beszélünk, mint útkeresőről. „Mintha a módszertan kerülne előtérbe, a tartalom pedig kikopna, teljes mértékben háttérbe kerülne. Sajnos sok esetben így van a keresztyén közösségnek az életében is. És ez mindig egy nagy kihívás, főleg ebben a társadalomban, amiben ez a közösség él. Az útkeresésünkben akarjuk megtalálni módszertanilag azokat a lehetőségeket, hogy hogyan tudjuk a kívülállókat elérni. Közben megfeledkezünk a tartalomnak a megéléséről, megtapasztalásáról és továbbadásáról. Ma elsősorban a tartalomról szeretnék szólni az igének a tükrében” – hívta fel a figyelmet igehirdetésének céljára a püspök.Kiemelte, hogy a felolvasott ige általában akkor kerül előtérbe, amikor szolgálatba állítunk egyházi tisztségviselőket. Úgy is tartjuk számon, mint egy kiküldetési ige. Ez viszont csak részben van így, mert ez egy olyan üzenet, amely nagyon mély tartalommal bír. Virágvasárnap után szólítja meg az Úr Jézus a tanítványokat. Miért mondja ezt Jézus a passió kezdetén?” – tette fel a kérdést Géresi Róbert, majd azzal válaszolt, azért, mert látja: értéktévesztésben vannak sz övéi. Ekkor mondja, hogy nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket. Tanítványokká, megváltott emberekké nem mi választottunk, hanem az Isten. Ez az alap. Nem azért lesz valaki presbiterré, /vagy az egyház valamelyik tisztségének veselője/ mert őt megválasztotta egy közösség, vagy ő döntött így, hanem azért, mert Isten választott bennünket – hangsúlyozta a püspök.

„Ha mi Istent akarunk keresni vagy választani, akkor az általában bálvány lesz. Az egyetlen lehetséges mód, hogy komolyan vegyük: Isten megszólított bennünket. Hozzánk lépett, mint emberekhez, családokhoz, gyülekezetekhez, közösséghez,  egyházmegyéhez, az egész felvidéki református egyházhoz, a reformátusokhoz Kárpátmedencén belül és annak határain túl. Hozzánk lépett az Isten és kiválasztott bennünket. Ennek a kiválasztásnak a valóságában látni kell még azt is, hogy az Isten feladatot is ad: elmenni és gyümölcsöt teremni, úgy, hogy az megmaradjon. Ez egy realista felhívás” – mondta Géresi Róbert.„Ebben az egyházmegyében nagyon komoly kihívások előtt állunk. Szeretném a szívetekre helyezni, hogy ez a szolgálat nehézségekkel és küzdelmekkel jár” – figyelmeztetett a püspök. Rámutatott saját maga tapasztalatai alapján, hogy fáradozunk, dolgozunk, de sok esetben a gyümölcstermés, mintha kevesebb lenne, mint azt szeretnénk. Sokszor azt gondoljuk, hogy ez módszertani kérdés, de nem az. Sok esetben nem is mi vagyunk azok, akik mulasztanánk, vagy tévednénk, vagy hibáznánk, hanem látnunk kell, hogy Isten a mi életünkben helyére szeretné tenni a dolgokat.”Az ige kapcsán hangsúlyozta, hogy ez egy passiói történet. A hit gyümölcseinek a megtermése, annak mércéje ugyanis nem itt van közöttünk és bennünk. A mérce nem más, mint Jézusnak az önfeláldozása. Nekünk ezt kell hirdetnünk és megvalósítanunk, ennek az üzenetét kell továbbadnunk. Majd feltette a kérdést az ige folytatására reagálva: „Mire maradjon meg a gyümölcs? Sokszor úgy gondolkodunk, hogy generációkon keresztül kell tovább vinnünk Krisztusnak az üzenetét. De szeretném mindenkinek a szívére helyezni, hogy a mi életünk, küzdelmünk, szolgálatunk, bizonyságtételünk hordozza magán az Úr Jézus Krisztus parancsolatának a valóságát. Itt nem rólunk van szó. Arról, hogy a Megváltó Úr Jézus a szívünkre helyezi, hogy gyümölcsöt teremve szolgáljunk, úgy, hogy az meg is maradjon. Ennek a megmaradásnak a garanciái nem mi vagyunk, hanem maga az Isten. Ez kell, hogy megerősítsen bennünket. Isten gondviselő kegyelme nélkül az egész földi emberi jelenvalóság elveszett. A mi életünk gyümölcstermésének a mércéje az Úr Jézus Krisztusnak a keresztáldozata. Nekünk erről a kegyelemről kell bizonyságot tennünk. Ne az utat keressük, az megvan. Járnunk kell rajta és hirdetnünk az Ő fenséges nevét. És Isten áldása itt lesz és itt marad most és mindörökké” – hívta fel a figyelmet igehirdetésének a végén Géresi Róbert.A szentpéteri gyülekezet énekszolgálata után a egyházmegye főjegyzője, Czinke Zsolt felvezette az egyházmegye új elnöksége tagjainak a beiktatását. „A Komáromi Református Egyházmegye presbitériumai az egyházmegye esperesévé Szénási Szilárd martosi lelkipásztort, egyházmegye gondnokává Csonthó Csaba negyedi presbitert választották, akik hivatalukat a törvény értelmében 2021. január 1-től viselik.” Majd Géresi Róbert püspök, mint egyházunk zsinatának lelkészi elnöke, kivette a megválasztott esperestől és egyházmegyei gondnoktól a hivatali esküt és beiktatta őket tisztségükbe.

Az eskütétel után a megválasztott esperes és gondnok megtartotta székfoglaló beszédét. Szénási Szilárd azzal kezdte, hogy kellő, szerető családi támogató háttér nélkül nem lehet semmilyen egyházi szolgálatot végezni. Beszédének alapját 5Móz 31,8-at választotta: „Maga az ÚR vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!” A felvezetőben arra tette a hangsúly, hogy sokszor úgy éljük az életünket, hogy szereztünk egy megszokást, egy rutint, amivel megpróbáljuk a felénk jövő gondokat megoldani. A rutin olyan, mint egy sablon, ami sok esetben segít, de legtöbbször megpróbáljuk ráerőltetni a helyzetre azt, amiről úgy gondolkodun, hogy működnie kell. Az egyházmegye életében is vannak ismétlődő dolgok: bevált és működő sablonok is, mégis azt érzem, visszatekintve az elmúlt 6 évre, hogy lejárt a sablonok ideje. Nagy fokú kreativitás, odaszánás és helyzetfelismerés az, amivel fel kell magunkat vértezni, hogy megküzdjünk az előttünk álló időszakkal.”Kihangsúlyozta, hogy ehhez kellenek jó vezetők. „A következő időszakban vezetett vezetőkre van szükség. A Lélek vezetése által vezetett vezetőkre. Komoly kihívásokkal kell szembenéznünk, komoly támadásokkal, amikre nincsenek sablonok, nem meríthetünk a történelemből. Ez egy teljesen új kor, új kihívásokkal.” A lényeget kiemelve rámutatott, hogy nem vagyunk ebben egyedül. „Nem vagyunk egyedül, az Úr megy előttünk, Ő vezet majd, ha hagyjuk magunkat vezetni. Hiszem azt, hogy ebben a küzdelemben én is eszköze lehetek az Istennek, mint vezető, de nem egyedül. Egyedül nem! Csak Vele és csak veletek!” A végén kihangsúlyozta: közösségre, egységre van szükségünk. „Hiszem, hogy ki fogjuk tudni állni az idő próbáját. Isten kegyelméből meghozzuk a gyümölcsöket.”Csonthó Csaba megválasztott egyházmegyei gondnok székfoglaló beszédének alapjául a szőlőmunkásokról szóló példázatot választotta. A gazda nem kérdezte mihez értenek, hanem azt, hogy miért álldogálnak itt. Maguktól nem jelentkezhettek, a gazda hívása nélkül nem mehettek, az Ő hívása kell. Így van ez az egyházi tisztségek betöltésénél is. A törvényeik pontosan meghatározzák, ki lehet egyháztag, lelkész, presbiter, gondnok…” Rámutatott, hogy a megadott feltételeket teljesíthetjük, de Krisztus hívása nélkül nem lehetünk az Ő munkásai. Mint a gazda munkásai ki-ki a maga elhívásában egymást kiegészítve szolgálhatunk. Végül Kálvin Jánostól való idézettel zárta beszédét: „Olyan az élet, mint egy őrállomás, ahová az Úr helyezett minket.”A székfoglaló beszédek után következtek a tisztségviselők eskütételei. A beiktatott esperes néhány gondolatban szólt a tisztséget vállalókhoz, majd az eskü szövegének az előolvasásával beiktatta hivatalukba a Komáromi Református Egyházmegye tisztségviselőit: Czinke Zsolt egyházmegyei lelkészi főjegyzőt, egyházmegyei tanácstagot, Fitos András egyházmegyei világi főjegyzőt, egyházmegyei tanácstagot, Tanító Viktória egyházmegyei lelkészi jegyzőt, egyházmegyei tanácstagot, Jánosdeák Gábor egyházmegyei