Megerősített hivatástudat

2021. július 30., péntek

A Református Teológiai Kar ötéves teológiai szakán, ahol a leendő lelkipásztorokat készítik fel a gyülekezeti szolgálatra, az elmúlt akadémiai évben heten, az idén hárman végeztek. A komáromi református templomban a végzősök hozzátartozóinak a részvételével megtartott diplomaosztó ünnepi lezárása is a tanulmányi éveknek, de egyben magába foglalja egy új úton való elindulásnak a lehetőségét és a korábbi célok beteljesedését. Ezekről vall Bódi Krisztina és Hornyák Enikő.

Bódi Krisztina Serkén él, tavaly végzett az ötéves református teológia szakon.

„Nem a lelkészi szolgálat melletti elköteleződés volt számomra a döntő, amikor hat évvel ezelőtt jelentkeztem a Református Teológiai Kar református teológia szakára, hanem az, hogy a teológia tudományát minél behatóbban megismerhessem. Ez a cél pedig azóta sem változott meg. Érdekes talán, hogy már életem első hittanóráján, még kisiskolásként eldöntöttem, hogy szeretnék minél többet megtudni Istenről, a világ keletkezéséről, és mindenről, ami a teológia köré épült. Ez a tudat végigkísért engem egészen tizennyolc éves koromig.Érettségi után számomra nem is volt kérdés, hogy hová jelentkezzek továbbtanulni. S ha az Úr is úgy akarja, akkor az öt év alatt megszerzett tudást szeretném még tovább fejleszteni. Ahogyan a tanévzáró ünnepi istentisztelet zárszójában is elhangzott, „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”. S őszintén kijelenthetem, hogy ezt a teológián hatványozottan is megtapasztalhattam” – magyarázza a teológiai tudomány iránti elköteleződését Bódi Krisztina, hozzátéve, hogy az egyetemi évei minden váradalmát beteljesítették, s nagyon örül annak, hogy egy együttműködő közösségnek – tanárokat és a hallgatókat is beleértve – lehetett a tagja. Az emberszeretet, az együttműködés teljes mértékben megjelent az öt év alatt – húzta alá Krisztina, aki meggyőződéssel vallja, hogy Isten őt a teológiai tudományok megismerésére hívta el, s úgy érzi, hogy egyben Isten szolgatársa is.

„Ha elkezdek beszélgetni valakivel, akkor előbb vagy utóbb Istenre terelődik a beszélgetés. Huszonnégy évesen, teológusi végzettséggel, ha bárhol bemutatkozom, mindenki felkapja a fejét és rengeteg kérdést zúdítanak felém, én pedig igyekszem azokat megválaszolni. Úgy érzem, hogy a megszerzett tudásomat talán önkéntes lelkigondozóként tudnám a legjobban kamatoztatni. Ennek érdekében tavaly elkezdtem a mentálhigiénés segítő szakember képzést Léván” – mondja.

– A lelkészi szolgálat nálam egyelőre nem aktuális. Segédlelkészként akkor szolgálhatnék gyülekezetben, ha előtte megfelelek a Zsinat Lelkészképesítő Bizottsága előtt. Jelenleg még tanulok, a Selye János Egyetem Pedagógiai Karán hitoktatás és történelem szakot hallgatok, az alapképzést már sikeresen elvégeztem. Úgy érzem, hogy hitoktatóként tudnék a leginkább a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház munkatársa lenni. Ha az Úr úgy tervezi az utamat, akkor nem állok ellen a hívásának. Az élet sok mindent tartogat, ezért nem kizárt, hogy egyszer beállok a lelkészi szolgálatba is, de ezt egyelőre nem látom lehetőségnek - vélekedik a jövőről Bódi Krisztina.

Hornyák Enikő Bacskából származik, az idén végzett a Selye János Egyetem Református Teológiai Kar református teológus szakon.

„Szerettem volna az Úr szolgálatának szentelni a teljes időmet és életemet, Isten igéje által pedig közelebb kerülni olyan emberekhez, akiknek szintén fontos a keresztyén értékrend, s amely által azonosulni tudunk, ezért jelentkeztem teológiára. Egyáltalán nem bántam meg, hogy öt évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy az érettségi után itt folytatom a tanulmányaimat. Igaz ugyan, hogy az első két szemeszter után volt olyan időszakom, amikor azt gondoltam, nekem ez nem fog menni, inkább itt hagynom, s más felé irányítom az életem. Erre azonban mégsem került sor” – mondja örömmel Hornyák Enikő, aki elárulja, hogy amikor válságba került az élete a tanulmányai miatt, számára elsősorban az segített, hogy az Erasmus programnak köszönhetően válthatott, s egy évet tölthetett Budapesten a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd egy fél évet Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézetben. 

„Egy nagyon támogató közösségbe kerültem Budapesten. Mellesleg akkor kaptam Istentől megerősítést, erőt és hivatástudatot. Ez még nem volt meg bennem, amikor teológiára jelentkeztem, csak külső elhívást éreztem a szolgálatra, de már folyamatban volt a megtérés, a belső elhívás is. A külföldi tanulmányút segített abban, hogy a különböző helyekről érkezőkkel egy kapcsolati hálót építsek ki, de általuk megismerhettem különböző szokásokat, más nézőpontot is” - foglalja össze röviden a másfél éves külföldi tapasztalatát.„Az egyetemi évek alatt teljes mértékben megerősödött a hitem és az elköteleződésem erre a szolgálatra. Hitbelileg is sokat épültem, de mivel a „jó pap holtig tanul” mondással élve, nem állhat le ez a tanulási, hiterősítési folyamat, ez életfogytig tart. Ehhez nagyon jó alapot adott az eltelt öt év” – közli Enikő, aki elárulja, hogy már egyetemistaként is igyekezett bekapcsolódni a szolgálatokba. Komáromban lehetőséget kapott arra, hogy meglátogassa az idős otthonokat és bibliaórákat tartson a lakóknak.

„Most már alig várom, hogy teljes időmben ezzel foglalkozzak és elkezdhessem az Úr szolgálatát. Lelkipásztorként szeretnék szolgálni gyülekezetben, s úgy vélem, ez az az út, amelyen elindultam és végig kell járnom. Szeptember elején még a Zsinat Lelkészképesítő Bizottsága előtt kell megállnom a helyem egy vasárnapi és két alkalmi igehirdetéssel. Ha sikeresen leteszem az I. lelkészképesítő vizsgámat, akkor helyeznek ki október elsejével segédlelkészként gyülekezetbe. Annak ellenére, hogy az öt év jól felkészített a szolgálatra, de biztosan lesznek olyan helyzetek, amelyekkel nem lehet előre számolni. Egy-egy sátoros ünnepi vagy vasárnapi istentiszteletet már tartottam, de a kauzális szolgálatokat, úgymint keresztelő, temetés, házasságkötés, még nem. A gyakorlati rész legjava ezért még új kihívás elé állíthat, amelyekbe fokozatosan tudok majd beletanulni a megszerzett elmélet mellett - árulja el félelmeit Hornyák Enikő, aki mindezek ellenére már alig várja, hogy gyülekezetben szolgálhasson.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →