Én voltam, én vagyok

2021. augusztus 21., szombat

Csak személyesen, önmagunk felől indulva hirdethetjük az evangéliumot – vallja Hozák Viktor. A szőlőskei lelkipásztor az idei ÉlesztŐ esti áhítatain is ennek jegyében szolgált, a találkozó után pedig tapasztalatairól és a témáról kérdeztük.

Milyen gondolatokat ébresztett első alkalommal a „feketén-fehéren” mottó?

Az első egyeztetés közben az egyértelműségre gondoltam – bár a magyar nyelvben azt valójában a „fehéren-fekete” jelenti. Az egyértelmű üzenet jutott eszembe, az evangélium átadása – azonban végül én is megértettem, hogy ez jóval több: elmondani, hogy a bűnre a kegyelem a válasz, sokkal több, mint keményen odaszólni és keretekről beszélni. Ez maga az örömhír.

Hogyan élte meg a felkészülést?

Kitüntetett ez a szolgálat, 2006 óta van hasonló találkozónk, de az esti evangelizációs alkalmakon most szolgált másodszor felvidéki lelkész. Korábban még nem vállaltam hasonlót, más ez a keret, a vasárnapi istentiszteleten sokkal több a kapaszkodóm: a meghatározott liturgia, a szószék, a jól ismert biztonság. De bármennyire is új volt mindez, szerettem volna ebben a formában is hirdetni az evangéliumot. Talán a tizenegyes rúgáshoz tudnám hasonlítani, arról mondják, hogy nem lehet kivédeni, csak elrontani, illetve nem tudja helyettem más elvégezni. Hálás feladat fiatalokhoz szólni, nincs fontosabb, mint nekik továbbadni az evangéliumot, de nem mindegy, hogyan teszem, nem lehet pongyola a megfogalmazás és nem lehetek őszintétlen sem. Ennek felelősségével készültem.

Bűnre kegyelem – ez volt az ÉlesztŐ központi üzenete. Miben árnyalták ezt az esti alkalmak?

A legfontosabb, amit szerettem volna megmutatni, a találkozás Jézussal – ami szembesít, amiben meglátjuk önmagunkat és amiben mégis ott a kegyelem. Ezen az úton mentünk végig Zákeussal, a parázna asszonnyal és a gazadag ifjúval – még akkor is, ha az utolsó este története beteljesületlen, a gazdag ifjút Jézus arra hívta, kövesse őt, de a fiú nem tudta hátra hagyni az életét. Minden történetet egy Hegyi beszédből vett szakasz egészített ki, számomra a legutolsónál állt össze teljesen az üzenet, Jézus arra hív bennünket, hogy mindenen át kövessük: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté evangéliuma 7. fejezet 13-14. vers) Könnyen el tudjuk szalasztani a lehetőségeket, és hiába tudjuk, hogy szükségünk van a kegyelemre, fontos, hogy erről ne papírízű módon beszéljünk. Olyan történetekre van szükség, amelyekbe bele tudjuk helyezni magunkat, és amelyekben ott van életünk húsba vágó valósága. Ezért is választottam olyan igéket a Hegyi Beszédből, amelyek kevésbé népszerűek, de emlékeztetnek, hogy Isten nem csupán bátorít, hanem „parancsoló kezével” olykor formál is.

Mit jelent ez a saját életében?

A történetek szereplő mind én voltam, ahogy az elhangzottak is. A három estére készülve arra jöttem rá, hogy én vagyok Zákeus, én vagyok a házasságtörő nő, és sokszor én vagyok a gazdag ifjú: lassan változom, visszatérnek a bűneim és nehezen hagyok hátra dolgokat. Ebből kiindulva csak egyes szám első személyben tudtam erről beszélni, hiszen könnyű megkülönböztetni magamat és másokat, de valójában minden a saját bűneim felismerésével kezdődik. Az örömhírt a saját bizonyságtételemmel tudom átadni, nem a másikra mutogatással. Zákeus története a saját gyengeségeimre mutat, az asszony arról üzen, hogy Jézus képes felismertetni a bűnt és arra hív, hogy ne vétkezzek újra, míg a gazdag ifjú egy figyelmeztetés, hogy merjek elengedni.

A találkozó tapasztalatain keresztül hogyan fogalmazná meg, mi a kegyelem?

Jézus Krisztus értem adta önmagát és örök életem van – életem legfontosabb problémájára van megoldás. Ez sok esetben klisé, elkoptattuk és annyiszor megénekeljük, de amikor személyesen is elér, minden megváltozik. Krisztus mindenkiért adta önmagát és ebbe én is bele tartozom – értem is adta életét. Ez a megoldás mindenre, amire úgy érzem, hogy nincs emberi megoldásom. Ebben oldódnak fel kudarcaim, bűneim, hibáim. A felkészüléskor szembesültem azzal, hogy Zákeus neve azt jelenti, „tiszta, makulátlan” – és Jézus valóban képes azzá tenni. Így vagyunk mind: bűnösként élünk, de Jézus elhozza a tisztaságot, így vagyunk egyszerre feketék és fehérek. A kegyelem pótolja ki a hiányainkat.

Farkas Zsuzsanna

fotó: Szarvas László

események továbbiak →