világi jegyzőt, egyházmegyei tanácstagot, Baranyay Zsolt zsinati világi tagot, Baros Róbert zsinati világi tagot, egyházmegyei tanácstagot, Borbély Krisztina egyházmegyei számvevőt, Csiba Zoltán missziói előadót, Csonthó Aranka zsinati lelkészi póttagot, egyházmegyei számvevőt, Dobai Sándor zsinati lelkészi tagot, egyházmegyei tanácstagot, közalapi kuratóriumi tagot, Erdélyi Anita kateketikai előadót, Erdélyi Pál zsinati lelkészi tagot, egyházmegyei tanácstagot, Erdélyi Zoltán zsinati lelkészi póttagot, egyházmegyei tanácstagot, egyházmegyei pénztárost, Édes Árpád egyházmegyei ügyészt, Fazekas László zsinati lelkészi tagot, Kecskés Imre zsinati világi tagot, egyházmegyei tanácstagot, Kis Jolán egyházmegyei levéltárost, Pethes István egyházmegyei tanácstagot, zsinati világi póttagot, Sasák Attila egyházmegyei tanácstagot, sajtóügyi előadót, Sasák Ilona diakóniai előadót, Szabó Sarolta egyházmegyei számvevőt, Tatár István lelkigondozói előadót, Vajkai Miklós zsinati világi póttagot, Žiaček Adrianna egyházmegyei tanácstagot, egyházzenei előadót.Az Egyházmegyei Tanácsbírákat: Bernáth Holop Krisztina, Csiba Zoltán, Dobai Egyeg Kamilla, Édes Ákos, Szabó Sarolta és Tanító Viktória lelkészi és Czanik Miklós, Jánosdeák Gábor, Kecskés Imre, Seres Róbert, Szabó József és Vass Árpád világi tanácsbírákat. Az esperes az Ezékiel próféta könyvének 2. és 3. részéből szólt a tisztségviselőkhöz. Hangsúlyozta, hogy nehéz, de nem lehetetlen küldetésben vagyunk. Azt kérte ezért az esperes, hogy esküjükhöz hűek legyenek és vegyék fel a lelki fegyverzetet. A mi feladatunk, őrállóvá tett bennünket az Úr.Ezek után következtek a köszöntések és gratulációk, buzdító és bátorító szavak. Fazekas László emeritus püspök a lelkészi kar nevében mondott áldást. Kifejezte örömét, hogy készen állnak a szolgálatra és a helytállásra bátorított a következő igék által: „Mert mi Isten szolgálatában állunk”. /1Kor 3,9/„Az ÚR jár előttetek, és Izráel Istene lesz mögöttetek is.” /Ill. Ézsaiás 52,12/, „A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, tegyen titeket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká”. /1 Pt 5,10/.A felszentelt tisztségviselőket köszöntötte Porubán Ferenc főgondnok, Görözdi Miklós, a pozsonyi egyházmegye esperese, Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese, Gerecsei Zsolt, a Tatai Református egyházmegye esperese és Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja.

A közgyűlésen ajándékkal és díszoklevéllel köszönték meg szolgálatát Fazekas László emeritus püspöknek, a nyugalomba vonult Molnár László, Iván István, Rácz Elemér és Rácz Jolán lelkipásztoroknak, Gál Sándor volt egyházmegyei gondnoknak, Borbély Károly, Szabó Dezső és Baranyay Alajos egyházmegyei, illetve zsinati világi tanácstagoknak.Az egyházmegyei közgyűlést Csonthó Csaba gondnok rekesztette be. Az alkalom Rákos Lóránt egyetemes lelkészi főjegyző záróimádságával és áldásával zárult.Csonthó Aranka, II

Fotó: Baros Róbert