„Jézus teljes valójában drága nekünk – de sebei a legdrágábbak – köszöntötte Szanyi György az ÉlesztŐ utolsó főelőadásának résztvevőit. – Mi a sebei árán gyógyulunk meg, azonban mi sem kerülhetjük el a sérüléseket.” Japánban van különleges szokás: amikor egy porcelán eltörik, nem kidobják, hanem arannyal forrasztják újra egybe, így értékesebb lesz, mint újonnan. „A sebeink bennünket is értékesebbé tesznek, nem lehetünk makulátlanok mi sem, hiszen Krisztus értünk vállalta sebeit” – hangsúlyozta a főelőadó. Az ezüstöt is tűzben tisztítják, akkor készül el, ha már meglátjuk benne az arcunkat: „Amikor együtt vagyunk Isten színe előtt és hagyjuk, hogy ő formáljon, akkor kezdünk azzá válni, akinek ő teremtett és mások is meglátják bennünk Krisztus arcát.”

Ne a lendület vigyen!

A pénteki délelőttre Szanyi György János evangéliuma 6. fejezetének 52–71. verseit választotta főelőadása alapjául. A történet arról az időszakról szólt, amikor a kenyér megszaporítása után Jézust követik az emberek – de ez vajában a testi és nem a lelki táplálék miatt van, majd, amikor Jézus szembesíti őket ezzel, lassan eltávoznak. „Ő tudta, ki tartozik hozzá igazán és ki nem. Az emberek mégsem akkor hagyják ott, amikor testről és vérről beszél, hanem amikor kijelenti, hogy tudja, mi van bennük” – magyarázta a főelőadó.

 „Ő látja, mekkora a tömeg ereje, de azt is, mekkora ebből a lendület és mennyi a valóság. És hiába tudja jól az ember és tudjuk mi is, milyenek vagyunk, nem akarjuk hallani – így mikor Jézus kemény beszéddel éppen erről szól, az döntésre késztet” – folytatta. Ma könnyen kikapcsolhatunk bármit, ami nem tetszik, leállíthatjuk a szövegeket, nem kell végighallgatni, amire nem vagyunk kíváncsiak. „Ebben a történetben sem mondja ki senki, hogy nem akarn Jézus Krisztussal lenni, hanem egyszerűen elsomfordálnak. Azért történik ez így, mert ha nemet mondunk, annak következménye van – emlékeztetett az előadó. – Akik elmentek, ott voltak korábban a közelében, de amint Jézus kimondta, mi van a szívükben és arra hívta őket, hogy mégis vele váljanak eggyé, nem adtak választ, inkább eltűntek.”

„Ki kell mondani az igent vagy a nemet! – figyelmeztetett Szanyi – Az is nem, ha csak elosonsz, abban mégis van valami önámító bizonytalanság: a se ilyen, se olyan állapota.” Jézus egyszerűan annyit kérdez, el akarunk-e menni – és el lehet menni, ahogy lehet nemet is mondani. „Jézus Krisztus akkor is szeret, ha nemet mondasz. De vigyázzunk, ne legyünk olyanok, mint azok, akik ettek a kenyérből, hallották az igét és mégsem tudták megragadni a lehetőséget.”

Felesleges futni

Amikor a hallgatóságból távoznak el, Jézus még a legközvetlenebb környezetét is megkérdezi, elmennek-e – és ebben a kérdésben ott van annak a lehetősége, hogy valóban elmennek. Azonban Péter a kérdésre kérdéssel válaszol: „Kihez mehetnénk?”

„Jézus beszéde kemény beszéd, de máshol csak beszéd van és nincs örök élet. Bárhol kaphatunk szépen csengő mondatokat és dicséretet, de az akkor is csak beszéd marad. Péter kimondja, hogy az örök élet beszéde Jézusnál van” – hangsúlyozta Szanyi György. Mint mondta, az üres beszédből soha sem lesz örök élet és valójában nincs választási lehetőségünk: „Az egyetlen alternatíva Jézus Krisztus, aki a helyemre tesz, amikor gyermekévé fogad. Egyedül vele lehetünk azzá, akivé lennünk kell, minden más csupán szemét és kár.”

„Nincs kihez menni, mert végül mindig Istenbe ütközöl. Ne fuss hát, érkezz meg! Mondd ki, hogy igen vagy nem – feketén-fehéren. Mondd ki, mit jelent számodra Krisztus! – buzdított Szanyi György. Összefoglalásul hozzátette: „Isten tudja, ha hozzá tartozol, és azt is, ha nem. Bármerre mész, mindig vele fogsz találkozni. Ameddig magadat mented, menthetetlen vagy, az újjászületés a régi elpusztításával jár, önmagunk megtagadása kell hozzá. Köteleződj hát el, hogy senki és semmi ne választhasson el Krisztus szeretetétől.”

Farkas Zsuzsanna

fotó: Loksa Melinda, Szarvas László